Verseim tegnap 

Hajszolom a boldogságot

A végtelen országúton egyedül ballagok.
Cipelem óriás nagy magányom.
Ha volna még erőm néha azért sírnék.
Akkor megint szép lenne a mindenség.

De még sem akarok sírni,
Minek a haszontalan könny?
Ma már olyan közönyös ez a világ,
Könnyeim csak kinevetnék.

Hajszolom a boldogságot,
Mint riadt kismadár.
Megölelem a fákat,
Akik úgy vigyáznak rám!

Hajszolom a boldogságot,
Egyszer talán el érem.
Hogy kisüssön a nap végre,
S vége legyen már a télnek.

Hajszolom a boldogságot,
Mert mindenkinek szüksége van fényre.
Mert ha örökké sötét lenne,
A szívünk bele veszne a végtelenbe!
2013. április 13.

Ha szállni tudna a lelkem

Eső koppan régi köveken, szivárvány száll az égen át.
És én csak megyek megyek, hozzád visz a vágy.
Alig várom, hogy két karodba zárj!

Eső mossa arcomat és simogat a szél.
És én csak rohanok feléd.
Ezer év vagy százezer, múlott el mióta nem láttalak,
És most mégis ragyog nekem az ég!

Ha szállni tudna a lelkem,már nálad lenne rég,
Fel röppennék amilyen magas csak az ég.
Utamba semmi se állna, s a gondolat is rád találna,
Hogy mennyire imádlak én!!!

Ha szállni tudna a lelkem, oly szép lenne a mindenség!
És sosem fájna a messzeség.
Fel repülnék fel veled a magasba,
És miénk lenne a kék!!

Eső koppan régi köveken, szivárvány száll az égen át.
És én csak megyek megyek, hozzád visz a vágy.
Alig várom, hogy két karodba zárj!

Ha néha sírnod kell

Zuhogó esőben ballagsz az utcán.
Egyedül vagy nagyon.
Szívedben mérhetetlen nagy a magányod.
S elmondani senkinek se tudod.

Csak mész azt se tudva merre.
Menekülnél de nem tudod hova visz a fájdalom.
Felsikoltanál, elég legyen végre!
Engedjetek boldognak lennem!!

!Ha néha sírnod kell, sírj nyugodtan!
Magányod ezüst színű palotájában senki se látja.
Zokogj semmivel ne törődj!
A könnyek úgy is börtönbe zárják minden bánatod....

Ha néha sírnod kell, sose szégyelld azt, hogy gyenge vagy!
Nézz fel a végtelen égre, veled lesz egy angyal!
Ha néha sírnod kell, hulljon a könnyed!
Mert aki már sírni se tud, az minek is éljen.....
2013. JÚNIUS 2.

Ha becsukom a szemem                                                                                                      / Virág emlékére /

Ha becsukom a szemem egy szőke kislányt látok.
Aki kedvesen integet.
Aranyszínű mosolyával simogatja a szívemet.
Arra kér, hogy öleljem meg szelíden.
És soha többé el ne eresszem....

Ha becsukom a szemem,mintha még itt lenne.                                                             Kék szemében ragyognak a fények.                                                                      Csivitelő hangján suttogja nekem:                                                                                "Még mindig nagyon szeretlek!"

Ha becsukom a szemem, ide ül mellém le.
Kis kezét elveszejti nagy tenyeremben.
Fejecskéjét ölembe hajtja le csendesen,
És csak ülünk és nem mondunk semmit se.

Ha becsukom a szemem, érzem még nem ment el.
Lágy szellő simogatja sebes szívemet.
Ne múlj el pillanat,ó én csak ezt kérem!
Akár életem végéig is csukva tartom a szemem!!!!!
2013. szeptember 7.

Félig elmúlott szerelem

Halkan koppan az eső, végig csordogál az arcomon
Megyek céltalanul az utcákat járom.
Nyugtalan szívem felzaklatja a zápor,
Órák óta csak bandukolok én.

Félig elmúlott szerelem, sebet ejt szívemen az emlék.
Félig elsuttogott nagy szavak, amiket elfújt a szél.
Félig elcsókolt csókok égetik a szám,
Azt hogy voltál nem feledem én,

Félig elmúlott szerelem,miért oly kedves nekem?
Félig megírt románc, az eső mossa el.
Együtt sírok az esővel és nem szégyellem,
Mert még mindig kell nekem ez a félig szerelem!!

Házatok elé sodort a véletlen, szomorú szívem neked énekel.
Kerítésnek dőlve ara gondolok,
Hogy ez a félig elmúlott szerelem fáj nagyon, ó fáj nagyon!!!
2013. augusztus 25.

Felhőbe temetem bánatom

Évek óta céltalanul bolyongok,
Mióta elváltak útjaink.
Furcsa kábulatban néha azt hiszem,
A varázs csak egy pillanat.

Évek óta szüntelenül keresem az arcod.
Ha megtalálnám, bezárnám a szívembe.
De az alkonyatban rá kell, jöjjek,
Az út nem vezet sehova.

Ilyen nagy szerelembe belehal az ember                                                            Lángjában semmivé porlad a pillanat.                                                                               A széllel rohanva olyan, mintha minden                                                                  Örökké tartana.

Az ilyen nagy szerelem nem múlik el hirtelen.
Szinte felemészti a szíveket.
S ha még is egyszer elenyészik a naplementében.
A felhő elrejti minden könnyed.

Felhőbe temetem bánatom.
Mert az én szerelmem vége lett.
És ha sírnék, az csak széttépné
A szívemet.

Felhőbe temetem bánatom.
Mert belehalni nem tudok.
Az élet csodaszép,
Bárhogy is tagadom.

Felhőbe temetem bánatom.
S a kósza szél magával viszi,
Messze egy távoli helyre,
Ahol nem fáj semmi.

Felhőbe temetem bánatom.
Így könnyebb lesz talán.
Ha nem gondolok rád,
Talán megint élni kezd a napsugár.
2013. március 13.

Felemelni a szívem

Az árnyas park fái már jól ismernek engemet,
Ha találkozunk jó ismerősként üdvözölnek.
Letérdelnek a lábamhoz és mesélnek,
Egy sokkal szebb világról....

Elmondják nekem, hogy ott sokkal kékebb az ég,
Hogy szivárványból vannak az emlékek.
Hogy a boldogság pihe puha takaró,
Mely felszárítja minden könnyem....

Felemelni a szívem, mondd segítesz e?
Mert nekem nincsen már erőm semmi se.
Fel emelni a szívem, fel a fénybe,
Hogy megint tiszta lehessen....

Fel emelni a szívem, a boldogtalanságból,
Mondd ebben is segítesz?
Újra emberként járni emelt fővel,
Van e még értelme?

Fel emelni a szívem, a rég múlt árnyai elöl,
Segítesz e hogy jobb ember legyek??
Kezed hagyod e megfogni?
Ó, mondd,hogy el ne tévedjek?
2013. augusztus 20

Egy percet adj még nekem

Mi romlott el azon a délután,
Ezen töröm a fejem szüntelen.
Kutatom a mérteket és nincsen rá felelet.
Csak a néma csend...

Álltam bénultan,mint egy törött szárnyú angyal,
Aki a földre lepottyant,
S azt se értette mit keres itt hirtelen.
Eltévedt a csillag rengetegben...

Egy percet adj még nekem, aztán elmehetsz!
Add meg nekem azt az esélyt, hogy jóvátegyem minden vétkem!
Egy percet ne sajnálj a végtelenből,
És utána nem érdekel mi lesz velem.....

Egy percet adj még nekem, és elvihetted a fényt!
Elmondani enged meg nekem,hogy nagyon szerettelek!
S ha valaha is szerettél, legalább meghagyod nekem mind azt ami szép....
És akkor talán ragyog még az ég.....

Egy percet adj még nekem,mielőtt sárba taposod a szívem!
Elmondani engedd, hogy mit is értél nekem!
Ó, igazából arra nincsenek szavak, a könnyek mindent elmondanak.
Egy percet adj még nekem, hogy csendben meghaljak....
2013. szeptember 6.

Bele suttognék a füledbe

Amikor nagyon szerettelek, minden jó volt én nekem.
Amikor még rám vártál kis utcák sarkán, jó volt veled.
Aztán elmúlt ez is,mint minden... csendesen,
És emlék lett a sose múló szerelem....

Néha még elmegyek azokra a helyekre,
Ahol ott hagytam mindig kicsit a szívem.
Megpróbálom vissza kérni a rohanó perctől,
Az elveszett éveket....

De nem kapok vissza soha semmit,
Hiába koldulok esdekelve, reménytől részegen,
Ami elmúlt, ó mondd vissza hozni miért nem lehet?
Bele suttognék a füledbe ha lehetne....

Bele suttognék a füledbe, hogy senki ne hallja meg,
Amíg élek, szerelmem te leszel!
Ha el is váltunk,nem érdekel,
Azért suttogok, a bánat fel ne ébredjen....
2013. szeptember 6.

Angyallány balladája

Minden reggel hűs patakban csodálta szép arcát.
Kismadarak csőrükben harmatot gyűjtögetek számára.
Hogy mindig tiszta legyen.
Langyos szellő törölte arcát szelíden.

Elindult,hogy boldogságot vigyen bánatos szívekbe.
Hogy felszárítsa mind a hulló könnyeket.
De azzal senki se törődött,hogy ő mit is érez,
S kis szíve milyen súlyos terhet is cipel...

Angyallány egy szép napon hosszú útra indult,
Hogy megtalálja a szerelmet.
Ami már régen szívét megsebezte.
És fogva tartotta már régen.

Angyallány kutatta éveken át,vajon hol lehet?
Vajon őt kiszeretheti a végtelenben?
Szomorú arccal könnyes szemekkel,
Így tért nyugovóra minden este...

Aztán elrepültek az évek,
És angyallány egyedül maradt.
Arcát tenyerébe temette halkan,
S közben arany szíve megszakadt.....

Árnyas fák alatt, új sírhalomalatt,
Immár alszik egy kedves angyal.
Kismadarak harmattal öntözik a sírját,
Hogy örökké tiszta lehessen az arca....
2013. szeptember 6.

Amikor megérkezel

Bíbor fényével megjött a hajnal.
És megsimogatta a szívemet.
Ásítva, nyújtózkodva, istenem,de jó is hogy élek!

Finom kávé illatával ébresztelek téged,
Apró csókokkal becézgetem a szíved.
S elmondom ezerszer néked,
Hogy nélküled nem érne semmit ez az élet!

Ha napközben utunk kétfelé ágazik,
Egész nap utánad sóvárog a lelkem.
Nélküled minden olyan mindegy nekem.
De tudom este megint az enyém leszel!!!!

Amikor megérkezel kigyúlnak az égen a csillagok.
Lábadhoz letelepednek mind az angyalok.
Amikor megérkezel ünneplőbe öltözik a lelkem,
Mert nálad senkit se szeretek jobban!!!

Amikor megérkezel elmúlik minden rossz kedvem.
Aranybetűkkel felírom a kék égre,
Hogy te vagy aki a legfontosabb nekem!!                                                                         És mi sose válunk el!!!!

2013. szeptember 6

Emlékül

Szép szemed fénye már nem ragyog.
A csillagok eltűntek már olyan rég...
Hosszú évek múltak el,
Mióta nem láttalak téged.

Kezed fogtam azon az utolsó reggelen.
Azt hittem mi sose válunk el.
Azt hittem le tudjuk győzni a zord halált,
De az arcátlanul elvitt már!

Szép arcodról eltűntek a rózsák.
Kék szemedből elveszett a fény,
Sajgó szívvel gondolok arra,
Amikor elmentél....

Emlékül írtam neked egy dalt,
Hogy örökre itt leszel!
Mert utad hirtelen vége lett,
Én sosem felejtelek téged!

Emlékül írtam egy dalt,
Ami oly szép, mint amilyen te voltál!
Ha meghallom a szívem nagyot dobban,
Azt hiszem, akkor veled kicsit én is meghaltam...
2013. szeptember 1.

Ez az álmom én nekem

Azt mondják, ha valamire erősen gondolsz valóra válik.
De minden kívánság nem válhat valóra.
Én nem kérnék se kincset se palotát.
Csak azt szeretném ha nyár volna!

Örökös nyár és csupa napsütés, simogató szélfuvallat.
Szívemnek kedves pillanat, ülni hegygerincen te veled.
Válladra hajtani a fejem és bele révedezni a messzeségbe.
Ez az álmom én nekem.

Kézen fogva rohanni kifulladásig a szivárvány után.
Vattacukrot falni és nevetni önfeledten.
Nem gondolni a fájdalomra semmit se.

Elment a nyár

Őszi levelek zizegnek a talpam alatt.
Hűvös szél simogatja arcomat.
Lágy dallam sustorog a szívemben.
Elment a nyár, már rég vége!

Vele mentél te is, oly váratlanul.
Csak álltam bénultan.
Azt hittem csak rossz álom ez az egész.
De hirtelen rá döbbentem, egyedül maradtam!

Elment a nyár és semmim se maradt.
Csak a kusza emlékezet.
Ha felidézem az arcod, szívembe mar.
Többé sose látlak!
2011. november 20.

Elfutni volna jó

Voltál már úgy, hogy úgy érezted nincs tovább?
Voltál már úgy, hogy rád tőrt a végtelen magány?
Voltál már úgy, hogy búcsúztál?
Mert nem bírtad már cipelni szíved fájdalmát?

Érezted e már,hogy össze roppantanak az évek?
És senki se értette meg,hogy fáj a szíved!
Érzeted e már, hogy jó volna sírni?                                                                                    És kiabálni úgy tiszta szívből

Elfutni volna jó,végre elmenekülni,
Szélnek ereszteni a bánatot!
Büntetlenül azt hinni, semmi se fáj most,
És nevetni a világon!

Elfutni volna jó, szorosan fogni közben a kezedet,
És nem érezni szüntelenül, hogy minden elveszett!
Lemosni volna jó azt a szégyent,
Hogy mások mindent elvetek tőlem!!!!!
2013. szeptember 2.

El kellene menni

Vissza nézek eddigi életemre,
Csupa könny és szenvedés.
Néha sütött azért a nap,
Néha volt egy kis remény.

Meddig fájnak még az elveszett évek?
Meddig kell még cipelnem nehéz sorsomat?
Meddig röhög rajtam a tova tűnő pillanat?
Te szánalmas,mindig szegény maradsz!

Nem maradt semmi nekem.
Emlékeim mind elvették.
A széllel szemben csak rohannék,
Ha bírnék....

Nem maradt erőm semmi,
Küzdeni,ó mondd miért?
Amikor sárba döngölik,
Mind azt ami szép....

Kinek mondjam el,azt ami bánt engemet?
Amikor olyan egyedül vagyok!
Ha kiáltanék,mert a fájdalom leterít,
Senki nem hallaná meg tudom....

El kellene menni,innen jó messzire,
Hogy ne találjon rám a boldogtalanság,
Mert itt csak hazugság vesz kőrbe,
És nincs egy igaz,jó barát....

El kellene menni,míg lábam bírja,
S nem vinni magammal mást,
Csak pőre lelkemet,míg el nem rabolják!
És azt is szemétre nem dobják....

El kellene menni,s itt hagyni a sok hazug embert,
Akik azt hazudják,ó milyen boldogok!
El kellene dobni már minden álarcot,
És tisztán lezárni a napot....

De hova menjek,ahol nincsenek álnok emberek?
Ahol nem számít,hogy milyen is vagyok?
Fel emelem halvány szívem,ezt is nektek adjam?
És akkor miért várjam a holnapot?

El kellene menni, biztos van ennél szebb világ!
Ahol egyszer megint boldog lehetek!
Ahol megtalálom újra,mit úgy hívunk:SZERELEM!
És nem fáj semmi se....

De elmenni minek,ha nincs is ilyen éden?
A mesékben ó már rég nem hiszek én!
Ömlik rám a sár,egyszer befogad a mély,
Aztán csak sír,sír az ég.....
2011. december 4.

Egy macilány emlékére

Eltelt egy hónap. Csordogáló idő folyam a végtelenben.
Feldereng egy kedves arc, amit sose felejtek el.
Pőre fejecskéjében cikázó verssorok,
Gyöngyként peregnek, mint futóhomok szemek.

Látom félszeg mosolyát, egy lány arc a törött tükörben.
Felém nyúló két keze elsuhan mellemet.
Könnyek már nem peregnek sajgó szívemre.
Csak csendben rá emlékezem.

Emlékezem a délutáni verspárbajokra,
A vattacukor lakomák,zuhogó esőben.
A sírásra, mikor szorította a kezem,
S arra,hogy nekem nem lehetett.

Emlékezem suttogásokra: "szeretlek nagyon!"
Komolyan kimondott kedves szavakra.
Elhalkuló szívdobbanásra, mely szívemben itt maradt.
Emlékezem dalokra, melyek fejemben megmaradtak.

Egy bánattal megint több van

Azt mondják amikor meghal egy gyerek,
Lehull egy csillag az égről.
Istennek megint szüksége volt egy angyalra,
S a szív megremeg.

Azt mondják olyankor sír az ég,
És néma marad a táj.
Csak a fájdalom ami zakatol szüntelen.
És a kérdésekre nincsen felelet.

Egy bánattal megint több van,
Meghalt egy kicsi lány!
Sápadt arcocskáján, ó már nem játszik a fény!
Gyász leplet húz rá a napsugár.

Egy bánattal megint több van,
Dióbarna göndör haját nem fújja a szél.
Kicsi szíve a sok gyötrelem után,
Pihenni megtért...

Egy bánttal megint több van,
És hiába, hogy itt a tavasz.
Csak jaj szóm röppen az égbe,
Ó mennyire imádtalak!

Utolsó utadon is veled leszek,
Bár kicsi kezed sajnos már nem foghatom.
Szívemben mindig oly szép maradsz,                                                                           Mint égben az angyalok!!                                                                                             2013. április. 15/ Emlékül Zsaninak aki élt 10 évet!!!!/

Csend borult a szívemre

A szigetfái zöldbe borultak.
Már járnak a sétányon újra.
Kéz a kézben összebújva andalognak.
A szerelem ünnepel.

Csak én vagyok egyedül.
A parton velem jár a szél.
Leülök egy szürke kőre,
S megszűnik a világ.

Csend borult a szívemre,
Átölel a magány.
A sima víztükörben látom az arcod,
Ó ez csupán ábránd!

Csend borult a szívemre,
Emlékeim visszaköszönnek,
Egy délután, egy nyár talán,
Ennél több nem is kell.

Csend borult a szívemre,
Illatod még érzem.
Sírni volna jó,
De nincsenek már könnyek....

Búcsúzóul

/egy búcsúlevél margójára/

Volt amikor úgy hittem az emberek jók nagyon.
Volt amikor álmokat kergetem én.
De mára elfogyott szívemből a remény,
Már nem tudom miért is vagyok még....

Csak bolyongok,mint eltévedt riadt kismadár,
S azt várom mikor alszik ki a fény.
Hogy elrejthessem minden bánatom,
Hogy rám szakadhasson az ég...

Rettentő magányom feloldani ki tudná?
Ó, erre feleljetek!
Ti akik csak nevetni tudtok.
Jó lesz nektek ha meghalok?

Mert meghalok nemsokára és talán befogad az ég.
Ronggyá tépett lelkem majd elfújja a szél.
És ti ki engem úgy utáltatok, legyetek boldogok,
Mert ahova megyek, onnan vissza jönni nem fogok...
2013. május 2.

Búcsú

Kis életed végetért egy esős reggelen.
Angyalok vigyázzák már minden léptedet.
Kék szemedből kialudt a fény,
Elmentél és vissza sose térsz!

Azt mondják, angyal lett belőled,
Gyönge szívecskéd pihenni tért.
Halkan a távolból bús dalt sodor a szél.
Most érted is sír az ég!

Hiányozni fog csilingelő nevetésed,
Csacsogó ezernyi kérdésed.
Hiányozni fog ölelésed,
Hogy elmentél, mondd miért nem hiszem?

Búcsúzni tőled oly nehéz, drága kicsi lány!
És még is ezt kell tennem.
De ha becsukom a szemem,még elhiszem,
Nem örökre mentél el....
2013. május 30.

Azért születem

Sokat gondolok gyermekkoromra, amikor minden szép volt.
Amikor a szivárvány még úgy ragyogott.
Sokszor eszembe jut, a magányt még nem is ismertem,
S tudtam önfeledten futni a kósza széllel.

Aztán elfutottak velem az évek és hajam is őszül már.
Volt, hogy boldog voltam és volt,hogy nagyon fájt,
Volt,hogy azt képzeltem,engem semmi se győz le,
És még is rútul becsapott a halál....

Elmerengnem,így életem felén, vajon helyesen éltem?
Vajon mi marad utánam ha már nem leszek?
Néhány vers és néhány könnycsepp.
S ez miért nem okoz örömet nekem?

De nem adom fel,mert megint megtalált a szerelem!
És megint átölel a fény!
Megfogom a kétkezed és együtt megyünk az úton!
Mert te is és én is ezt akarom!

Arra születtem,hogy rád találjalak én.
Arra,hogy immár egyedül ne légy.
Arra, hogy elfeledd mind a szomorú perceket,
Mert ezentúl bearanyozom az életed!!!!

Arra születem, hogy megmutassam,élni van miért.
Arra, hogy kóborlásaidból végre haza térj,
S védő szárnyaim alatt sose keljen félned.
Én erre születem....

Arra születtem,hogy,megóvjam a szíved.
A végtelen bánattól és szomorú perctől,
Hogy amikor bánt az élet, legyen hova bújjál.
s arra születem ha kell helyetted meghaljak én....
2013. szeptember 5

Csak ölelni szeretnélek 

Nézem arcod, olyan mint egy költemény.
Lágy íve, mint valami szép szobor.
Simogatóm, becézgetem, mintha gyermekem volna.
Jaj de nagyon szeretlek!!!!

Fekszem melletted selymes fűben, nézzük a kék eget.
Kezem kezembe simul szelíden.
Pillantásunk összetalálkozik, mint mindig,
Csak ölelni szeretnélek

Csak ölelni szeretnélek, míg az idő vége nem lesz.
Míg madarak énekelnek az égen,
Míg csillagok ragyogása ki nem alszik a végtelenben,
Én így szeretlek téged!!!

Csak ölelni szeretnélek, mint régen látott vendéget,
Aki megérkezett!
Ó,nem mondanék semmit, mert a szívem beszélne helyettem,
Ő úgy is azt mondaná néked: " Csak téged szeretlek!
2013. Augusztus 21.

Búcsú

Hát elmentél, véget ért az út,
Nincs fény, ami visszahúz.
Hát nincs tovább! 

Csak hullik a könnyem.
Viszlát, és mégsem búcsúzóm el!

Hát elmúlt már a sok kaland,
Csak néhány kép, ami itt maradt.
Emlékszem az arcodra,
Itt a szívemben megmaradt.

Viszlát, sosem felejtelek el!
Viszlát, mindig velem leszel!
Viszlát, amíg csak élek,
Hű leszek, megígérem!

Ó, viszlát, egyedül sosem maradsz!
Viszlát, nagyon jó utat!
Tudom, mi nem örökre válunk el,
Ha kell, itt leszel mindig velem!
1997.

Átölelek

Harmatos fűben feküdni veled olyan jó!
Álmodozva átölelni a kék eget.
Suttogni a nevedet,mintha titok lenne.
Csak én tudom és más senki se!

Átölellek, te vagy nekem a sivatagban az oázis.
Átölellek, hogy érezzem a szívedet.
Átölellek, és így maradunk, mintha a világ nem is volna.
Csend van és csak a szél muzsikál.

Átölellek, biztonságban érzem most magam.
Átölelek, ez a pont most biztos nekem.
Mellkasodra hajtom a fejem,
Minket semmi se választhat el....

Fel riadok az éjszaka közepén,
Üres mellettem a helyed,
Ó,csak álmodtalak téged!
2013. augusztus 11.

Boldognak lenni

Boldognak lenni nem olyan könnyű,mint a filmeken.
Amikor senki se fogja a két kezed.
Amikor küszködsz,hogy könnyeid senki se lássa.
Amikor haragban vagy az egész világgal.

Boldognak lenni kihívás és csupa küzdelem,
Amikor úgy érzed, senki se szeret.
Amikor régi emlékeidbe kapaszkodsz görcsösen,
Amikor bánatod kinevetik buta emberek..

Boldognak lenni még is jó lenne,
Mert anélkül mit is ér ez az élet?
Bolyongani magányosan ó de fáj...
Mindenkinek jár a boldogság!!!
2013. augusztus 22.

Bele kiáltani a csendbe

Csendben kószálók nagy magányommal,
Rám szakadtak az évek.
Már nem számolom tűnő napjaimat,
Hogy merre vagy nem tudom...

Sírni nem érdemes, régi szerelmekért.
Elfúló csókok számra égetik a bánatom.
Bele kiáltani a csendbe még se tudok,
Mert senki se hallja meg a hangom.

Bele kiáltani a csendbe, nem merek én.
Mert nem jönnek el értem az angyalok,
Fájó szívvel, lehajtott fejjel tovább megyek,
S elkísér a szél... engem vissza ne várjatok!

Bele kiáltani a csendbe jó lenne nagyon.
Ki kiabálni minden keserűségem,
De szép is lenne, azt hiszem.
S a világ megint szép lenne én nekem....
2013. augusztus 17.

Azt hiszem, lassan lejár az én időm

Csendbe süppedt minden gondolatom,
Lassan felszáradnak a könnyeim.
Agyamból kiégtek a régmúlt idők,
Fájó vissza nem térő sóhajai.....

Nemsokára hosszú útra indulok,
És oda kedves nem vihetlek magammal....
Mindent megbántam amit ellened elkövettem,
A fájdalom még is marasztal....

Sajgó szívem jó lenne kitépni és szemétre vetni azt hiszem....
Amit most érzek, arra szavak nincsenek....
Megköszönni tartozom mind azt neked,
Hogy most megint EMBER lehetek!

Azt hiszem lassan lejár az én időm,
És talán emelt fővel mehetek el messzire....
Ha majd beletudok nézni zöld szemedbe,
Nem fog fájni semmi azt hiszem....

Azt hiszem lassan lejár az én időm,
Fájdalmad amit én okoztam, elmúlik majd azt hiszem....
Csendes őszi estéken egy dalt dúdolsz magadban....
S hogy én voltam.... lehet, hogy majd megvigasztal......

Azt hiszem lassan itt az idő,hogy elinduljak....
Most megint peregnek arcomon a szégyen könnyei....
Ó. én nem ezt akartam!!!!!
Csak annyit, hogy néha meghallgass.....
/ 2013. augusztus 18. /

Hol vannak már?

Néha azon kapom magam,
Hogy még mindig várok rád.
Elhagyatott utcákon lépted keresem.
De aztán sajnos feleszmélek hirtelen,
Már nem lehetsz itt velem!

Keserű pillanat olyan, mint a filmeken.
A búcsú perce fáj nagyon.
Ha becsukom a szemem, mintha itt lennél.
Pedig már messze jársz, tudom.

Hol vannak már az andalító séták?
A liget árnyas fái alatt.
Hol vannak már az ölelések?
Melyek szívemben mély nyomot hagytak.

Hol vannak már a meghitt beszélgetések?
Amivel azt hittük, megváltjuk a világot.
Hol vannak már az ígéretek?
Elhamvadtak a lenyugvó nappal.

Hol vannak már a várakozás mámorító percei?
Macskaköves úton lágyan eső koppan.
Hol vannak már a szelíd mosolyok?
Elhervadtak egy megsárgult albumban.

Hol vannak már azok az évek?
Amikor boldogok voltunk nagyon.
Hol vannak már, ó nem tudom.
Talán álmodtalak csupán.
2013. március 11.  

Jó volna

Vásott szívem boldogságra vágyik,
Csak egy percet adjatok!
Hárfán halkan játszó tündéri angyalok.
Mert jön egy pillanat, itt kopog az ajtón.

Adjatok még egy esélyt, hogy megint boldog lehessek,
Hogy ronggyá tépett szívem gyógyíthassák a szelek!
Segítsetek vissza a helyes útra, amit régen nem lelek,
Mert egyedül érzem elveszek!

Jó volna hinni, a hívó messzeségnek,
Ami arra csábít, hogy elmenjek.
Fel emelni elesett gyerekeket, fel a fénybe,
S megint énekelni önfeledten!

Jó volna elhinni, hogy megint élek,
És hogy a démonok amik gyötörtek engem,
Elenyésztek a sötétségben.
És csak rossz álom volt eddigi létem!

Jó volna körém gyűjteni a fényt,
És adni neked, te aki nálam elesettebb vagy!
Tenyerembe venni sápadt arcodat,
S le csókolni minden fájdalmadat!

 Jó volna megint repülni a gondolattal,                                                                               S szépé varázsolni minden napodat!                                                                                    És ha este elfáradtál e hosszú nap után,                                                                     Menedéket én adhassak!

Jó volna súlytalanul elveszni a lemenő nappal,
Rózsaszínű lelked rejtett zugaiban megtalálni ön magam!
Csak úgy átölelni téged csupa gyönyörű gondolattal,
És megköszönni neked minden szívdobbanásodat!

Nézd, immár hajnalodik, minden olyan szép!
A messzi távolban te is biztos nyugovóra térsz.
Az hogy lettél nekem, mint egy kósza fény,
Megköszönni, ó mondd hogyan tudom én?

Már biztos szépeket álmodsz, valahol ott messze.                                                 Tündér világod biztos hálószobájában.                                                                            A korai fény helyettem megsimogatja szép arcodat,                                       Köszönöm, hogy a barátom vagy!!!!                                                                             2013. április 28.

Láttál már sírni engem?

Csendben kószálók régi helyeken és keresem a lépted.
Út porába írt szép szavak, már semmivé lettek.
Cipelem még erőtlen lelkem, mint sebzett madár,
És az este így talál rám.

Leülök a parton és nézem az óceánt elmerengve,
Vajon most épp merre jársz, boldog vagy e nélkülem?
Bársonyos szellő csókol mosolyt arcomra szelíden,
Láttál már sírni engem?

Lassan elindulok haza felé, hol oly boldogok voltunk valaha.
Hol minden egyes szeglet őrzi a múltat.
Csupa édes emlék és szeretet,
Láttál már sírni engem?

Leoltom a lámpát és sötétbe rejtem a szívem.
Emlékeim közt kutatva ismét megtaláltalak!
Látom arcod, látom a szép szemed,
Láttál már sírni engem?

Lopva elmorzsolok egy kósza könnycseppet,
Meg ne lássák az angyalok!
Nevetek mindenen,de nevetésem keserű nagyon,
Engem soha senki ne lásson sírva... ezt tudom!!!!
2013. szeptember 7.

Leszel e a barátom

Egyedül poroszkálok a magány országútján,
Szeretetre kiéhezve cefetül.
Csak rád várok, ki talán felvidít!
S a mennyekbe fel repit.

Merre vagy, te akit oly sokszor elképzeltelek,
Mikor érkezel meg én hozzám?
Elég lesz ez az élet, hogy rám találj?

Leszel e a barátom, aki megvéd ha félek,
leszel e lelki társam ebben a nagy mindenségben?
Az leszel e akiben bízhatok,
ha kell veled rohanhatok?

Ó, mondd, leszel e barátom,
Akkor is ha szegény vagyok?
Ha szívemen kívül semmit nem adhatok.
S minden vagyonom a mosolyom.

Leszel e barátom tűzön - vízen át,
kezem elengedni sosem fogod?
Mert én mindig veled leszek, ha akarod.
2013. április 8.

Maci álom

Tegnap éjjel azt álmodtam, hogy maci vagyok.
Angyalok sétálnak velem az égben.
Énekeltünk boldogan szép dalokat.
És szárnyaltunk a fénybe!

Angyallány és angyal szerelem.
Cukor felhők velünk repültek.
Egyszer mind visszatérünk.
Csak várj reánk kedvesem!

Sírni ma nem szabad kedvesem.
Ez a nap az ünnepé.
Színes lufik repülnek az ég felé.
Egy macilány emléke szívünkben megmarad.

Tegnap éjjel maci voltam és boldog nagyon.
Az álmom valóra vált hirtelen.
Találkoztam macilánnyal és szívem a mennybe ment.

Még ne menj el

Fáj nagyon a szívemben minden pillanat,
Ami nélküle múlik el!
Fáj nagyon minden ölelés,
Csak te vagy nekem!

Szomorú az a gondolat, hogy nem látlak többé!
De a szívem érted dobog ma!
Ha bánatos lennél, gyere el hozzám!
Megvigasztallak majd!

Még ne menj el, így nem érhet véget,
Szerelmünk mindent túl él!
Ne mondd azt, hogy nem jó ez így!
Azért vagyok ,hogy velem légy!

Még ne menj el, annyi mindent nem mondtam el!
Csak veled kell a szerelem és a napsugár!
Még ne menj el, velem lennél boldog!
A szívem mindig vissza vár!

Fáj nagyon minden búcsúzás,
Most már búcsúzni nem akarok én!
Ölelj át úgy, mint rég.
És akkor átölel minket a fény
/1997 - Augusztusban nincsen hó/

Még nem tudom

Szavaidat inni jó volt nekem.
Figyelni milyen szép vagy és okos.
Szőkeséged nem volt hátrány,
S úgy szerettem én!

Sokszor fohászkodtam, adj uram egy esélyt!
Mert nélküle elveszek azt hiszem.
Életem végéig ápolom őt, ha úgy kell,
De maradjon még velem!

Még nem tudom mi lesz velem,
Amikor kezemből kisiklik a keze.
Még nem tudom,túl élem e nélküle,
Mi elválaszthatatlanok vagyunk istenem!

Még nem tudom akarok e még boldog lenni valaha,
Más fülébe sóhajtani szép szavakat.
Még nem tudom képes leszek e másért aggódni,
Mint ahogy te érted aggódtam.....
2013. július 21

Megint egy fájó búcsú

Itt ülök egymagamban és nincsenek szavak.
Arra amit most érzek.
Fel jajdul szívemben az indulat,
Vajon most merre vagy???

Egy pillanat volt és minden véget ért,
Az idő számodra leállt hirtelen.
Kérdések kavarognak lelkemben,
És mondd erre ki felel?

Látom kedves arcodat, az idő húz reá szemfedelet,
Akiket itt hagytál ily hirtelen,
Ó, semmit se értenek!!!
És nem maradt semmi,csak a néma csend...

Megint egy fájó búcsú, szívünket széttépi a pillanat.
Patakokban hömpölygő könnyünk arcunk mossa hirtelen.
Döbbenet és ezernyi kérdés ostromolja szívünket,
El menned miért kellett ilyen hirtelen????

Megint egy fájó búcsú, nélküled immár velünk mi lesz?
Akire számíthattunk most angyal lett az égben...
Itt állok szívemben a döbbenet,
Míg élek nem felejtelek el!!!!
2013.május 12.

MERT MINDENNAP RÁD GONDOLOK

Mióta szeretlek,napjaim színesek nagyon.
Az égen nekem ragyognak a fénylő csillagok.
Ábrándozom csendesen, és megköszönlek az égnek.
Hogy felém sodort a nyári szél.

Mert mindennap rád gondolok,amikor nem vagy itt.
Szívem nyugtalan nagyon.
Arcom a friss szélbe temetem és dúdolok,
Hogy el ne tévedj utadon.

Mert mindennap rád gondolok,azt képzelem,
Mindjárt megérkezel.
Kinyújtom feléd a két kezem és nevetek,
Mert tudom csak engem szeretsz.

Mert mindennap rád gondolok,és beragyogja szívemet a napsugár.
És ha egyszer el múlik ez a varázs,sírni nem fogok.
Mert mindennap rád gondolok és csodás ez a vágy!

MIÉRT FÁJ

Miért fáj, ha ragyog a napsugár,
Ha énekel az esti szél?
Miért sajog a szívem,
Ha gondolatom hozzád ér?

Miért fáj az emlékezés,
Ha felidézem kedves arcodat?
Miért sírok, amikor senki nem látja?
Hiszen nem hallod már a hangomat!

Miért fáj a sok emlék,
Felejteni miért nem tudom?
Elindulni úttalan utakon,
Miért mennék, ha nincs holnapom?

Kezemben egy kopott kép.
Szívemben csak a fájdalom.
Az élet egy mókus kerék,
S nincsen irgalom.

Ne fuss el

Tegnap az jutott az eszembe,
Vajon most hol lehetsz?
Vajon boldog vagy e,
Vagy neked is fáj a szíved?

Tegnap azt képzeltem elmerengve,
Nem is vesztél el a végtelenbe...
Csak egy percre vattacukorért mentél el,
S mindjárt úgy is itt leszel!

Ne fuss el, elmenekülni nincs miért.
Inkább ölelj át szelíden,mint a szél!
Ha eljön a sokat sejtető este,
Mindig veled leszek én!

Ne fuss el, csak te meg én vagyunk itt,
Meg a végtelen szerelem.
Inkább mondd azt én nekem,
Azért élek,hogy téged szeresselek!
2013, július 17.

Miért vagyok még

Néha elgondolkodom nagy magányom börtönében,
Hogy még miért cipelem ezt a hatalmas terhet.
Ami leterít,mint vadász a védtelen vadat,
S sebet váj elfáradt szívembe.

Néha vissza révedeznek emlékké fakult képek.
Séták a ligetben, össze bújva, andalogva te veled,
Néha még azt hiszem,nem mentél el,
És lelkemben az angyalok énekelnek szép és csodás dalokat.

Eszembe jut kedves arcod, egy leány arc a tükörben.
Ahogy néztél rám azon a reggelen, bús,szomorúan,
Én nem tudtam,hogy már nincsenek búcsú szavak...
Csak egy halk sóhaj a végtelen csendben.

Miért vagyok még,nem is értem...
Talán azért,hogy szeressek másokat!
Talán azért még,mert jár még a kábulat,
Amit a szerelem adhat.....

Miért vagyok még, kérdezik álnok emberek,
Akik nem tudják elviselni,hogy mást is szerethetek!
Elmúlt régi képek emlékét miért ne őrizzem?
Erre feleljetek én nekem!!!!
2013. szeptember 6.

Miért sírsz?

A délutáni fényben minden olyan szép.
Csak én vagyok bánatos nagyon.
Mióta is nem láttalak? Már nem is tudom..

Bandukolok régi helyeken, hol veled volt szép nagyon!!
De most minden olyan idegen.
A szívemben megfagyott a nyár...

Azon tűnődöm, mi romlót el hirtelen,
miért lett minden olyan idegen?
És erre senki nem felel.....

Emlékszem ara az utolsó estére,
Álltunk az üres utcán és átöleltelek.
Ó, miért fáj ez még mindig nekem!!!

Miért sírsz, miért fáj, hogy elmegyek,
Miért nem tartasz vissza, ha még szeretsz?
Miért fáj ez a pillanat, hiszen te is így akarod!
Miért nem érzem a bánatod?
Miért sírsz, látod, én is mosolygok!
Jó volt jól tudom, ó, maradni mégsem tudok én...

Most megint itt állok, üres az utca és a szívem.
Hogy mi romlott el? Nem is értem....
Látom még könnyes szemed és ez fáj nagyon!
Talán egyszer megint rád találok én....

Néha ölelj meg engem

Gondoltál már arra,milyen rossz egyedül?
Lábat lógatni kedvenc sziklámon csendesen.
Bele révedezni a naplementébe,
Ugye ezt te is szereted?

Gondoltál már arra, miért nyugszik le a nap?
Hogy miért hunyorognak a fénylő csillagok?
Ha felnézel az égre a te szíved is remeg
Amikor eszedbe jutok?

Mert amikor én rád gondolok, a szívem énekel.
Mindennap megköszönöm a kegyes sorsnak,
Hogy utamba sodort.
S nem veszítelek el soha!

Néha ölelj meg,mert olyan árva vagyok,mint egy kismadár!
Néha ölelj meg, hogy érezzem,van miért élnem!
Mackóságom élet formám immár,
Macitársam,mondd leszel e?

Néha ölelj meg, hogy öledben elrejtőzve érezzem,
Maci létem nem puszta álmodás!
Hagy hallgassam kedves szíved dalmát,
És ígérem sokáig veled maradok!!!

Tudom,messze élsz nagyon, Magyarország szép lehet.
Szeretnék elmenni hozzád egyszer talán!
S a szívem boldog volna.
A nővérem a példaképem!!!!!

Nem hagyom

Le ülök melléd és megölelem a szíved.
Hömpölygő könnyed mind lelkem issza fel.
Bánatod húsomba mar és ez fáj nagyon,
Nem hagyom, hogy szép szíved megszakadjon!

Szótlanul megcsókolóm drága kezed,
És nem mondok most semmit se
Most nem kellenek a szavak,
Ó ne mondjunk semmit....

Ráhajtom válladra fejem és szívem énekel.
Elénekli a bánatod.
Nem hagyom,hogy elvessz a végtelenbe,
Mert én élni veled akarok!!!!

Nem hagyom, hogy a bánat feleméssze a lelkedet!
Nem hagyom, hogy el múljon a szerelem!
Ha kell mindent feláldozok érted,
Hogy újra mosolyogni lássalak téged!
2013. szeptember 5.

Nincs kedvem sírni még se

Szikrázóan ragyog a nap, és hozzád bandukolok.
Elgondolkodva, fürdetem arcom a napsugárban.
Vajon mit fogok mondani amikor megérkezem?
Vagy csak nézlek ahogy minden reggel?

Ülünk egymás mellett és zakatol a szívem.
Nem nézel rám és nem értem....
Még a kezem se fogod meg, és ez megijeszt....aztán felállsz hirtelen...

Percekig ültem egyedül és semmit se értettem.
Néztem távolodó lényed.
Bele mart a lelkembe,hogy vége!!!
Nincs kedvem sírni még se.....
2013. július 20.

Repüljünk a fény felé

Céltalan bolyongásom hirtelen vége lett,
Megint megtaláltam a sárga köves utat,
Mely elvezet a boldogság felé.
S haszontalannak hitt életem értelmet kapott!

Simogató kezed alatt értelmet kapott bánatos szívem,
Mert még mindig hinni tudsz bennem.
Elfecsérelt napjaimat már nem sajnálom,
És úgy örülök, hogy még itt vagyok!

Repüljünk a fény felé,mint két kisdiák suli után,
Akik boldogan rohannak végig az utcán,
És nem szól rájuk a szigorú tanár!
"Ne bomoljatok haszontalanok!"

Repüljünk a fény felé, mint két jó barát,
Akik szeretik nagyon egymást,
Akik egy pillanatra se engedik elveszni a másikat,
S fel emelik egymást ha megbotlanak!

Repülni a fény felé,mondd eljössz e velem,
Velem, aki sebet ejtett gyémánt szíveden?
Aki könnyes szemmel letérdel eléd ide a porba,
El jössz e velem ezek után?

Szivárványt szövök neked lelkem sugarából,
És azzal takarlak be,ha nagyon fázol.
Óvom minden egyes léptedet,
S ha kell meg is halok érted!!!

Repülni a fény felé, ugye eljössz én velem?
Akkor is ha már nem is kérlek....
Ezüst színű hajnalokon beszélgetsz e velem?
Ugye te is ugyan így érzed?

Csendes hajnalok simogató pirkadat fényében,
Megtisztul a fájdalom.
Öledben elpihen a fejem, s kezed melege jó nagyon!
Repülni a fény felé ugye eljössz, ha megkérlek én.......
/ 2013. augusztus 21. /

Volt egy kislány
/ Virág emlékére /

Nem rég volt egy kislányom, tündér volt és kedves.
Akik ismerték szerették, mert őt szeretni kellett.
Okos volt és egy tünemény, egy szelíd angyal.
A jó Isten is magának akarta....

Hogy milyen is volt ő, most elmesélem,
Szőke haja,mint a búza tenger.
Kék szemecskéjében csillogott az értelem,
Hófehér bőre csupa selyem.

Apró kezecskéje állandóan ölelt engem.
Ha szomorú voltam megvigasztalt csendben.
S ha néha megkérdezte kedvesen, az anyu hova lett,
Fel mutattam az égre,ahova elment......

Ő, én akkor még nem tudtam, hogy kis élete vége lesz!
Ó, én még nem tudtam, hogy elveszik tőlem!
Azt hittem a mi életünk össze van nőve,
S majd én halok meg előtte!!!!!

De az ég nem ezt akarta, rútul becsaptak az angyalok!
Megígérték,nem örökre viszik el, és itt maradtam egymagamba!
Azóta csak várom azt a pillanatot, amikor hozzám vissza tér,
S örökre ránk tűz majd a fény....

Volt egy kislány, mit is mondhatnék még?
Azt hogy mindennél többet ért?
Azt hogy lehet neked kincsed temérdek,
Egy gyermek mindent jelent: az egész életet!!!!
2013. szeptember 7. 

Soha nem hagylak el

Én mindig azt képzeltem, örökké tart minden.
Azt képzeltem, hogy a fájdalom csak a moziban létezik.
Hogy velünk nem történhet semmi ami rossz,
És hogy mi csak mindenen nevetünk.

Aztán jöttek a nehéz hónapok,
A gyötrő,fájó pillanatok.
Sokszor kiáltani szerettem volna,
Hogy hallják meg az égben.

De nem volt erőm kiáltani, mert cipeltem a bánatom.
Helyetted is próbáltam bizakodni, hogy életed megmaradjon.
Fohászkodtam csodáért fuldokolva, elveszetten,
Soha nem hagylak el!

Soha nem hagylak el,százszor is megfogadtam.
Az égnek ígértem az életem.
Csak te megmaradhass, ezt kértem,
Inkább engem vigyen el...

Soha nem hagylak el, mert az életed még nem érhet véget.
Bíbor hajnalok fényében lelked fürdetem sok szeretettel.
Te vagy, akiért mindent feláldoztam,
De hidd el, semmit nem bántam meg!!!!
2013. szeptember 6.

Sosem fogjuk elfelejteni egymást

Már olyan régen nem láttalak téged,
Lassan elfelejtem arcod is talán.
Fel idézem minden mozdulatod és élni kezd a vágy.

Fel emelem arcom a fénybe, mintha még itt volnál.
Kinyújtom a két kezem, hogy megint rám találj.
De újra mi már nem leszünk együtt soha már...

Sosem fogjuk elfelejteni egymást,
A mi szerelmünk szép volt nagyon.
Hogy nem vagy már, alig hiszem el,
Az úton már egyedül ballagok.

Sosem fogjuk elfelejteni a sok szép napot,
Amikor vártam rád nagyon.
Ha megjelentél a sarkon,mint egy álom..
Mindig álmodni fogom azt a napot!!!

Már olyan régen nem láttalak téged,
Lassan elfelejtem arcod is talán.
Amikor becsukom a szemem, olyan mintha velem itt volnál!!!

Szélbe kiáltva

Sokszor elgondolkodom, miért kell a szerelem?
Amikor szív dobogva vársz valakit, aki nem jön el.
Amikor sóvárogva koldulsz egy pillanatnyi boldogságot,
És mit kapsz? Csak hazugságot...

Szélbe kiáltva talán megkönnyebbül a lelkem,
Tűnjetek el hamis érzelmek!
Nem kell többet szívet tépő érzelem!
Hagyjatok fellélegeznem!!!

Szélbe kiáltva talán megtagadhatom, hogy szerettelek,
Téged,aki sose szerettél engem.
Talán elfelejtelek egy szép napon...
Ha ezt a szélbe kiáltom...
2013. augusztus 17.

Szép

Egyedül ballagok az esti szélben és cipelem a magányom.
Keresek egy régi álmot, de már nem találom.
Hunyorgó csillagok kísérnek utamon,
Hogy merre megyek, nem tudom....

Lassan rám zuhan az éj sötétje,
Nincs helyem, hol megpihenjek én.
Csak megyek, bús dalom elkísér,
Harmatos fűben az eget bámulni olyan szép!

Szép a milliónyi apró csillag, amely úgy ragyog én reám,
Mint százezernyi szentjánosbogár!
Mint egy szép lány kedves zöld szeme,
Amely simogatja sebes szívemet!

Szép ahogy letelepszik mellém ide a fűbe,
S ráhajtja a szőke fejét a mellkasomra az éj!
Szép ahogy arcon csókol a hűs esti szél,
Máris nem vagyok egyedül én!

Szép a távolból ide szűrődő kedves melódia,
Azt dúdolja, van élni még miért!
Nézem a csillagokat elmerengve csendesen,
S velem sír az ég!
2013. augusztus 20

Szereted e még?

Lomhán érkezik a tavasz, mint minden évben.
A tél teret követel szüntelen.
Pedig a táj már a szép idő után révedez.
Jöjj tavasz kérlek!

A parton még nem jár senki, csak én.
Meg ezernyi kósza pillanat.
Bele temetem szürke arcom a korai fénybe,
Olyankor mintha itt lennél újra.

Szereted e még a tavasz első pillanatait?
Amikor sápadt bőrödet megsimogatja.
Amikor bágyadt lelked átjárja a fény.
Szereted e még?

Szereted e még a lágyan simogató szellőt?
Ami üdvözöl a még csupasz liget fái alatt.
Szereted e még, ha átkarolva sétál veled?
S elűzi minden téli bánatodat.

Szereted e még amikor csicseregnek az első madarak?
S jelzik neked, búsulni immár nem szabad!
Szereted e még amikor kivirul a világ,
A lelked olyan szép ma!

Hamarosan megérkezik minden pompájával a tavasz.
De te már nem lehetsz velem.
Elfogyott könnyeim után sóvárog a lelkem.
Még mindig úgy szeretlek, hogy arra nincsenek szavak...
2013. március 12.

Szeretetfény

Bandukolok elnyűtt országutakon,
És nem tudom hová is megyek.
Csak fogynak a kilométerek,
Talán egyszer hozzád érkezem.

Leülök álmos vízparton és harmat a vacsorám,
A csillagos égbolt a végtelen takaróm,
Magamhoz ölelem a világ fájdalmát,
Hogy a szívem meg ne szakadjon....

Szeretetfényben elporlad minden sebzett emlékem,
Szertefoszlik a szivárvány....
Szeretetfényben még azt remélem,
Hogy az emlék nem csupán ábránd.

Szeretetfényben a remény olyan,mint a szél,
Megsimogat és dédelget, mintha itt lennél...
Szeretetfényben semmi se veszik el...
Ha megfogom a kezed, tudom, végig itt leszel!!!
2013. augusztus 14.

Te zöldszemű

Néhány hónapja már ismerlek és szívembe fogadtalak.
Amikor egyedül voltam, hallgattam vigasztaló szavad.
Amikor senki se fogta a kezem, te önzetlenül tetted ezt.
Mondd, ezt hogyan köszönjem én meg?

Amikor szívembe bánat költözött,csak te voltál velem.
Védtél a fájdalomtól és óvtál engem.
S ha néha erőm elfogyott 19 éved átkarolt.
S nem hagyta, hogy a pillanat csak úgy elragadjon

Amikor sebet ejtettem szép szívedbe,
Mintha megöltem volna magam....
Mintha elárultam volna ami szép volt és igaz!
De te megtudtad bocsájtani minden vétkem...

Te zöldszemű, talán angyal vagy,
Hogy ilyen tiszta a lelked?
Talán gyémántból van minden könnycsepped,
Amik tisztára mosták bűnős lelkem?

Te zöldszemű,mindig velem leszel,
Ha félek,megfogod a kezem?
Fel emelsz e fel a fényre,
Hogy többé sose féljek?

Te zöldszemű, ha egyszer elmegyek,
Utolsó utamra,mondd, elkísérsz e?
Ha angyalok el visznek,
Mondd, sírni fogsz e értem?

Ezernyi kérdés és tétova lépések.
Én még élni akarok!
Azt szeretném titkon esdekelve,
Ó, te zöldszemű, hogy barátságod sokáig megmaradjon!!!
2013. szeptember 3.

Te meg én

Már nincs senki más ezen a Földön,
Te meg én!
Rohanunk a széllel boldogan,mint a szél,
Te meg én!
Eldobjuk a végtelen bánatot, kinek kell!
Te meg én!
Hogy könnyű legyen kusza lelkünk, csak rohanunk,
Te meg én!
Aztán ha elfáradunk, harmatos réten heverészünk,
Te meg én!
És a szerelem velünk ünnepel!!

Ha valami fáj, leküzdjük,
Te meg én!
Ha sírni muszáj együtt sírunk,
Te meg én!
S ha elfáradunk az élet viharában,
Te meg én!
Egymást átölelve ér minket majd az éj!

Mi soha nem válunk el, mert azt nem hagyom!
Ha kell cipellek a vállamon!
Nem jöhet olyan nagy borzalom,ami szét válasszon minket,
Nem hagyom, hogy ez megtörténjen!!!!
2013. szeptember 7.

Széttépi a bánat

Voltam már nagyon boldog,
Voltam már elegedet.
Felemeltem szívem,
Fel a magas égbe.

Volt, amikor elhittem, élni van miért.
Volt olyan is, hogy egyszer csak feladtam.
Volt olyankor, aki kezem megfogta.
S visszavezetett az útra.

Aztán egyedül maradtam minden bánatommal.
Könnyben úszott minden év.
Céltalan vándor lettem, rögös, elhagyott utakon.
És nem jött velem senki más csak a szél.

Széttépi a bánat minden boldog évemet.
Rongyossá szaggatja az emlékeimet.
Már kiáltani sem merek, úgy félek.
Elmenni miért nem hagytok engem?

Széttépi a bánat sebes szárnyaszegett lelkem.
Gyűlöllek téged, ó végtelen!
Elmenni miért nem engedsz?
Engem itt már senki sem szeret!

Széttépi a bánat gyönge szívem.
Kutatni már végképp nincs erőm.
Mély szakadékba bárcsak bele zuhannék!
S aztán körülvenne végre a sötét!

Voltam már nagyon boldog és szárnyalt a fény velem.
Akkor még úgy gondoltam, engem semmi nem érhet.
Aztán hirtelen sötét lett és elvesztettem mindent.
Azóta széttépi a bánat mind azt, ami voltam,
A lelkem a szívem, bele veszett a múltba.

2013. március 1

Többet nem sírok érted

Elszaladtak az évek,mint a futó homok
És csak megyek,megyek az úton.
Már nem keresek boldogságot.
Többet nem sírok érted...

Elfogyott a szívemből minden emlék,
Ami rád hasonlított.
Eltört tükörben egy lány arc még rám mosolyog.
Többet nem sírok érted....

El nem csókolt csókok ajkamra égtek.
Szívem már csak pislákol,mint egy mécses.
Már hiába keres téged szüntelen.
Többet nem sírok érted....

Még emlékszem ahogy megöleltelek.
Álltunk a peronon a tömegben.
Mintha háborúba mentem volna azon a reggel.
Többet nem sírók érted...

Még mindig hiányzol a szívemnek.
Még mindig téged kereslek.
Elveszett emlékek útvesztőjében.
Többet nem sírok érted....
2013. szeptember 7.

A barátom lettél

Nemrégen még egyedül csatangoltam,
Az élet zegzugos útjain
Aztán egyszer csak jöttél felém kedvesen.
A kezed felém nyújtottad én nekem mosolyogva.

Szívedbe fogadtad a bánatom mindennap,
S ha tehetted vigasztaltad
Nincsenek szavak arra mit is érzek,
Köszönöm neked,hogy még élek!

A barátom lettél és ezt köszönöm!
.Hogy óvsz a széltől ez jó nagyon!!
Ha majd egyszer te is bajban leszel,
Segítek én is,megígérem!!!!!

A barátom lettél amikor nagyon kellett,
Hogy valaki vezessen engem.
Nem hagytad,hogy elmenjek,
Köszönni tartozom mind ezt!!!!

A barátom lettél amikor más elhagyott.
Amikor elfogyott a fény.
Hitet adtál fájó lelkemnek,
Hogy van még miért élnem!!!!!

Nincsenek arra szavak,hogy most mit is érzek.
Amikor rád gondolok, szívem énekel.
Köszönöm azt hogy velem vagy ha kérem!
Köszönöm baráti szíved!!!!
2013. szeptember 8.

Búcsú

Látom a két szemedben,
A szíved háborog.
Bánatos vagy megint,
Hosszú útra minek mégy?

Szomorú az esti szél,
Üres a part,sír az ég!
Hullik a könnye,mint a zápor,
Kár,hogy minden véget ér!

Azzal búcsúzom, hogy el ne felejts,
Én örökké rád gondolok.
Olyan messze leszel tőlem,
Hogy merre megyek,nem tudom!
1984. november 17.

Elmúlik minden

Elrohannak az évek,
Mint porfelhőt, elfúja a szél.
Nem maradsz örökre gyerek,
Egyszer minden véget ér!

Emeld fel az arcod,
Simogasson a napsugár!
Ne sírj, ne hulljon a könnyed,

A boldogság mindig megvár.
Ha fájna még is a szíved,
Csak gondolj rám!

Elmúlik minden, a jó, s ami fáj,
Nem marad semmi, csak a vágy!
Hallod a szél dalát?
Csak neked zenél!

Elmúlik minden, még is menni kell!
Ne add fel az út elején!
Tudom, volt bánat elég, de van még remény,
Ne add fel az út elején!
1984. augusztus 20.

Maradj még

Annyi évet töltöttünk, együtt.
Volt könny és napsütés,
Repültünk a szelek szárnyán.
Maradj még! Maradj még!

Voltunk bánatosak, fájt a szívünk,
Aztán jött a boldogság.
Könnyedén mentünk tovább.
Maradj még! Maradj még!

Örökké szeretni foglak,
Te vagy nekem a nyár!
Örökké boldog leszek,
Ne fájjon semmi már!

Örökké szeretni foglak,
Átölelem a szívedet,
Suttogom a neved.
Ó, ne múljon el a nyár!!!
1984 augusztus 25.

Lepkeszárnyú élet

Ó,miért csak lepkeszárny az élet?
Miért fátyolos a szemed?
Eddig voltál s oly kedves,
Miért mentél így el?

A szerelem miért nem lobog,
Miért nincsenek bíborfényű hajnalok?
A szív miért nem muzsikál?
Ó, én már tudom: mert meghaltál!!!

Lehajtott fejjel kószálók a parton,
Mindenütt csupa emlék.
Felemelném az arcom a fénybe,
De akkor észre vennék,
Milyen nagy az én bánatom....
1984. szeptember 16.

Fényé változom az arcodon

Ketten ülünk egy padon és nem mondunk semmit se.
Nem is kellenek szavak ide.
Kezemben pihent a kezed és a szív énekel.
Immár a boldogság ünnepel!

Életemet neked adnám ha kellene,
Feláldoznám érted minden lélegzetem.
Vinném vállamon minden bánatod,
S meghalnék érted én!

Csak egy szavadba kerül és megteszem,
Csillagot lopok neked önfeledten!
Ellopom a holdat és mindent amit szeretsz,
Fénnyé változom arcodon ha azt kéred!

Fénnyé változom arcodon, mert szeretlek!
S le csókolóm minden fájó könnyed!
Ha kell örökké ragyogok, mint a csillagok,
Fénnyé változom az arcodon ha hagyod!
2013. szeptember 8.

Ha becsukom a szemem
/ Virág emlékére /

Ha becsukom a szemem egy szőke kislányt látok.
Aki kedvesen integet.
Aranyszínű mosolyával simogatja a szívemet.
Arra kér, hogy öleljem meg szelíden.
És soha többé el ne eresszem.....

Ha becsukom a szemem,mintha még itt lenne.
Kék szemében ragyognak a fények.
Csivitelő hangján suttogja nekem:
"Még mindig nagyon szeretlek!"

Ha becsukom a szemem, ide ül mellém le.
Kis kezét elveszejti nagy tenyeremben.
Fejecskéjét ölembe hajtja le csendesen,
És csak ülünk és nem mondunk semmit se.

Ha becsukom a szemem, érzem még nem ment el.
Lágy szellő simogatja sebes szívemet.
Ne múlj el pillanat,ó én csak ezt kérem!
Akár életem végéig is csukva tartom a szemem!!!!!
2013. szeptember 7

Még ne menj el

Fáj nagyon a szívemben minden pillanat.
Ami nélküled múlik el!
Fáj nagyon minden ölelés,
Csak te vagy nekem!

Szomorú az a gondolat, hogy nem látlak többé!
De a szívem érted dobog ma!
Ha bánatos lennél, gyere el hozzám!
Megvigasztallak majd!

Még ne menj el, így nem érhet véget.
Szerelmünk mindent túl él!
Ne mondd azt, hogy nem jó ez így!
Azért vagyok,hogy velem légy!

Még ne menj el, annyi mindent nem mondtam el!
Csak veled kell a szerelem és a napsugár!
Még ne menj el, velem lennél boldog!
A szívem mindig vissza vár!

Fáj nagyon minden búcsúzás:
Most már búcsúzni nem akarok én!
Ölelj át úgy,mint rég.
És akkor átölel minket a fény!
1997

Miért ragyog a fény

Könny ragyog az arcodon,
Milyen kár,hogy elmentél!
Olyan nagy az én bánatom.
A szívemben már el se fér!

Látom még az arcodat.
Megőrzöm minden mosolyodat.
Elindulok a régi úton.
És egyszer megint rád találok én!

Miért ragyog a fény, amikor sírni lenne jó?
Miért fáj a szívem, ha rád gondolok?
Elmondani nem tudom, mit is érzek.
A lelkem mindig fájni fog érted!

Csend borul kicsi szobámra és rád gondolok.
Hogy merre vagy, azt nem tudom.
Az emlék olyan,mint egy bársony takaró,
Ha rád gondolok a szívem ragyog.

Miért ragyog a fény, amikor szomorú vagyok?
Miért hűs az esti szél, amikor fázom?
Nincs már senki, aki megvigasztal,
Elveszett a nyár mára!Könny ragyog az arcomon.
Nélküled fáj a napsugár!
Ha még is vissza jönnél hozzám,
Újra kivirulna az egész világ!
1997

Miért?

Miért sírtok égig érő fák?
Miért hullik a könnyetek?
Miért olyan panaszos a szél?
Miért fázik a végtelen?

Miért fáj a szívem?
Miért fáj oly hevesen?
Sírtam mint kisgyerek....
Elveszett a szerelem!

Azt hittem, az álom végtelen,
S felébredni úgy félek!
Ha kinyitom a szemem
Itt leszel e velem?

Ne sírjatok óriásfák,
Legyetek délcegek!
Mert aki ma elment
Nem örökre ment el!
1984 szeptember 9

Most el kell mennem 

Langyos szél fújt és sütött a nap.
Madarak énekeltek az ablak párkányon.
Arcodon halvány mosoly volt.
S hangod,mint halk muzsika szó.

Kezem kezedben pihent,mint mindig,
Amikor eljöttem hozzád.
Suttogva, közel hajolva, ittam minden szavad.
A szívem közben majdnem megszakadt.

Le telt az idő, homok órádon minden szem lepergett.
Kis kéz szorítás, és menned kellett....
Az angyalod kicsit türelmetlenül fogta a kezed,
S annyi időt se hagyott, hogy tőled elköszönjek...

"Most el kell mennem, de gondolni fogok rád.
Ha szomorú vagy elküldöm lelkem sugarát.
Ha nagyon egyedül leszel, el jövök,megígérem.
Csak most ne sírj,kérlek!

Most el kell mennem, hív a messzeség.
De emlékem itt hagyom neked.
Ha magányos leszel, megölellek,
Mert még mindig úgy szeretlek!

Most el kell mennem, az időm lejárt hirtelen.
Még oly sok mindent nem tettünk meg...
De ne legyél szomorú én miattam,
Mert a szívedben veled leszek, ezt megígérem!

"Üres a park, üres a szívem, magányosan ballagok.
Lelkemben egy dal zenél amit úgy szerettél.
Arcom a szélbe temetem, most nem sírók.
Egy év múlva veled ugyan itt találkozom.....
2013. szeptember 9.

Nem vagy már egyedül

Néha úgy érzed, hogy megállt az idő,
Nem múlik el a hosszú éjszaka.
Aztán felragyog a fény.
Soha nem vagy egymagad!

Néha fáj még a szíved,
De meggyógyítalak én.
Magamhoz ölelek, velem vagy,
Soha nem vagy egymagad!

Nem vagy már egyedül,
Van,ki gondol rád.
Nem múlik el úgy nap,
Hogy ne mosolyognál!

Nem vagy már egyedül,
Barátod is van száz!
Azt kívánjuk neked,
Száz évig velünk járj!
Ó, velünk járj!
1984. augusztus 21

Nyári szerelem

Régóta vártalak téged,
Régóta éreztem,hogy így lesz!
Magányosan jártam, és féltem,
Nem talállak meg én!

Bolyongtam sírva, szívfájdalommal,
Aztán felragyogott a fény.
Megláttalak téged, jöttél felém,
Kinyújtottad a kezed.
Soha,ne menj el!

Nyári szerelem, nyári érzelem,
Csoda egy boldogság!
Ölellek téged, el ne múlj sose már,
Ősszel sem múlik el a vágy!
1984 június 22.

Vissza jövök

Elmegyek, hogy ne lássam a könnyed,
Elmegyek,hogy vissza jöhessek.
Csak várj engem amíg fúj a szél,
Várj, és vissza jövök én!

Visszajövök én, ha vársz reám,
Visszajövök hozzád!
Újra átölelek,mert szeretlek.
És soha nem válunk el már!!!
1984. augusztus 30.

Virágot hoztam

Ma kicsit más volt minden,
A lelkem szomorú szalagot viselt.
Ma rád emlékeztem, rád,aki oly fontos volt!
És még sem hullott a könnyem.

Emlékeim még nem fakultak meg,
Tisztán élsz szívemben.
Mintha csak tegnap lett volna az a szeptember,
29 év és még is rád emlékezem!

Virágot hoztam neked, piros rózsát,
Beterítem vele drága szívedet!
A világ minden virága ma neked nyílt kedvesem!
Feledni nem tudlak téged!

Virágot hoztam végtelen szeretettel.
Hogy boldog lehess!
Ma sírni nem szabad, te se tedd!
Mert ma is ugyan úgy ünnepel a szerelem!!!!
2013. szeptember 9

Ha sírni látlak

Olyan szomorú az arcod, olyan fénytelen.
Nem ragyog a szemed,úgy féltelek!
Gyere, ülj le! Még közelebb,
Engedd, hogy segítsek neked!

Ha sírni látlak, fáj a szívem!
Ölelnélek a ragyogó napsugárban.
Ha sírni látlak, kínoz a gondolat,
Egyszer sose látlak!

Ha sírni látlak, az fáj nekem!
Enyhíteni szomorúságod miért nem tudom?
Ha sírni látlak, sajog a lelkem,
Mondd, én miért nem sírhatok?

Nem vagy már mellettem olyan régen.
Eszembe jutnak a szép emlékek.
Odaadnám a szívem néked,
Csak még egyszer lássalak síni téged!!!
1997

Anyám, elmondanám neked

Mintha még itt volnál velem,
Mintha még ölelnél, ha félek.
Pedig fény lettél régen,
Azóta üres a szívem!

Mintha még látnám a kezed,
Mintha még ölelnél vele.
De ha felriadok az éjjel,
Már nem vagy itt velem!

Ó, anyám, elmondanám neked,
Hiányzol és sehol nem lellek!
Ó, anyám elmondanám neked,
Az élet nélküled fáj!

Ó, anyám, elmondanám neked,
A szívünk örökké visszavár!
Senki nem szeretett úgy minket,
Ahogy a szíveddel szerettél talán!

Mintha még ölelnél engem,
Pedig oly messze jársz!
Ha becsukom a szemem,
Ó, tudom, rám találsz!
1997

Mint egy kósza felhő

Mennyi emlék él idebent,
Simogatják sajgó szívemet.
Rád gondolok szüntelen,
Lépted nyomát nem lelem!

Mint egy kósza felhő, úgy mentél el.
Elvitted magaddal a színeket.
Szürke lett az ég és fénytelen.
Most már hiába minden!

Mint egy kósza felhő, úgy elröppent.
Az idő és nem maradt semmi sem.
Fáj, hogy így ért véget a szerelem!
Csak emlék lettél a szívemben!!!!

Mennyi emlék él idebent,
Rád gondolni jó nekem,
Becsukom a két szemem,
Olyankor mindig itt vagy énvelem!
1997

Dal a barátságról

Egyedül nem jó élni,
Céltalanul vándorolni a világban!
Nem találni egy virágot sem,
Magányosnak nem jó lenni, hidd el!

Eddig olyan egyedül voltam!
De rád találtam én!
Csillag hozott el nekem,
És veled jött a fény!

Amíg egyedül éltem, nem tudtam,
Milyen félteni valakit.
De mióta ismerlek,
Féltelek téged! Féltelek téged!

A barátságod köszönöm neked!
Hű leszek amíg csak élek!
Ölelj át mindig szelíden,
Mi sosem válunk el!

A barátságod köszönöm neked!
Hű leszek amíg csak élek!
Ha forró könnyem hullik érted,
Ne hidd, hogy ezek búcsú könnyek!

A barátságod köszönöm neked!
Hű leszek amíg csak élek!
Ölelj át mindig szelíden,
Mi már sosem válunk el!
1997

Elment a vonattal a boldogság

Még állok a bénultan a peronon,
Csak egy perce mentél el.
Megszólalni nincs erőm,
Csak a szívem búcsúzik tőled.

Nem tudtunk mondani semmi.
Hallgattunk mind a ketten.
Kihajoltál az ablakon,
De kezed elérni nem tudtam.

Elment a vonattal a boldogság.
Olyan üres lett minden.
Céltalanul bolyongok a régi helyeken.
De veled nem találkozom többet.

Elment a vonattal a boldogság.
Most miért sírok? Nem értem.
Ennyire nem fájt egy búcsú sem,
Tudom, te is sírtál értem.

Elment a vonattal a boldogság.
Szívem jéggé fagyott.
Ezután kit szeressek?
Ha te nem vagy sehol?!
1997

Érted sírók

Fáj minden pillanat nélküled.
Egyedül szomorúak az éjszakák.
Nem tudom meddig bírom egyedül.
A szívem érted fáj!

Fáj a búcsúcsókok a peronon,
És a vonat veled megy tovább.
Még integetek sután,
Pedig már nem is figyelsz rám!

Érted sírok minden éjszakán.
Nélküled üres a boldogság.
Rohanok a széllel és várom, hogy rám találj!
Érted sírok, mert nagyon fáj!
A nagy szavak elszálltak,
Elfújta őket az őszi szél!
Várom, hogy hozzám visszatérj!

Már nincsen bennem harag.
Mindig rád vártam.
Ó, nem kellenek a nagy szavak!
Csak annyit mondj, maradsz!

Érted sírok, mert hiányzol,
Kellenek a buta szavak.
Kérlek, gyere vissza!
Nélküled nem bírom!
Érted sírok titokban.
És közben vissza várlak!

Hol van már a régi szerelem?
Emlék lett szívemben.
Ha hullik titokban a könnyem.
Te jutsz az eszembe!
1997

Hol van már

Csak ölelj át és ne mondj semmit!
Most nem kellenek a nagy szavak!
Engedj még egyszer közel a szívedhez!
És utána eleresztelek majd.

Nem tudom, mit kellene mondanom.
Elfogytak mind a szavak.
Némán ölelem a szíved,
Most már vissza sem tartalak.

Hol van már a szerelem,
Ami mindent elsöpört?
Hol van már a szenvedély?
Amit már csak én őrzök?

Hol van már az a pillanat,
Amikor megláttalak?
Hol van már az a mosoly,
Ami megvigasztalt?

Hol van már a szelíd szél,
Ami simogatott kettőnket?
Hol van már a nyár?
Már minden elszaladt,
És egyedül maradtam!

Csak ölelj át és ne mondj semmit!
Most nem kellenek a szavak!
Szeretném, ha minden így maradna!
Ó, de én csak álmodtalak!
1997 

Holnapok

Sokszor veszni látszik minden,
A fény, a szerelem, a gyengéd ölelés.
Nem találom helyem emlékeim közt,
Mert fáj az emlékezés!

De vannak holnapok!
Még jönnek szép pillanatok,
Tudom én.
Ha fájt is a búcsúzás,
Tudom, vissza térsz!

Vannak még holnapok!
Hoznak még sok csókot!
Kell a remény!
És akkor újra kék lesz az ég!

Holnapok, vigyétek el a bánatom!
Annyit sírtam már én!
Hozzatok napsütést!
És meglátjátok, élni fog a remény!
1997  

Az nem lehet

Rövidke levelet írtál nekem.
Búcsúzóul, mert menned kell.
Szívem összeszorult, fájt nagyon!
A szerelem hozzád láncolt.

Nyelem forró könnyem,
Ezt nem teheted velem!
Kell az ölelésed, szelíd szavad!
Az nem lehet, velem ne maradj!

Az nem lehet, hogy eldobd a szívem!
Az nem lehet, hogy a csók fájjon neked!
Gyere és ölelj, ahogy mindig öleltél!
Ne mondd azt, hogy ennyi volt és kész!

Az nem lehet, hogy elhagyj engem!
Az nem lehet, hogy csak ennyit értem én!
Ha még mindig szeretsz, arra kérlek,
Üzenj és máris indulok feléd!!!
1997

Most már elmegyek

Volt sok szép pillanat, ami megmaradt.
Itt a szívemben viszem tovább.
De elmúlt az az érzés, ami nagyon fájt,
A szerelem volt ez semmi más!

Most már elmegyek, utadban én már nem leszek.
Most már elviszem csupa szép emlékem.
A szerelem nem tart örökké ugyanúgy, mint a nyár!
Most már elmegyek, engem többé ne várj!

Most már elmegyek, hogy feledni tudjak.
Most már nem várlak vissza!
Ó, nem sírók, csak könnyezem,
Mert mindig szeretni foglak téged!

Volt sok szép érzelem,simogatott engem.
De jött egy kósza szél és elsodort tőlem,
Lehajtom fejem és semmit nem értek,
Még mindig miért szenvedek érted?
1997

Ne sírj értem

Elmúlik egyszer minden,
A szép a jó és a nyár.
Aztán vágyakozva gondolunk vissza,
Milyen kár, hogy nincs tovább!

Megbánni sokszor nincs erőnk,
Hogy elszalasztottuk azt az egyet.
Amit nekünk kínált a sors,
És mégsem kellett!

Ne sírj értem, nem érdemlem könnyed!
Eltékozoltam minden szép percem.
Nem maradt semmi, csak a kínzó érzés,
Elmégy, ahogy a szivárvány,
Mikor nem hullik rá több eső.

Ne sírj értem, akkor sem, ha messze leszek!
Minden, ami fáj én okoztam neked.
Színes álmokat ígértem,
De nem adtam semmit mégse!

Fáj most a szívem, olyan egyedül maradtam!
Nem jön vissza az elmúlt pillanat,
Letörlöm arcomról keserű könnyem,
Ó, te se sírj értem!
1997

Vége már

Régi, kedves helyek üresek nélküled.
Mennyi szép emlék rohanja meg a szívem.
Tegnap még mosolygós volt a nyár,
De ma szomorú az egész világ.

Elmentél, ó vissza sosem térsz!
Nem ragyog már rád a fény.
Sápadt holdfénynél hullik a könnyem,
Fáj a szívem érted!

Vége már, pedig alig kezdtük el,
Vége már, elhervadt minden virág.
Csak a szívemben virul egy halvány rózsa.
Ez a rózsa te voltál!

Vége már, szólni sem tudok.
Vége már, lassan elindulok.
Lehajtom fejem, hogy ne bántson a fény,
Elmentél és minden végetért!
1997

Szívemben hordom bánatom

Még emlékszem mosolyodra.
Ahogy néztél rám!
Még ajkamon érzem ajkad,
Csókod édes volt,mint a nyár!

Vége lett, elmúlt a szerelem!
Kihűlt szívemben meghalt minden emlék.
Ha rád gondolok fáj minden.
Most elmenni volna jó, ó ha tudnék!

Lehajtott fejjel kószálok az éjben.
Mindent felejteni akarok!
Ölelésed gyengéd takaró.
A szívem fáj nagyon!

Szívemben hordom a bánatom.
Elmondani senkinek nem tudom.
Milyen furcsa egyedül az ébredés!
Még mindig rólad álmodom én!

Szívemben hordom a bánatom.
Nem is szerettél igazán!
Hazugság volt a sok szép szó,
És nem volt igaz a boldogság!

Még emlékszem könnyedre,
Az sem volt igaz talán!
Fáj a perc, a pillanat,
Fáj, hogy elhagytál!
1997

Hozzád tartozom

Olyan sokáig üres volt a szívem.
Nem volt benne se öröm, se fény sem.
Aztán egy szép őszi napon,
A szél utamba sodort!

Ó. nem tudtam, mit is érzek!
Csak jó volt, ahogy megöleltél engem!
A semmiből tört elő az a pillanat,
Megláttalak és tudtam, nem hagysz el soha!

Hozzád tartozom, már nélküled élni nem tudok!
Te hoztad el a fényt és minden szépet!
Szívedbe fogadtad szomorú szívem!
Köszönöm neked minden új reményem!

Hozzád tartozom életed része lettem!
Ha hullik a könnyem, az neked is fáj.
Szeretsz tudom, bár szíved másé már,
De a barátság is lehet olyan,mint a szivárvány!

Mert egyszer véget ér a legszebb álom!
Az, mely megtanított újra hinni.
Nem mindig az a fontos,amit kívülről látsz,
Tudni kell egy szürke szívet is szeretni!
1997

A fény felé fordítom arcomat

Ülök a vízparton és csak susog a szél.
Nézem a rohanó vizet s rád gondolok.
Amikor nem vagy velem mindig azt várom,
Hogy hozzád megérkezzem.

A susogó széllel elküldöm neked ezt a dalt.
Hogy felvidítsa szívedet.
Amikor nem vagyok veled,
Emlékezhess rám.

A fény felé fordítom arcomat.
Hogy lemossa minden könnyem.
Hogy szép legyek megint neked.
S ne is lásd, ha fáj a szívem.

A fény felé fordítom arcomat.
És megint szép a nagyvilág.
Amikor hozzád visznek lábaim,
Ragyog a szivárvány.

Ülök a vízparton és nézem a rohanó vizet.
Az esti szél megsimogatja szívemet.
Ha nem lennél velem,
A szívem, jaj de félne!
2012

Álmatlanul

Minden este rád gondolok, vajon te is ezt teszed?
Minden este megkereslek szívemben.
S ha megtaláltalak,boldog vagyok.
Mert reggelig biztos veled vagyok!

Ha fáj neked ez az élet, engem megtalálsz.
Reszkető kezed tedd erős kezembe!
Vigyázom majd minden lépted kedvesem,
Hogy a zegzugos úton el ne tévedj!

Álmatlanul nézem a fogyó holdat,
Sárga fénye arcomra csordogál.
S ha úgy érzem, nem bírom tovább,
Lelkem hozzád el rohan....

Álmatlanul üldögélek kedvenc sziklámon csendesen.
Térdemre ráhajtom bús fejem.
Ó én nem tudtam,hogy így fáj a szerelem,
Mikor nem vagy velem olyan nagyon félek!
2013. szeptember 10.

Jó reggelt!

Hosszú percekig néztelek, ahogy alszol.
Ahogy arcodon játszik a fény.
Kávét főztem és teát.
S azzal ébresztettelek.

Te kócosan ültél fel, de már mosolyogtál!
Ittuk a finom italt és közben simogattalak.
Megköszöntelek a sorsnak.
Hogy nekem adott!

Jó reggelt, remélem velem álmodtál!
Mert én ébren is ezt teszem!
Ha nem vagy velem hiányzol,
S ünnepel szívemben a szerelem!

Jó reggelt, amíg távol leszel,
Díszbe öltöztetem a lelkem!
S ha este megérkezel kedves,
A tenyeremen hordozlak téged!!!
2013. szeptember 10.

Szeretlek

Nem régen még bánatos volt körülöttem minden.
Nem tűzött le rám a fény.
Emlékeim márvány palotájában megfagyott szívvel éltem én.
S csak egy régi szerelemnek éltem.

Néha kell, hogy sírjak a rég múlt szép időkért,
Hogy érezzem van még lelkem!
Néha még vissza kell révedezzek,
Így volt szép a szép!

De most már kilépek a fényre és megfogom a kezed.
Veled tudom, élni van miért!
Ha néha még elesek, tudom beléd kapaszkodhatom én.
Szívem a szívedben ugye elfér?

Szükséged van e a vérző szívemre?
Aki még beteg kicsikét.
De ha te is akarod kedves,
Ragyoghat rá még a fény!

Szeretlek, ezt másképp el nem mondhatom.
Kezedbe adom csetlő botló árva sorsom!
Nem olyan fényes és nem is gazdag,
De szeretni nagyon tud majd!

Szeretlek, amikor kimondom énekelnek az angyalok.
S a sötét leplét szét szaggatja a szivárvány.
Megfogom a kezed és összefonódik a boldogság.
Tudom, hogy én rám vártál!!!!
2013. szeptember 10.

Viszlek magammal

Én nélküled már el se tudom képzelni a holnapot.
Csak veled tudom vinni tovább a sorsom!
Felemellek szakadó esőben és viszlek,
Védő pajzsként a lelkünk jó lesz!

Immár te vagy és én vagyok,
Mint két sebzett madár, de boldogok!
Az se baj ha ránk szakad a magas ég,
Viszlek magammal amíg bírlak én!

Viszlek magammal tűzön vízen át.
Többé el nem eresztlek!
Tudom, neked is fájt eddig a magány,
De én most már szeretlek!

Viszlek magammal ha te is úgy akarod.
Együtt leküzdjük a fáradt pillanatot!
És amikor utunk egyszer véget ér,
Elfáradt szívünk majd pihenni tér!

2013. szeptember 10.

Volt egy kislány
/ Virág emlékére /

Nem rég volt egy kislányom, tündér volt és kedves.
Akik ismerték szerették, mert őt szeretni kellett.
Okos volt és egy tünemény, egy szelíd angyal.
A jó Isten is magának akarta....

Hogy milyen is volt ő, most elmesélem,
Szőke haja,mint a búza tenger.
Kék szemecskéjében csillogott az értelem,
Hófehér bőre csupa selyem.

Apró kezecskéje állandóan ölelt engem.
Ha szomorú voltam megvigasztalt csendben.
S ha néha megkérdezte kedvesen, az anyu hova lett,
Fel mutattam az égre,ahova elment......

Ő, én akkor még nem tudtam, hogy kis élete vége lesz!
Ó, én még nem tudtam, hogy elveszik tőlem!
Azt hittem a mi életünk össze van nőve,
S majd én halok meg előtte!!!!!

De az ég nem ezt akarta, rútul becsaptak az angyalok!
Megígérték,nem örökre viszik el, és itt maradtam egymagamba!
Azóta csak várom azt a pillanatot, amikor hozzám vissza tér,
S örökre ránk tűz majd a fény....

Volt egy kislány, mit is mondhatnék még?
Azt hogy mindennél többet ért?
Azt hogy lehet neked kincsed temérdek,
Egy gyermek mindent jelent: az egész életet!!!!
2013. szeptember 7

 Viszlát

Hát elmentél, véget ért az út,
Nincsen fény,ami vissza húz.
Hát nincs tovább! Csak hullik a könnyem.
Viszlát, és még sem búcsúzom el!

Hát elmúlt már a sok kaland,
Csak néhány kép,ami itt maradt.
Emlékszem az arcodra,
Itt a szívemben megmarad!

Viszlát, sosem felejtelek el!
Viszlát, mindig velem leszel!
Viszlát, amíg csak élek,
Hű leszek,megígérem!

Ó, viszlát,egyedül sose maradsz!
Viszlát,nagyon jó utat!
Tudom, mi nem örökre válunk el,
Ha kell,mindig itt leszel velem!
1984. szeptember 10.

Úgy szeretlek

Az esti szél a fák között jár.
Velem mindig találkozik.
Megsimogat, megvigasztal,
Könnyeim mind elviszi.

Fáj nagyon az esti magány!
Amikor nem vagy itt velem,
Ha nem látlak a szívem búsan énekel.
És e dalt hozzád viszi a szél el.

Úgy szeretlek, mint csillagot az égen!
Úgy szeretlek,mint kis virágot a réten!
Te vagy nekem az élet!
Nélküled immár hogyan éljek?

Úgy szeretlek, mint a ragyogó havat!
Úgy szeretlek,mint a szivárványt!
Nélküled nem kell nekem semmi!
Úgy szeretlek, hogy a szívem is megérzi!

Lassan haza kell menni!
Az éjszakát felváltja a fény.
Ragyogó napsugárban az arcom megint a régi,
Úgy szeretlek ahogy még eddig senki!
2013. szeptember 11.

Csillagporos emlékeim

Lassan bandukolok a sötét éjszakában,
Hogy hova megyek? Ahova visz a lábam.
Lelkemben csupa kuszaság,
Azt se tudom mi vár még reám.

Amikor kellenétek jó barátok,
Nem vagytok sehol se!
Tétova kezem nem éri el a kezetek.
És ez megriaszt engemet....

Amikor elfogyik a fény, világtalanná válik a lelkem,
Riadtan megyek a bizonytalanba.
Reszkető szívem azt mondja, elég már!
A boldogság, ó miért csak lepke szárny?

Csillagporos emlékeim magammal cipelem,
Hogy valahogy kibírjam amíg reggel lesz.
Fuldokló vágyaim semmibe hullanak,
Miért érzem olyan egyedül magam?

Csillagporos emlékeim mind megvédenek,
Mert nélkülük az életem semmit se érne!
Amikor egyedül vagy érzed e,
Hogy csak csillagporos emlék ez az élet....
2013. szeptember 12.

Csak ne fájna úgy

Mit rontottam el, ó én nem is tudom!
Tenyeremen hordoztalak tégedet.
Aztán egy szép napon még is elmentél!
Egy búcsúlevél maradt itt nekem...

Azt íród,minden szép volt és kedves,
Még is el kell most menned!
Itt hagytál nekem sok szép emléket,
S talán egyszer vissza jössz érte....

Ülök bénultan, leveled nézem.
Arcomon peregnek a fájó könnyek.
Semmit nem értek, hogy miért,
Miért fújt el téged a kósza szél?

Csak ne fájna úgy, csak könnyedén venném,
Ahogy te tetted.
De én más vagyok, talán érzékenyebb,
És túllépni ezen nem tudok....

Csak ne fájna úgy, csak a szívem ne tépné szét,
A gondolat, többé sose látlak!
Talán egyszer meggyógyulok ebből,
Vagy csak egyszerűen rám szakad az ég....
2013. szeptember 13

Erőtlen angyal

Fekszel ágyacskádban és már mosolyogni sincs erőd.
Kezecskéd még mindig markolja a végtelent.
Szemedben csillagok fénye,még kérik ne add fel mégse!!!
Rád még vár ezer rejtelem.

Kicsi angyal én még nem eresztem el a kis kezed.
Ha kell életem neked adom,hogy élhess!
Ragyogást hozok neked kedvesem,
Még nem adhatod fel a küzdelmet!!!!

Erőtlen angyal vagy ezt jól tudom.
Már szállni se tudsz odafenn,
De az élet szép nagyon,
Neked is tartogat még meséket.

Erőtlen angyal vagy, de fel emelek az égbe,
Hogy jól lássák a sápadt fényed!
S ha eljő a búcsú perce azt hiszem,
Én is elmegyek veled az égbe.....
2013. szeptember 17

Én néha úgy érzem

Én néha úgy érzem,megfojtanak a rohanó évek,
Én néha úgy érzem nem ért meg a világ.
Csak állok és várom a csodát,
Ó, mondd mivel méred a barátság súlyát?

Van e merszed azt mondani,szeretlek nagyon?
Mikor gondolatban pokolba kívánsz....
Van e benned elég bátorság,hogy megfogd a kezemet?
És velem jönni az élet rögös útján......

Van e elég bátorságod felvállalni engemet?
Engem,akinek semmije nincsen,
Csak a puszta lelkem és ami mögötte van....
Fel vállalsz e engem amilyen vagyok magam?

Mert én fel vállallak minden gyarló hibáddal,
S nem érdekel mit mondanak az okosok!
Ha kell én érted bátran meg is halok!
De cserben hagyni sose foglak, jobb ha ezt tudod!!!!
/ 2013. augusztus 10. 

Én most már elmegyek

Elfogytak a szívemből a melódiák.
Immár mondani se tudok semmit.
Lehajtott fejjel járok köztetek.
Ti, nagyon boldog emberek...

Nem nézek a szemetekbe,
Nincs már mit mondanom.
Elfogyott körülöttem a fény,
Lassan rám szakad az ég!!!

Szívemben cipelem mérhetetlen bánatom.
Hogy még meddig,azt nem tudom.
Könyörögtem a sorsnak eleget,
Én most már elmegyek!!!

Én most már elmegyek,
Nincs erőm küzdeni már!
Keresek egy szebb világot,
Ahol még van szivárvány!

Én most már elmegyek,
Mert lehúz a sár!
És bele fullad megtört lelkem,
Ó, csak még azt nem tudom hova megyek!

Én most már elmegyek,
Engem ne is keressetek!
Mert nem hagyom meg a címem,
Csak úgy elmegyek....
2013. szeptember 14.

BARÁTOM VAGY, UGYE?

Lepkeszárny csak földi létem, nem sokára elmegyek.
De egy apró kérdés motoszkál fájdalommal telt szívemben.
Egy kérdés mely nem váltja meg a világot, azt hiszem.
Egy kérdés, mely még is fontos én nekem.

Barátom vagy, ugye?
Akkor is, ha sokat sírók és színlelem a színeket.
Barátom vagy, ugye?
Ha könnyem arcodra peregnek.

Barátom vagy, ugye?
Mikor fájdalom gyötri elkínzott testemet.
Barátom vagy, ugye?
Ha már régen csak hamisan nevetek.

Barátom vagy, ugye?
És nem engeded el gyöngülő kezemet.
Barátom vagy, ugye?
Csak ere felelj én nekem!!!!!

Mert ha még se vagy barátom és nem vagy az, akit megismertem.
Inkább menj tovább, és ne is jussak az eszedbe!
De ha barátoddá fogadtál engemet,
Megígérem neked, nem leszek olyan árva fenn az égben......
/2013. augusztus 12. / 

A szeretet nem játék

Tegnap elindultam a fény felé, mint aki eltévedt.
Nem tudtam, hogy hova is megyek...
Könnyek áztatták arcod, jaj de fájt!
Buta kósza gondolat és beborult a szép világ!!

Miért kelet ezt tenned én velem?
Velem, aki mindennél jobban úgy szeret!
Sebet okoztál szívembe,
Ez a seb úgy vérzik én nekem!!!!!

Azt hittem elragadnak az angyalok, és velem már nem leszel!
Kinek egyengetem kis életét, ha engem itt hagysz?
Látod, hullik a könnyem, mert olyan nagyon szeretlek!
Mondd, ha elménél immár hogyan szeresselek???

Nem haragszom,pedig azt kellene,jól megmosni a kis fejed,
A szeretet nem játék hidd el ezt!
De visszaélni vele nem szabad!!!
Mert ha nincs szeretet, semmit nem érnek a nagy szavak
/ 2013. augusztus 13. / 

Ha elmennél

Nem régen találkoztam veled,
Te csodaszép kék szemű lány.
Nekem hozott ez a forró nyár.
S a szívem boldog már.

Alig ismerlek egy hete,
És mindig dúdolom a neved.
Ha nem vagyok veled,
Úgy hiányzol nekem!

A széllel üzenem neked,
Maradj mindig ilyen kedves!
Arcodon ne peregjenek fájó könnyek,
Mert sírni nem érdemes!

Ha elmennél, vigyél magaddal!
Ha vége tér ez a nyár,
Ó veled maradhassak!
És mást nem kívánok én!

Ha elmennél, szívem nagyon fájna.
Ha nem láthatnám kedves lényedet,
A lelkem már nem szárnyalna.
Csak dúdolnék halkan,
S arra várnék, hogy visszatérj.
2012

Még nem búcsúzom el

Lassan hajnalodik és átölelek csendben.
Megsimogatom a vállad, aludj csak kedves!
Álmod vigyázzák az angyalok szelíden,
Az hogy lassan elmegyek ne is vedd észre!

Felkelek nesztelen, meztelen bőrödön a hajnal révedez.
Hosszú percekig csak nézlek elbűvölve,
Istenem, hogy én mennyire szeretlek!
Erre nincsenek szavak azt hiszem.

Az ajtóból még vissza nézek sajgó szívvel.
Vissza sietek hozzád és megölellek!
Hogy erre a pillanatra emlékezzek,
Amikor már nagyon messze leszek....

Még nem búcsúzom el, holnap vissza térek.
El se viszem, látod,minden szép emlékem.
Csak pár szép percet viszek magammal,
Hogy általuk vissza találjak majd.

Még nem búcsúzom el, ehhez nincs is elég erőm.
A szerelem minden távolságot legyőz.
Csak hidd azt igaz szerelemmel, hogy vissza térek,
S mire a nap rád köszönt, én meglásd itt leszek!!!

Még nem búcsúzom el, de most mennem kell!
A szívemben elviszem kedves lényed.
És amikor már úgy érzem hiányzol én nekem,
A lelkem elküldöm színes masnival átkötve....
2013. szeptember 19.

Már nem futok tovább

Elfogyott az erőm, hogy keresselek.
Céltalan lett utam nélküled.
Bolyongásaim immár véget értek,
Tengerparton egyedül üldögélek...

Bele révedezek a naplementébe.
Mennyi sok szép emlék!
Ahogy becsukom a szemem,
Mintha itt lennél!Már nem futok tovább,inkább itt megvárlak!
Egyszer úgy is rájössz, hogy hiányzom neked!
És akkor majd újra kitárom a szívem,
Hogy újra elférhess benne!!!!

Már nem futok tovább, nekem nem kell senki más!
Ezüstös fénysugárban suttogom a neved,
Elsóhajtom halkan,csendben,
Istenem,milyen nagyon szeretlek téged!!!!
2013. szeptember 15

Két összeillő ember

Nem is tudom mióta vártalak, de egyszer csak megjöttél.
Mint egy fénysugár, a szívemben itt lettél.
Elhoztad nekem a reményt, hogy az élet még lehet szép!
És ezt köszönni tartozom neked!

Tegnap még azt hittem vége az életemnek,
Hogy a szívem végleg semmivé lett.
De aztán te hirtelen elhoztad újra a fényt nekem!

Megfogtad tétova két kezem,
S azt mondtad,most már nem válunk el!
S én elhiszem te neked,
Mert tudom, oly tiszta a szép szíved!

Két összeillő ember, mint két sebzett madár találkozott.
Egymásban megtalálták az élet sugarát.
És ha néha beborul a szép világ,
Azért kéz a kézben mennek majd tovább!

Két összeillő ember, most kilép a fényre,
Hogy elfelejtsék mennyit is szenvedtek.
Ezentúl csak ragyog rájuk a fény,
Mert ezentúl így lesz nekik szép!!!!!!
2013. szeptember 19.

Fohász egy meg nem született gyermekhez

Néha furcsa dolgokat művel az élet.
Csodát művel egy perc alatt.
De amilyen hirtelen ad olyan álnokul be is csap.
És nem marad semmi csak a döbbenet.

Növekszik egy apró élet a szív alatt,
Epekedve várod őt,hogy majd itt legyen.
S bearanyozza az életed,
De gondol egyet az élet, s mindent elvesz....

Döbbenten állsz és sírni se tudsz, pedig szíved megszakad.
Küszködsz a lelked viharával, majdnem elrohansz.
Fel emeled kétségbeesve a szíved,fel az égbe,
"Ó, uram mondd mit vétettem?"

Drága kicsi gyermekem, szép lett volna ha megérkezel!
Aranyszínű napsugárban mindig fürdettelek volna téged!
Óvtam volna minden perced, hogy neked jó legyen!
Sose engedtem volna meg, hogy fájjon a kis szíved!

Ó. drágám, miért nem jöhetsz?
Miért csapott így be az élet?
Készült reád apu és az anyukád,
S még is elragadott a halál!!!

Istenem, én csak azt kérem,
Kicsi lelke a mennyben boldog legyen!
Mert ha már nem jöhetett el,
Legalább ott boldog legyen!!!!!
2013. szeptember 12.

Egyszer volt egy te meg én

Az évek rohannak egyre, de az emléked nem halványul el.
Szívesen emlékezem azokra a szép, boldog évekre.
Fiatalok voltunk és végtelenül szerelmesek.
És ma már csak az emlékek, amik megmaradtak a szívemben.

Emlékszem az arcodra a szívembe bevésődött örökre.
A hangod mintha ma is hallanám egyre.
A mosolyod volt a legszebb, rá is szívesen emlékszem.
A fiatalság elragadott minket tele szenvedéllyel.

Emlékszem a csillagfényes éjjelekre, ahogy szerettél engem.
Zakatoló szívvel, őszinte szerelemmel.
Akkor minket semmi sem állíthatott meg.
Ifjak voltunk és oly szenvedélyesek.

Egyszer volt egy te meg én és egy szép szerelem.
Átjárta a szívünket, lelkünket a szerelem.
Akkor még nem számítottak a rohanó évek.
Éltünk és habzsoltuk az életet.

Egyszer volt egy te meg én, erre szívesen emlékezem.
Az évek sajnos messzire elűztek tőlem.
De a szívemből nem űzheti senki el a sok szépet.
Elmentél, de nem tűntél el örökre.

Egyszer volt egy te meg én és egy csodaszép szerelem.
Hajam őszbe fordult eljártak felettem az évek.
De amíg élek szívembe hordom azt a képet.
Ahogy felém jöttél a nyári napsütésben.

Egyszer volt egy te meg én, sose feledem el.
Amit tőled kaptam az mindennél többet ér.
Azt, hogy sose adjam fel a reményt.
Mert aki egyszer elmegy az vissza is tér.
2019. augusztus 17.

Még nem múlhat el

Járom az utcákat és ragyog a fény.
A boldogság velem jár.
Most nincs semmi bánat semmi se,
Mert az én barátom vár engem!
Vállamon gitárom, egy darabka mennyország.
Zeném száll, s rád talál.
Eddig olyan egyedül éltem életem,
De te eljöttél hirtelen,
De te eljöttél hirtelen!

Még nem múlhat el mind az, ami jó,
Még nem múlhat el ez az érzés,
Ami olyan, mint a végtelen,
S felemel, fel a magas égbe!

Még nem múlhat el ez a kedves álom,
Hagyd még álmodnom kedvesem!
Még nem múlhat el a nyár nekem,
Mert nélküled hogyan is éljek én?
Mert nélküled hogyan is éljek én?

Halkan peng a gitár az esti szélben.
És én csak megyek, megyek, szüntelen.
Szívemben mosolyog kedves lényed.
2012

Szerelem

Fogom a kezed és sose engedem el.
Szívedbe helyezem szívemet.
Mint egy zálogot,
Csak kérlek,sose add vissza nekem!

Lelkünk össze találkozott és azt hittem,
Az ég a föld rám szakad!
Mióta nem éreztem ehhez hasonlót,
Arra nincsenek is szavak!

Fogni a kezed zuhogó esőben,
Rohanni a széllel,de jó nekem!
Ébren álmodni mikor nem vagy itt,
S várni,hogy megérkezz!

Hogy mi is vagy nekem kedves?
Mondhatnám,te vagy a minden!
De még ezen felül is az életem,
S minden ami ezzel jár!

A bánat és aggodalom és csupa féltés,
Át nem aludt hosszú éjjelek
Hosszú telefon beszélgetések,
Nekem ez a szerelem!

Amikor vágyakozva,sóhajtva kiejtem a neved,
Amikor várom,hogy megölelj,
Amikor csókban egyesül a szánk,
Mind ez nekem a boldogság!!!!

És amikor bánat szállja meg kusza lelkem,
Hozzád rohanok.
Nem hagyom senkinek,hogy tőlem elvegyen!
Nekem mind ez a szerelem!!!!!
2013. szeptember 16.

Mint felhő az égen

Léptem koppan régi köveken.
Az esti szél borzolja a szívemet.
Néha meg meg állok,
S felöltöm ünnepi arcom.
Milyen furcsa ott fenn az ég,
Egy kicsi felhő utamon elkísér.
Kicsi felhő épp olyan amilyen te vagy,
Szőke és oly védtelen.
Mintha hallanám, ahogy velem énekel.

Mint felhő az égen, ami kísér engemet.
Megölel, ha szükségem van rá,
S örömet csepegtet szívembe kedvesen.
Hogy szomorú sose legyek.
Mint felhő az égen, oly szelíd nekem.
Ha elfáradtam erőt ad, ha kérem,
És amikor nagyon egyedül vagyok,
Mellém fekszik a tűző napon.
Mint felhő az égen, olyan szép én nekem!
Fájna, ha nem láthatnám.
S ha egyszer elmenne az a kicsi felhő,
A szívem biztos megszakadna hirtelen.

Mindenkinek van egy apró felhője az égen.
Ami elkíséri élete útján.
Ha fáj, ha vérzik ez a szép világ,
Tudom, kicsi felhő számíthatok rád!

Mint felhő az égen, ez olyan, mint egy szép mese!
Ó, de ez a mese ugye sose lesz vége?
2012

Mint egy édes kábulat

Talán már ezer éve ismerlek,
Mióta létezik szerelem a földön!
Megfogom a kezed és nem számít tér és idő,
Csak te vagy és én vagyok!Megyünk együtt a rögös úton,
És erősítjük egymást!
S ha néha elfogyik körülöttünk a fény,
Szívünk fénye sokkal erősebb!!!

Minket semmi nem győzhet le, mert nem hagyom!
A szerelem beragyogja életünk!
Nélküled semmi vagyok, mindig rád gondolok szüntelen!
Ha nem vagy itt velem, rohan hozzád a lelkem!!!

Mint egy édes kábulat, ez vagy nekem!
Csillag a milliónyi csillag között!
Ha néha elfáradok, nálad megpihenni jó!
Kezed elengedni sosem fogom én!!!!

Mint egy édes kábulat, ez vagy nekem!
Minket semmi nem győzhet le!
Ha néha kicsit kopott is körülöttünk ez a világ,
Nekünk akkor is csoda szép!!!!!
2013. szeptember 15

Mert szerettelek

Az idő nem gyógyhitbe sebeket,ezt jól tudom.
Csak áltatjuk magunkat, s ez fáj nagyon.
Azt hisszük, ő sokkal boldogabb,
De magunk sem hisszük,hogy mind ez igaz.

Látom még arcodat, tó tükrében kedvesem.
Hallom hangod, mit úgy szerettem.
Gondolatban még velem vagy, talán egy percre,
S utána,menj ha el kell menned!

Nem tartalak vissza, már nincs miért.
Csak ne nehezítsd a perceket!
Ha már nem érzel semmit, menj el!
És én meghalok szép csendben....

Néha azért jusson az eszedbe,
Hogy szép volt a boldogság!
S ha majd bánt az élet, gondolj arra,
Mert szerettelek ahogy senkit soha!

Mert szerettelek, és ez elkísér engem.
A fény voltál szürke életemben.
Tudom, ami elmúlt vissza sose tér,
És halkan velem sír az ég.....
2013. szeptember 13.

Még szeretném

Gyakran kijövök ide,hogy lássalak.
Hogy csodaszép arcod felvidítsa sebes lelkemet.
Itt ülök megint,kábult csendben,
És azt hiszem,hogy még itt vagy én velem!

Gyakran behunyom a szemem,
Olyankor közelinek érezlek téged!
Néha kinyújtom a kezem,
Hátha megint megérinthetlek!

De nem vagy már,csak a szívemben létezel.
Olyankor közelinek érezlek téged!
Néha kinyújtom a kezem,
Hátha megint megérinthetlek!

Még szeretném ha itt lennél velem!
Még szeretném ha ölelne a két kezed!
Még szeretném látni égszínkék szemed!
S utána meghalhatnék veled!

Még szeretnék legalább egy napot veled!
Még szeretnék hinni az ígéretedben!
De már nem szeretnék több hulló könnycseppet,
Mely lángoló szívemen ég porrá szüntelen!
1997

Elment a nyár

Őszi levelek zizegnek a talpam alatt.
Hűvös szél simogatja arcomat.
Lágy dallam sustorog a szívemben.
Elment a nyár, már rég vége!

Vele mentél te is, oly váratlanul.
Csak álltam bénultan.
Azt hittem csak rossz álom ez az egész.
De hirtelen rá döbbentem, egyedül maradtam!

Elment a nyár és semmim se maradt.
Csak a kusza emlékezet.
Ha felidézem az arcod, szívembe mar.
Többé sose látlak!
2011. november 20.

Ha itt lennél

Ősz van megint, hullatják a lombjukat a fák.
Az avaron zizeg a léptem, ha hozzád megyek.
Márványkőbe zárva szíved.
Ó, miért fáj még mindig ez nekem?

Leülök ide hozzád, s nézem az arcodat.
Még mindig olyan szép vagy, mint annak idején!
Ó, de már nem érinthetem, bárhogy is szeretném!
Emléked örökre bennem él.

Gyakran gondolok a szép napokra.
Elmúlt percek kísérnek utamon.
Ha fáj az élet, olyankor rohanok.
Hogy merre, nem is tudom.

Már nem is haragszom, hogy így itt hagytál.
Hogy elvitted a fényeket.
Ha becsukom a szemem, itt vagy szüntelen.
Már senki nem vehet el tőlem!

Ha itt lennél, nem fájna a végtelen.
Ha fognád a kezem, nem félnék sosem.
Ha ölelnél, nyár lenne megint,
S a tél is szép lenne nekem.

Ha itt lennél, ragyogna a két szemem.
Ha tudnám, hogy nem veszett semmi el.
Könnyem felszáradna hirtelen.
Élni így volna érdemes!
2011. november 16.

Ha eljönnél velem

Látod, a nyíló rózsákat? Neked nyílnak.
Érzed az illatukat? Neked illatoznak.
Megcsókollak ha akarod állandóan.
És a szívünk egyé Vál a mámorban!

Látod, én immár más vagyok.
Férfivá értem karjaidban.
Szenvedéllyel átölellek minden percben,
És ha kell elvarázsollak!

Ha eljönnél velem sosem lennél bánatos.
Ha átölelnél megmelengetném a lelked.
Csendes szerelemmel, nagyon szeretnélek.
Mind ez csak egy szavadba kerülne...

Ha eljönnél velem csodát tennék veled.
Minden kétséged elmúlna hirtelen.
Csókkal ébresztenélek minden reggel,
Mind ez csak egy szavadba kerülne...

Ha eljönnél velem messze el innen,
A boldogság rózsaszínű világába,
Ígérem, soha nem talál meg a bánat téged!
Ó, mind ez csak egy szavadba kerülne!!!
2013. szeptember 20

Emlékül

Hány napja már, nem is tudom,
Van már százvalahány, hogy elmentél.
Azóta is szüntelenül érzem hiányod.
Milyen jó is lenne, ha itt lennél!

Ha becsukom a szemem, látom arcod.
Kék szemed ragyog, mint az ég.
Szőke hajad, mint végtelen búzatábla,
Olyan szép!

Mit is mondhatnék még rólad,
Azt hogy te voltál a fény!
Azt hogy melletted sosem féltem,
Ha haragudott az ég!

Írok neked egy szép dalt.
Szívedig talán elér,
Egy dallamot mely elkísér,
S arra biztat, hogy egyszer visszatérj!

Emlékül vidd el szívem,
Nélküled semmit nem ér!
Vidd el összes bánatom,
Mert így élni oly nehéz!
1984 szeptember 20.

Elválni nehezebb

Bizonytalan órák mérgezik a szívem.
A gondolat, hogy többé sose látlak.
Fájdalom járja át fénytelen lelkem.
Elmenned, ó mondd, miért kell?

Ha bele gondolok, itt maradok védtelen.
Nem lesz, ki megvédjen engemet.
Sápadt arcom bele vész a sötétbe,
Elválni így sokkal nehezebb!

Elválni nehezebb attól, aki része volt,
Életem minden percének.
Aki vigyázott rám, ha úgy féltem,
S felemelt, fel az égbe!

Elválni nehezebb könnyű szívvel,
Hogy tudom, vissza sose tér.
Hogy ölelése a végtelenbe bele vész,
S engem elnyel a sötétség!

Elválni nehezebb, ha még ünnepel a szerelem.
Ha még fogom szelíden két kezed.
Ha még dobog szíved kedvesem,
Ne kívánd ezt soha sem!
2011. november 27.

Elmúlik minden

Minden szívdobbanásban téged érezlek.
Kinyújtom a kezem, mégsem érlek el.
Rohanok az úton, fájnak az emlékek.
Elmúlik minden hirtelen.

Elmúlik minden a szép a fény a boldogság.
A bánat átölel engemet.
Kiáltanék, de nem merek.
Félek, hogy sose látlak téged.

Elmúlik a szelíd nyár,
S nem marad semmi se.
Csak a szürke fény ölel meg.
Hol van a szerelem?

Ülök a parton, átölel a sötét.
Távolból lágy dallamot hoz a szél.
Apró könnycsepp gördül végig az arcomon.
Elmúlik, minden jól tudom.
1997

Hogy ne fájjon

Bandukolok emlékeimmel, mint sebzett madár,
Szívemben dúl a boldogtalanság.
Szememben nem ragyog a napsugár.
Megyek tovább, hogy megtaláljam a nyárt.

Milyen furcsa nélküled a ligeti sétány.
A padunk is elhagyatottan áll.
Felette még ugyanúgy ragyognak a csillagok,
Hozzád száll minden sóhajom.

Vajon most boldog vagy e?
Szereted a végtelent?
Szárnyal e ugyanúgy a szelíd lelked,
Mint amikor itt voltál velem!

Lehajtott fejjel járok köztetek óriás fák.
Kik gyakran láttatok minket.
Olyankor boldog voltam, igen!
De mind ez hol van már?

Tenyerembe rejtem sápadt arcom,
Hogy könnyem ne lássák.
Kiáltani szeretnék fel az égbe,
Hogy ne fájjon a magányom!

Hogy ne fájjon a hiányod, inkább elmegyek,
Elviszem magammal minden megmaradt fényedet.
Szakadékba vetem fáradt szívemet,
S örökre elfelejtenek engem!
1997.

Hol van az a lány

Évek múltak el mióta nem láttam.
Lépteit elfújta a szél.
Mosolya elhervadt, mint egy út menti virág.
Szeméből eltűnt a fény.

Emlékszem még hangjára,
Simogatott engemet.
Emlékszem még karjára,
Átölelt, amikor féltem.

Hol van az a lány,
Aki a mindenem volt?
Aki biztatott ha feladtam.
Aki úgy felkarolt?

Hol van az a lány,
Aki úgy lángolt?
Aki erőt adott,
Amikor nekem elfogyott?

Ó elment a messzeségbe,
Angyal lett ott fenn az égben!
S engem árván úgy itt hagyott,
Mint este a nap az égboltot
2004. szeptember 9.

Örökké szeretnélek

Nem rég még egyedül kószáltam az élet útjain.
Nem volt velem senki csak a végtelen magány.
Emésztette fájó lelkem a félelem.
Rossz volt,hogy senki se fogta a kezem.

Aztán hirtelen jöttél felém, s veled jött a remény.
Bíborban úszó álom tünemény.
Sírni lett volna kedvem,de nem mertem,
Nehogy elriasszanak téged a könnyek.

Megfogtad a kezem és összeért a szánk.
Mennyei érzés járta át a lelkem.
Félve öleltelek téged,
Nehogy megint elveszítselek!!!

Örökké szeretnélek, ezt jól tudom.
Örökké ölelnélek, hogy érezzem a szíved.
Örökké szívemben itt maradsz,
Mi nem válunk el soha!!!!

Örökké szeretnélek, nekem rendelt az ég.
Örökké szeretnélek, amíg csak élek én.
Sosem engedném, hogy ez vége legyen,
Mert ilyen az örökké tartó szerelem!!!!
2013. szeptember 20

Ölelnélek

Minden percben hiányzol, úgy szeretlek!
A perceket kergetem,míg hozzád megyek.
Csendes dalt dúdol a szél velem, úgy szeretlek!
Ha tehetném mindig csak ölelnélek!

Ölelnélek egész napon át,
És az sem érdekelne,ha összedől a világ.
Megszűnne a valóság körülöttünk kedvesem,
Amikor ölelném a szívedet!

Ölelnélek,mintha az volna az utolsó amit megtehetek,
Hogy rád ha kell így emlékezhessek.
Ölelnélek szerelmes sóhajjal kedvesem,
S a pillanat sose múlna el!
2013. szeptember 20.

Nem látom az arcod

Évek múltak el mióta nem vagy már,
A percek lomhán órákká dagadtak.
Az úton amerre jártunk,
Már virágok sem nyílnak.

A kispad megvan még, ahol a kezed fogtam.
De itt sem kékebb az ég, mert nem tudom hol vagy!
A fájdalom megbénítja lelkem,
A szívem hiába emelem a fénybe!

Nem látom az arcod, a szemed sem ragyog már!
Nem hallom a hangod lágy dallamát!
Kiáltanék az égbe fel,
Miért hagytad, hogy így legyen?

Lehajtott fejjel tovább megyek,
Szívemben minden szép emlékkel.
Lágyan megsimogat a végtelen.
Tudom, egyszer megint itt leszel velem!
2005. szeptember 9.

Kell hogy szeress

Sokáig kerestelek téged.
Vándor utam véget ért.
Lehajtom öledbe a fejem.
Ugye el sose mégy?

Mindig ölelnélek, hogy érezzem,
Őrökké itt leszel velem.
Megfognám a kezed szelíden,
Csak te vagy nekem!

Én már olyan rég nem szerettem senkit.
Hiányzott a szerelem!
Bárhol jártam, nem tűzött rám a fény.
És fájt az életem.

Kell, hogy szeress, hogy érezzem,
Van miért élnem!
Kell, hogy dédelgess, mintha,
Én lennék csak neked!

Kell, hogy szeress, tűzön-vízen át!
Mindig mondd, hogy így lesz,
Ne hagyd, hogy elvesszen a remény!
Mert akkor elfoszlik a fény.
2011. november 16.

Csend borult a szívemre

A szigetfái zöldbe borultak.
Már járnak a sétányon újra.
Kéz a kézben összebújva andalognak.
A szerelem ünnepel.

Csak én vagyok egyedül.
A parton velem jár a szél.
Leülök egy szürke köre,
S megszűnik a világ.

Csend borult a szívemre,
Átölel a magány.
A sima víztükörben látom az arcod,
Ó ez csupán ábránd!

Csend borult a szívemre,
Emlékeim visszaköszönnek,
Egy délután, egy nyár talán,
Ennél több nem is kell.

Csend borult a szívemre,
Illatod még érzem.
Sírni volna jó,
De nincsenek már könnyek....
1997

Elbujdosnék 

Hiányzol nekem,nem is tudod menyire!
Zöld réten fekszem és bámulom az eget.
Gondolataim hozzád rohannak kedves.
Ha nem volnál megszakadna a szívem!

De most nem vagy itt, nagyon messze jársz.
De remélem azért még eszedbe jutok!
S ha elfáradsz hosszú utadon,
Vissza jöhetsz, ezt jól tudod!

Elbujdosnék a bánat elöl,de nem tudok.
Mert fogva tart egy gondolat.
Ha el bújnék nem találnálak!
És akkor a szívem megszakadna!!!

Elbujdosnék, hogy rám találhass,
Egy szép reggelen.
Nem mondanék semmit,csak megölelnélek
És soha nem engednélek többé el!!!!!
2013. szeptember 21.

Szeretlek

Szeretném meg állítani a rohanó perceket,
Hogy ez a pillanat itt maradjon velem.
Hogy szívembe zárjam a szíved,
És sose kelljen messze menned!

Megállítanám az idő kerekét,
Hogy csodáljam az arcod.
Hogy szívdobbanásod bearanyozza életem.
És hogy így emlékezzem, amikor még sem vagy velem.

Szeretlek, olyan ez a szó,mint egy költemény.
Mint a múzsa,ami megcsókol és elemészt.
Mint a perzselő szenvedély a sivatag közepén.
Fel emeli zaklatott lelkem.

Szeretlek, amikor kimondom megremeg a szívem.
Vulkánként árad szét a lángja.
Megérinti a lelkem és a mennybe re pit fel.
Ebből táplálkozom,míg haza érkezel!

Szeretlek,ennél szebb szó nincs is talán.
Boldog révedezés egész napon át.
Arra gondolni,hogy amikor megérkezel,
A szív megtelik csupa szerelemmel!
2013. szeptember 18.

Szereted e még

Nem tudom mikor voltam utoljára boldog.
A napját sem tudom már.
Csak azt vettem észre hiányzol nagyon,
S furcsa nélküled a világ!

Vajon most hol vagy, kit ölelsz át?
Gondolsz e még arra, hogy valaha miénk volt a nagyvilág?
Gondolsz e még az elmúlt szép napokra?
Mert én nem felejtem el soha!

Szereted e még, a május énekét?
Csiripelő madárdal lágy zenéjét?
Ha fáj az emlékezés, sírsz e néha?
Erre feleljél!

Szereted e még, ha hull a hó?
S csilingel a szán.
Szereted e még, a forralt bor mámorító illatát?
A tél minden pillanatát?

Ezernyi kérdés és nincsen felelet,
Csak csupa bánat és semmi szerelem!
Ha rád gondolok a szívem nagyot dobban,
Nálam még mindig te vagy az első a sorban!
2011. december 20.

Kislányom, kedves Virág!/

 levél a mennyországba /

Valahol a szívem mélyén,
Őrzöm egy kislány arcát.
Szőke haja aranyszínű búza.
Kék szemében még ott csillog az élet fénye.
Pirospozsgás arcán virul még egy rózsa.
De kár, ó de kár, hogy már ő csak egy szép emlék!!!

Nyolc év röpke pillanat volt,
Kicsi szíve azóta már nem dobog.
Keserű könnyek ó, engem már ne bántsatok!
Megbűnhődtem én azóta.
Ha látok egy édes kicsi virágot,
A szívemet tépi szét a bánat!

Kislányom, kedves Virág!
Sose feledlek el téged!
Amíg élek itt a fájó szívemben,
Mindig velem leszel!

Nem vigyáztam rád eléggé,de sajnálom!
Ha tehetném életemet odaadnám!
Csak még egyszer láthatnálak mosolyogni téged!
A szívem se lenne íj bánatos érted.....

Kislányom, kedves Virág!
Mióta nem vagy itt velem,
A szivárvány fénye is halványabb lett.
A kismadarak éneke sokkal bánatosabb,
Mióta nem énekelhetnek neked.

Kislányom, kedves Virág!
Apu szívéből most elfogytak a szavak.
Halk sóhajjal fejezem be ezt a levelem,
S csak azt sajnálom fájó szívvel,
Hogy nem jöhet rá felelet....
2013. szeptember 21

Emlékeimből

Ha mindig esne az eső elmosná a bánatom.
Nem gondolnék arra,hogy milyen egyedül is vagyok.
De az eső lassan eláll sajnos,
Így a bánatom megmarad jól tudom....

Becsukom a szemem, hogy ne lássam a fényeket.
Elmerengve rád emlékezem.
Lassan egy apró könnycsepp szívemre lepereg.
Emlékeimből már alig maradt nekem!

Emlékeimből alig maradt néhány morzsa,
Amiből jóllakni már nem tudok.
Ha felnézek az égre az fáj nagyon,
Mert már ott sem látlak sehol....
2013. szeptember 21.

Elhozod nekem a fényt

Az ősz megjött vissza vonhatatlanul.
Sárguló avaron bandukolok csendesen.
Sápadt napsütés még simogat szelíden,
Elfelejteni miért nem tudlak téged?

Boldog percek kergetőznek szívemben.
Az emlék megédesíti keserű létem.
Ha mosolyodra gondolok azt hiszem,
Mintha még itt volnál velem...

Elhozod nekem a fényt, hogy világtalan lelkem újra lásson.
Elhozod nekem a fényt, másképpen nem látok.
Megvakult lelkem sóvárog utánad,
Hozd el a fényt,hogy újra lássak!!!

Elhozod nekem a fényt, selymes, puha érzelem.
Megölelem jéggé dermedt lelked, hogy te is felmelegedj!
Elhozod nekem a fényt, amit régen várok,
S ha újra látok megölelem az egész világot!!!!
2013. szeptember 21.

Szívembe loptad a fényt

Amióta itt vagy semmi se fáj nekem.
A szél simogatja kósza lelkem.
Elmondani nem is tudom,
Miért jó veled nagyon!

Csak azt tudom, jó veled minden pillanat!
Amikor megölelsz perzseli a szívemet.
Halk sóhaj és szerelmes szép szavak,
De jó,hogy megtaláltalak!

Szívembe loptad a fényt, két szemed úgy ölel!
Bánatom elkergetted, s száműzted minden rossz kedvem!
Elfeledteted velem a rossz éveket,
Szívem be loptad hű szerelmedet!

Szívembe loptad a fényt, ezt köszönöm!
Sebzett szívemből elűzted minden bánatom.
Ha néha még is beborul a szép világ,
Kéz a kézben megyünk tovább!
2013. szeptember 20.

Vigyázok rád

Amikor még nem ismertelek, szomorú voltam.
Csak bandukoltam utamon.
Nem tudtam,hogy te élsz valahol.
Remélni se mertem a holnapot.

Azt hittem sose leszek boldog már.
És csak a bánat lesz az úti társ.
De aztán hirtelen megláttalak,
Jöttél a semmiből!!!

Vigyázok rád, hogy félned sose keljen!
Megfogom a kezed és vezetlek,
Mert nagyon szeretlek téged!
Ezt tudnod kell szerelmem!

Vigyázok rád, egy életen át!
Hordozlak tenyeremet tégedet.
Szívemben örökké itt leszel én nekem!
Ó, sose múljon el a boldogság!!!!!
2013. szeptember 14

Van e még

Egy percig boldog voltam, te veled.
Aztán minden vége lett hirtelen.
A csendben zakatolt a szívem,
Még kiáltani sem tudtam én.

Bénán álltam a szélben,
És nem hittem, hogy mindennek vége!
Sírni már nem is volt erőm,
Bár a szívem reménykedett még.

Van e még remény arra, hogy egyszer visszatérsz?
Vagy ennyi volt az egész?
Eldobod mindazt ami oly szép volt?
S aztán nem látlak soha többé?

Van e még szerelem a szívedben?
Ami megmenti mindazt, ami szép.
Lehet e boldog a pillanat,
Ha úgy is elmennél?

Számtalan kérdés és nincsen felelet.
Mit kezdjek a bánatos szívemmel?
Csend borult fáradt lelkemre, mint eltévedt kismadár,
S a remény is tovaszállt.
2011.november 17.

Születésnapodra
/ Csilla húgom emlékére /

Gesztenye barna hajad, mint egy őszi kép.
Kék szemed huncut sugara simogat még.
Kedves nevetésed oly tiszta volt mint az ég.
Emlékszem, de szép volt mind ez!

Pillangót kergettünk virágos réten.
Szivárványt üldöztünk önfeledten.
Mi azt hittük ennek sose lesz vége....
Aztán jött egy vágtató autó hirtelen!

Vérző virágok a betonon, és el nem múló fájdalom.
Az ember csak áll értetlenül, bénultan a csendben,
Sikoltó szirénák és végtelen szív fájdalom.
Mondd, meddig tart ez a fájdalom?

Három hónap reménykedés és könnyes búcsúzás.
Erőtlen kezed elengedni ma sem tudom még.
Az önvád jaj,fel emészt!!!
Elmenned nem kellet volna még.....

Születésnapodon neked nyílnak mind a rózsák.
És a földön minden virág.
Örökké megmaradsz ifjú lánynak én nekem.
Habár angyal lettél engem még se hagytál el!
2013. szeptember 22.

Tizennégy nyár
/ Csilla húgom emlékére /

Dióbarna hajadban piros masni.
Olyan volt,mint egy költemény.
Kedves kék szemed meg mint az ég,
Amikor nem volt rajta felhő.

Vékonyka kezeid közt megszelídült minden.
Mérgesen csaholó kutya, amiből bárány lett,
Amikor megölelted.
S elhinni nem is tudtam volna, ha nem látja két szemem.

Tizennégy nyár már csak emlék.
Egy kedves kép a szívemben.
Amikor rád gondolok a szívem énekel.
Mert még mindig szeretlek!

Tizennégy nyár, kedves emlékek.
Amik gyógyítják a lelkem.
Elmúlik minden egyszer jól tudom.
De hogy voltál elfeledni nem fogom!

Tizennégy nyár és egy kósza pillanat.
Kedves arc még rám mosolyog.
Ha kinyújtom a két kezem, hogy megérintsem,
Istenem, miért válik semmivé hirtelen????
2013. szeptember 22

Te, kék szemű

Annyi mindent kellene mondanom neked.
Most még sem jut eszembe semmi.
Csak nézem az arcod elmerengve.
S a könnyek permetezik a szívem.

Sírok, igen. Még sem szégyellem.
Mert oly régóta vártalak téged.
Vártam, hogy egyszer megint itt leszel.
S soha többé nem hagysz el engem.

Bár tudom, ez csak állom,
A valóság már régen nem érdekel.
Megfogni a múló pillanatot,
Úgy sem tudom, jól tudom.

Te, kék szemű, olyan messze mentél el.
Akárhogy is kereslek, sehol nem lellek.
Vaksötét éjben bandukolok céltalan.
Oly egyedül maradtam!

Te, kék szemű, ne bánts tovább engemet!
Nem érdemlem e véget nem érő fájdalmat.
Hagyd, hogy megint boldog legyek.
S kisüssön újra a nap nekem!

Te, kék szemű, még mindig szeretlek!
A világ végére is elmennék én érted!
Te, kék szemű, most még is búcsúzom tőled,
Mert nem vagy igazi, csak megálmodtalak téged!
2012. december 17.

Azt mondják rólad

Néha amikor szembe jössz velem az utcán.
Nem nézel rám, lesütöd a szemed.
Alig halhatóan köszönsz csak.
S a szívem majdnem megszakad!

Eszembe jutnak a nagy szavak,
Hogy örökké, hogy soha...
És látod, szerelmünk még is elmúlt rég.
Elfújta az őszi szél....

Azt mondják rólad, te is sírsz néha.
Amikor senki nem látja, fényképem csókolód.
S ha el jő a bús éjszaka, még néha álmodsz rólam.

Azt mondják rólad, már oda lett a nagy büszkeség.
Ami szívedben lobogott régen.
Hogy még néha beszélsz rólam.
De kár, hogy ez a vonat elment már....

Már nem tudnék hinni neked.
Én mindenem neked adtam.
S te csak egy mozdulattal mindent sárba dobtál.
Azt mondják rólad, hogy már megbántad...
De én már megbocsájtani nem tudok...
2013 szeptember 23.

Ha vissza jönnél

Amikor azt mondtad, el kell menned,
Azt hittem, holnap visszatérsz.
Azután múltak a napok és a hetek,
És nem jöttél!

Aztán rohanni kezdtek az évek,
És a boldogság semmivé vált
Elfogytak mind a könnyek,
Ó, én már nem sírók érted!

Kósza széllel bolyongok azóta.
Titkon azt remélve,
Egyszer megtalállak még.
S újra kék lesz felettem az ég.

Ha vissza jönnél szeretnélek újra.
Ha megölelnél az volna csak a nyár!
Megfognám a két kezed szerelmesen,
És el sem engedném már!

Ha vissza jönnél te lennél a minden!
A csillag a kéklő égen.
Te volnál a kezdet és a befejezés,
Mert nélküled élni nem tudnék soha többé!!!!
2013. szeptember 23.

Ha már másképp nem lehet

Amikor elkezdődik a szerelem,
Mondunk nagy szavakat.
Éa amikor kihűl az érzelem,
Minden úgy elszakad.

Vágyakozó ölelések és édes csók,
És a végén szomorú búcsúzás.
Az elején azt mondjuk, hogy örökké,
És amikor elválunk csupa sértődés.

Ha már másképp nem lehet,
Kérlek, ne bántsuk egymást!
Gondoljunk a szépre ezek után!
Ne mondjuk sértő szavakat,
Csak azt, hogy jó volt talán!

Ha másképp nem lehet,
Legyünk kedves barátok!
És amikor találkozunk megint,
Már nem fog fájni ez a szerelem.....
2013. szeptember 23.

Ha már nem szeretnélek

Egész nap rád gondolok, hívásod egyre várom.
Nem hívsz, ó mondd miért?
Reggel kicsikét beborult nekünk az ég.
S szívedben haraggal mentél el.

Szomorú voltam egész nap, és emésztett a bánat.
Megbántottam azt szép lelked, ó már úgy bánom!
Mindent megtennék, hogy megbocsáss!
És akkor megint szép lenne ez a világ!

Ha már nem szeretnélek, fütyülnék rád.
És nem érdekelne semmi.
Csak megvonnám a vállam gúnyosan,
Ha el mégy vissza se gyere többé!

Ha már nem szeretnélek, nem szenvednék én se.
Hogy szép szemed miért volt könnyes reggel.
Nem várnálak csupa reménykedéssel,
Hogy este minden hibám megbocsájtod majd.....

Ha már nem szeretnélek, nem sírnék utánad.
Nem fájna hogy sose látlak.
De még mindig nagyon szeretlek,
Úgy még ahogy senkit hidd el!!!!
2013. szeptember 24

Elmentél
/ Kazári Klaudia emlékére /

Három év az idő tengerén csupán néhány pillanat.
De a fájdalom sajnos itt maradt.
Látom még arcodat,mint egy szép álomkép,
Ha rágondolok a szívem tépi szét!

Ó, mondd, miért lettél arája a halálnak?
Szép szíved miért dobtad a sárba?
Miért kellett íj hirtelen elmenned?
Miért nem segíthetem neked?

Ezernyi kérdés és nincsen felelet.
Húsz éved egy pillanat alatt semmivé lett.
Egy telefon hívás, egy panaszos sóhajtás,
Aztán nem maradt semmi.... csak a gyász....

Mindig azt mondtad az élet egy költemény.
Egy tündér mese,mely olyan szép!
Csupa ragyogás és szivárvány,
S mind ez hol van már??

Elmentél, azon az estén semmit nem vetem észre.
Mosolyogva azt mondtad: Szép az élet!
Megöleltél,mint mindig ahogy szoktad,
Istenem, nem tudtam, hogy épp el búcsúztál!!!!

Elmentél és alig hittem, hogy mind ez igaz!
Hogy odaadtad magad a rút halálnak!
Sikoltott bennem a kétségbeesés,
Akkor nem is szerettél????

Elmúlt három év és már nem haragszom.
Csak emlékezem rád.
Eszembe jutnak szép óráink és mosolygok.
Jó barát voltál nagyon!!!
2013. szeptember 24.

Egy régi dalt kerget a szél

Bandukolok a kihalt utcán,
Elkísér engem sok szép emlékem,
Zsebre tett kézzel fütyörészek,
De szép ez az éjszaka!

Egy régi dalt kerget a szél,
Hallgasd mit üzen!
Tárd ki a szíved, te is úgy mint én!
s rád talál sok szép emlék.

Egy régi dal mely fülemben zenél.
Azt mondja, szép volt a szerelem.
Az árnyas fák alatt veled.
És csak átölelt minket a holdsugár!

Egy régi dalt kerget a szél,
De szomorkodni már nem érdemes.
Szerelmek jönnek és elmennek,
De az emlék örökké itt marad velem!!!!
2013. szeptember 24

Szöszi

Amikor még itt voltál nem tudtam,
Milyen kincs is vagy nekem.
Akkor még azt hittem a nyár végtelen.
És az ősz sose jön el nekünk.

Amikor öleltél azt úgy szerettem,
A csókod oly édes méz ízű volt!
Kedves mosolyod, mint nyári szellő,
Úgy simogatott!

Hangod lágy fuvola szó,
De jó volt veled,ó de jó!
Akkor még nem tudtuk sajnos,
Hogy el kell egyszer menned!

De aztán felhők tornyosultak az égen.
És reméltünk egy kis csodát.
De az élet másképp döntött,
És elvett egy perc alatt....

Azóta kereslek minden nyíló virágban.
A napsugárban ami oly meleg.
Lágy szellő fuvallatban mindig azt hiszem,
A te lelked itt maradt....
2013. szeptember 24

Vágyom utánad

Hajnalba burkolódzik a táj,
Nyújtózkodnak az óriás gesztenye fák.
Lassan bandukolok a sétányon át,
Tudom,vársz már én reám.

Hosszú volt ez az éjszaka,
Már azt hittem odébb se áll.
Hogy nem hullik le az éj leple,
És nem ragyog már a napsugár.

Vágyom utánad, elmondani szavakkal nem is lehet.
Ahogy rád gondolok, szívemben felerősödik a szerelem.
Lelkem szárnyra kap és fel szál hirtelen,
Én így szeretlek tégedet!

Vágyom utánad,mintha még kamasz lennék.
Mintha még ez csak az első szerelem lenne.
Mintha még soha se csalódott volna a lelkem.
De még mindig hiszek a nap felkeltében.

Vágyom utánad, ahogy hűs szellő a tó felett.
Ahogy a kismadár aki hazafelé révedez.
Vágyom utánad, szívemben minden szép reményemmel.
Ha nem várnál, már nem is kellene ez az élet!!!!
2013. szeptember 25.

Még szép lehet

Még szép lehet a szerelem.
Így az ősz elején.
Még megfogom a kezed,
Talán így nem mégy el.

Még szép lehet az ölelés.
A sóhaj a szívemben.
Kedves mosolyod,
Úgy szeretem!

Még szép lehet kéz a kézben.
Sétálni a téren.
Ülni egy kis padon csendben.
És csókolni a szíved!

Még szép lehet minden csodás álmom.
Hogy meglelem a boldogságom.
S ha egyszer a szívem pihenni tér,
Azt mondom, szép volt de szép....
2013. szeptember 25.

Ha elmennél

Parányi szívedben oly nagy a szeretet,
Mint egy hatalmas gyémánt.
Mint felkelő nap a tó tükrében.
És ezt senki se veheti tőlem el!

Parányi kezedben az idő folyam meg nem áll.
És ha néha elfáradtál meg is állítottad.
Olyankor mintha minden jó lett volna,
Mintha a mese valósággá ért volna.

Csendben minden szuszogást hallani,
Kis szobádban jár a boldogság.
S ha néha felriadsz az éjszaka közepén,
Ne félj, itt van apuka!

Most beteg vagy, de sebaj, legyőzzük a rút halált!
Te meg én jót nevetünk,mikor ő odébb áll!!
Vattacukrot majszolunk minden délután,
S csónakázunk szelíden a Dunán.

Ha elmennél, azt nem élném túl!
Te nekem a minden vagy!
A kedves kirándulás, a víg csatangolás!
A télben a szivárvány!

Ha elmennél az égen nem lennének többé csillagok.
Csak sötétség volna és néma csend.
Ha elmennél bánatba burkolózna minden kis mackó,
S megszakadna mindnek a szíve.

De te nem mehetsz el, mert nem engedem!
Kis kezed el nem engedem!
Mert amíg te itt vagy én velem,
Mindennap ünnepel a szeretet!!!!
2013. szeptember 25

Csillag hozott el nekem

Itt ülünk ketten a gyönyörű parton.
A kék tenger lágyan terül el.
A sárga homokba százszor leírtam a nevedet,
Csillag hozott el nekem!

Átölellek szelíden,mint a kósza szél.
Megcsókolóm a szívedet.
Halkan suttogom, hogy senki meg ne hallja,
Csillag hozott el nekem!

Szerelmes szavak tódulnak nyelvemre,
Mint a simogató tenger.
Kagylót gyűjtögetünk ketten,
Csillag hozott el nekem!

S ha ránk talál a bársony bőrű este.
Táncolunk a holdfényben ketten.
Iszunk egy pohár pezsgőt nevetgélve,
Csillag hozott el nekem!

Csillag hozott el nekem egy fényes csillag.
A szerelem máglyái lelkünkben lobognak.
Megköszönni tartozom a sorsnak,
Hogy rád találtam!!!!!
2013. szeptember 25.

Bele süppedek a csöndbe

Zaklatott lelkem úgy rohanna,
Hogy ne érjék utol a bántó szavak!
Hogy ne kelljen azt hallania,
Többé sose látlak!

Könnyes szemmel megyek vándor utamon.
Kell még a szelíd ölelés!
Mert bele pusztul a szívem a bizonytalanba.
Többé sose látlak!

Bele süppedek a csöndbe, végtelen magányommal.
Ennyit érnek a nagy szavak!
Hogy a kezed elengedni sose fogom,
S még is egyedül maradtam!

Bele süppedek a csöndbe,mint sebzett kismadár.
Talán futásom egyszer vége lesz.
Bánatos szívem tűzre hajítanám,
Hogy soha többé ne fájjon már!!!!
2013. szeptember 25.

Szívem érted sír

Amikor megláttalak kinyíltak a rózsák.
Amikor megfogtam a kezed, végtelenül féltem.
Hogy talán csak álmodom csupán.
S ez az álom nagyon fáj!

Amikor megcsókoltalak hullott a könnyem,
Mert még nem hittem még se,
Hogy a szerelem nekem rak máglyát,
És abban a szívem ég porrá....

Szívem érted sír, úgy szeretlek!
Lelkem a fellegekben kószál!
Ha most hirtelen meg kellene halnom,
Hidd el, az sem fájna már!

Szívem érted sír,mert még nem hiszi el,
A fények az érzések, melengetik a lelkem.
Ha lelkünk egyesülne égő szerelemben,
Az se fájna, ha el kellene mennem....
2013. szeptember 25.

Ahogy alszol

Órákon át tudnálak nézni amikor alszol.
Mint egy tündér lány oly szép vagy!
Ülök az ágy szélén és nem tudok betelni veled!
Néha de jó így nézni téged!

Szelíden megsimogatlak,vigyázva fel ne ébredj.
Vigyázom az álmod, hogy szépet álmodj szépen.
Szempillád mögött egy szép világ honol,
Ahogy alszol minden énekel.

Ahogy alszol az olyan kedves nekem.
Mint egy szélfuvallat, úgy megsimogat!
Nézlek,nézlek elmerengve,
Ugye az álmaidban én is benne élek?
2013. szeptember 26.

Aranyló napsütésben

Ülünk a parton és nézzük a vizet.
Csendes csobogással tova tűnik, mint a nyár.
Csupa emlék mely szívünkben megmarad.
Révedezve válladon elpihen a fejem.

Aranyló napsütésben sétálunk te meg én.
Kezed kezedben biztonságban, így a jó.
Megyünk szép szerelemmel,
Ahogy ez a nap most olyan jó!

Aranyló napsütésben csodálom az arcod.
Milliónyi szó és csupa csók,
Sok, sok kimondatlan érzelem.
Elmondani minek is kedves,hisz te is jól tudod, mennyire szeretlek!!!
2013. szeptember 30.

Csillagot hoztam neked

Jön az ősz a kertek alatt szédeleg.
Elkergeti a forró nyárt.
Ezer színben pompázó ruháját, ráadja a földre,
Ünneplőbe öltöznek mind a ligetek.

Sárguló levelek kósza szélben játszanak.
Arany koronát készítek fejedre.
Kéz a kézben sétálunk a hold fényében.
Úgy de úgy szeretlek téged!

Csillagot hoztam neked te kék szemű.
Hogy utad fényben kísérjen.
Csillagot hoztam neked egy nagyon szépet,
Hogy lásd mennyire szeretlek!

Csillagot hoztam neked szerelem csillagot.
Neked adom szívesen, hogy szíved boldog lehessen.
Csillagot hoztam áhítattal tiszta szívvel,
Mert aki ilyen amilyen te, azt csak szeretni így lehet!!!!
2013. szeptember 30.

Én leszek

Érezted már úgy, hogy jó lenne elszaladni, elfutni amikor fáj valami?
Érezted már, hogy megfojt egy nyugtalan érzelem?
Fájt e már úgy a szíved, hogy meg kellett állnod,
S azt hitted, mindjárt véged lesz?

Voltál már egyedül körülötted csak a szél hegedült,
Sírtál már,mert fájt a végtelen?
Voltál e már oly boldogtalan,hogy szíved majd bele halt,
S érezted e azt,hogy olyan egyedül vagy?

Mert sokáig ezt éreztem nap mint nap,
Amíg a szél utamba nem sodort.
Amikor megláttalak a ragyogó fényben,
Azt hittem,téged az ég adott!!!!

Átöleltelek és megszűnt körülöttünk az utca zaj.
Mintha elvarázsolt volna a pillanat.
Úgy öleltelek a forgatagban,
Mint aki újjá született volna!

Én leszek, aki ezentúl vigyáz te reád!
Én leszek,aki mindig melledet kiáll!
Én leszek, aki színesre festi a szürkeséget!
És aki soha többé nem enged el!!!

Én leszek,aki elhiteti veled,
Hogy van még mennyország!
Én leszek,aki fogja a kezed,
És ha félnél mindig megölellek!

Én leszek, aki érted bármit meg tesz!
Én leszek, aki sír ha bánt téged az élet!
És én leszek,aki megígérem,
Az élet mindig csoda szép lesz mind kettőnknek!!!!!
2013. szeptember 29

Elmentél

Halkansír az őszi szél, suttogva jár a fák közt.
Nehéz szívvel énekel egy kedves kicsi lányról.
Bánatos ez a dal és csak sír a szél,
Lehajtom a fejemet, ó miért, ó miért??

Céltalanul ballagok rozsdás levelek temetik a bánatom.
Hulló könnyem fáj nagyon ,fáj nagyon!
El se tudom mondani most mit is érzek,
Nyelem könnyem és majd meghasad a szívem!!!

Kósza szél vidd el mind a sápadt fényeket!
Vidd el az elpazarolt éveket!
Többé ne is lássam két szemét,
Még egyet dobban a szí

v és a semmibe vész....

Elmentél kicsi lány, az idő hirtelen semmivé vált.
Elvitted a fényeket,amik beragyogták a szép szíved.
Az ember csak áll és már szólni sem mer,
Miért lett oly hideg minden körülötted???

Elmentél kicsi lány, így az ősz elején.
S értetlenül bámulom,miért kék még fenn az ég?
Szivárvány színű puha reggelek,
Mossátok tisztára zavaros lelkemet!!!

Mossátok tisztára szét gyötört szívemet,
A remény miben hittem,most semmivé lett.
Ó, te kósza szél kérlek most már ne sírjál!
Ő már angyal lett az Úr oldalán!!!!
2013. szeptember 29.

Elmegyek

Nehéz szívvel veszek búcsút, ó szülői ház.
Ahol oly sokáig boldog voltam én.
Ahol kedves édesanyám mondott sok szép mesét.
Ahol az udvar jól ismeri minden léptem.

Ahol gyermekéveim úgy el szaladtak.
Mire feleszméltem gyerekkorom elhagytam.
Ahol apám mosolyogva emelt fel a magasba.
S most vár rám sok új csoda.

Apám azt mondta kedvesen,
Félnőt lettél gyermekem.
Vár a nagy világ, de azt sose feledd,
Akárhova is vezet a holnap, itt mindig itthon leszel!

Elmegyek, kedves régi ház,
Ki tudja látlak e még valaha?
Hogy merre vezet az élet útja,
Azt csak az ég tudja....

Elmegyek, hogy egyszer könnyű szívvel vissza térjek,
Hogy egyszer elmondhassam, újra itthon vagyok!
Elmegyek,mert én immár felnőtt vagyok!
S nekem ragyognak fényesen a csillagok!!!
2013. szeptember 28

Elmentél királylány

Évek múltak el mióta fényed kialudt.
Mióta tiszavirág életed a pórba hullt.
Mióta elmentél üres lett körülöttem minden.
Emléked még gondozom mint egy kicsi kertet.

Még ma sem tudom miért aludt ki a fényed,
Még ma sem tudom miért veszteted el a hited.
Királyságod oly rövid ideig tarthatott,
Ó, te lány, még ma is nagy a hiányod!

Elmentél királylány, hogy az égben uralkodj,
Hogy az égi birodalmadba megtaláld az álmod.
Ó, én csak azt sajnálom, hogy ígéreted megszegted.
S hűtlenül itt hagytad minden szépséged!

Elmentél királylány, de még nem felejtettelek,
Emlékszem nevetésed csilingelésére.
Emlékszem minden szép napodra,
S, arra, hogy a szíved sajnos megszakadt....

Elmentél királylány, mert nem tudtad elviselni,
Hogy akadtak körülötted rosszak.
Nem tudtad elviselni a sok hazug embert,
Akik azt mondták mennyire szeretnek!

Elmentél királylány egy szép délután.
S közben az ég majdnem leszakadt.
Amikor életed hirtelen megszakadt,
Elhallgattak mind a madarak.....

Csend borult egy hosszú percre a földre,
Királylány téged gyászoltak.
Könny ragyogott a szemekben, és a szívekben fájdalom.
Királylány, kívánok további szép álmot!!!!!
2013. szeptember 27

Hagyj már békén!

Kedves, szereteted megfojtja a lelkem!
Ragaszkodásod őrületbe kerget!
Szép vagy és nagyon üde,
De engedd, hogy végre levegőt vegyek!

Nem eltaszítani szeretnélek,
De ez már oly sok nekem!
Szereted megmérgezi a szívem,
Ha nem hagysz időt, mondd így hogyan szeresselek?

Hagyj már békén, csak öt percet kérek!
Hogy fellélegezhessek végre!
Ne hogy azt hidd, hogy nem szeretlek,
De ez nagyon sok nekem!

Hagyj már békén, szépen kérlek!
A szerelem nem ilyen!
Halk sóhaj és suttogás a sötétben.
Kérlek, ne eméssz engem el!!!

Ha nem hallgatod meg kérő szavam,
Fogom magam és elmegyek!
S mire fel eszmélsz már sehol nem leszek,
Akkor fogod megtudni, hogy mit is jelentettem neked....
2013. szeptember 26

Himnusz a napsugárhoz

Tegnap még nyár volt csoda szép, kedves nyár.
Ezer fényével pompázott a fény.
Ittuk a mámor italát te meg én.
A napsugár csupa költemény.

Dalt írni a napfényről de szeretnék!
Hogy késő, borús ősz időn dúdoljam majd neked.
Hogy elfeledd a bánatot és rád köszönjön a szerelem.
Ez lesz himnusz a napsugárhoz.

Himnuszt írni a napsugárhoz de jó is lenne!
Megköszönni drága szíved kedvesem.
Éltető simogató fény, úgy szeretlek,
S alig várom, hogy megint nyár legyen!!!
2013. szeptember 30.

Őszi kép

Lágyan fúj a szél szét borzolja a hajunkat.
Kéz a kézben sétálunk zizeg a lábunk alatt az avar.
Még dalolnak a madarak, pedig már ősz van.
De szép most ez a kép!

Ezer pompájában díszeleg az erdei sétány.
Sárga és rozsdás levelek zizegnek.
Lehullva a fákról, meleg takarónak de jó lesznek!
Elbújik közéjük minden ami úgy reszket!

Megjött az ősz itt van megint.
Ezer pompájával ünnepel.
S ha el is alszik lassan a táj,
Azért te ne keseredj el!

Mert néhány hónap múlva újra feléled,
És zöld színű palástját magára ölti a természet.
Most csak Csipkerózsika álomba merül,
Hogy megújulva köszöntsön téged!

Ősz van megint, lassan elköltöznek a vándor madarak.
Messze délre elviszik mind az életető napsugarat.
De még néha nekünk is fel ragyog aranyszínű fénye,
Ősz anyánk légy szívélyesen üdvözölve!

Ezer színben pompázik az aludni készülő erdő,
Még lágyan simogató a kósza szellő.
Csórokba gyűjtöm a megrozsdásodott faleveleket,
s mikor a zord tél itt lesz, lesz mire vissza emlékezzek....
2013. szeptember 27

Őszi ének

Sárguló falevelek hullanak a vállamra.
Kézen fogva sétálok veled szerelem.
Szívem kitárom a nagyvilágnak,
Lássa mennyire szeretlek!

Rozsdás rőt avaron zizeg a léptem.
A bánatom most mind elhagyom.
Szelíd kedvességgel ábrándozom,
Amíg az ősz belopódzik minden ablakon.

Költöző madarak isten veletek,
Tavasszal azért ugye vissza tértek?
Megőrzi fészketek a sűrű fenyves,
Vissza várlak szeretettel!

Az avaron játszik a szél,
Elhordja messze lépteim nyomát.
De nem egyek végleg el,
Csak a nyár búcsúzott már.
2013. szeptember 28

Nyárutó

A sétányon még járnak szerelmesek,
Kéz a kézben.
Elrévedező csodás percek elkísérnek,
Szeretem a szíved!

Le ülünk csillogó tükrű tó partján,
S velünk ünnepel a nyár.
Jól tudjuk, holnap megint ősz lesz,
De most még a nyár integet.

Hulló levelek zizegnek,
Sóhajtásuk a szívükig el ér.
Nem sírunk, hisz hamar elmegy a tél.
S megint szép lesz az idő és a tér.

Lassan elköszön a nyár, helyét átadva ősz úrfinak.
Aki rozsdás köntösét ráteríti a tájra szelíden.
Szőlőt érlelő napsugarával kedvesen.
Beköszönt a szeptember
2013. szeptember 30.

Kis tücsök

Kilencévesen sajnos megtapasztaltad,
Hogy az élet mégsem habos torta.
Hogy a mesék sajnos nem mindig igazak,
Hogy néha az álmok bizony hazudnak.

Kis szívedben még is mindig él a remény,
Hogy helyed van ezen a Földön.
Hogy megérdemled, hogy boldog lehess,
Hidd el, kis kezed nem engedjük el.

A messzi távolból Zuzu is nagyon szeret,
S nem engedi el ő sem a kis kezed!
Jól tudom megpróbált ez az élet,
De ugye nem adod fel még se?

Kis tücsök, aranyszőke kicsi lány.
Téged szeret a nagy világ!
Neked fel kell nőnöd,
Hogy bejárd e sok csodát a Földön!

Kis tücsök, tudom sokat sírsz,
De könnyed most letörlöm.
Vattacukor és sok sok luftballon,
Nem sokára szülinapod lesz jól tudod!

Kis tücsök, el kell mondanom,
Szívemben a szeretet ünnepel!
Amikor hozzád elmegyek,
Nap mint nap elviszem a fényeket neked!

Kis mackód sok kedves játékod,
Szobádban várnak rád nagyon.
Azt üzenik neked édes kicsi kincsem,
Haza kell jönnöd, mert szeretnek téged!!!!
2013. szeptember 27.

Hol van az a lány

Az élet néha csak egy röpke pillanat.
Észre se vesszük és már vége van.
De amíg tart a varázslat,
Örülj,hogy még itt vagy!

Ne hidd azt, hogy örökké esik az eső,
S nem talál rád a napsugár!
Merj élni bátran tiszta szívvel,
És neked is nyílik majd virág.

De amikor lehullik egy csillag a földre,
Egy pillanatra meg áll az élet.
Dermedten, megdöbbenve, értetlenül, némán,
Áll az ember és szavakat se talál...

Hol van az a lány, aki mindig üde volt?
Hol van az a lány, akit szeretet minden virág?
Egy perc és az élet tova szált,
És a szív pihenni tért....

Hol van az a lány, aki szép volt nagyon?
Hova lett a szép mosoly?
Most minden megfagyott.
És már nincs is több szó....
2013. szeptember 30.

A barátom lettél

Langyos nyári szél borzolja a fákat.
Selymes réten kiskutyusok birkóznak.
Tarka szárnyú pillangók csatangolnak.
Hirdetik, a boldogság ideje itt van!

Pillangó tarka szárnyú pillangó vidd hírül a világnak!
Barátja lettem egy csoda szép leánynak!
Kis kutyusok viháncolnak a selymes fűben,
De szeretem, hogy itt élek!

Ábrándos őzike erdőszéléig merészkedsz,
Simogatnálak téged, ó ne fuss el!
Gyere, harmatos fűvel várlak,
S ölemben megpihenhetsz ha elfáradtál!

Pillangó tarka szárnyú pillangó, úgy szeretlek!
Barátomat elhoztad nekem!
Barna haját selyem szalaggal átfogja az idő,
A barátom lettél s minden olyan szép!

Kis mókusok csókolóznak és ölelkeznek kedvesen.
Megköszönni tartozom,hogy vagy nekem!
Kezedbe teszem picike életem,
Hogy vigyázhass rá szelíden!

A barátom lettél annyi vihar után.
Ragyogón ragyog a szivárvány.
Ha néha messze mégy én mindig várlak vissza,
Mert nélküled üres ez a nagy világ!!!!
2013. október 1

Szeretem

Megyek az utcán és ragyog az ég.
Oly boldog a végtelen.
Úgy szeretlek téged kedves,
Mint a hajnal a fényeket.

Velem jön a napsugár és az őszi szél.
Szívemben szét árad a szerelem.
Virágot nem viszek,mert elhervadnak,
Csak a lelkemben nyílnak az örök virágok!

Amikor hozzád megérkezem. lángra gyúl az ég.
Szelíden megölelek és szívünk össze ér.
Ünnepel a szerelem és a fény.
Lehullt a sötét leple és mindig ragyog az ég!

Szeretem a pillanatot, ami örökre megmarad!
Szeretem a két kezed, ami megóv engem!
Szeretem a szívedet kedvesem!
Amíg élek mindig szeretlek!!!!
2013. szeptember 26. 

Pillangó

Tarka szárnyú kis pillangó,
Virágról virágra szál.
Csodálja a világot egyre már.

Pillangó el ne repülj mikor jön az este.
Hirdesd, hogy szép ez az élet.
Tarka szárnyadon hozd el a fényt,
Mert az élet így szép!

Pillangó ugye te is úgy szeretsz,
Hogy a szíved bele remeg?
Te is azt érzed amit én egyre?
Szereted e úgy ahogy őt én szeretem?

Pillangó, ragyog a fény.
Bíborba öltöztesd a szívedet!
S ha el jön újra az este,
Pillangó maradj velem!
2013. október 1

Ha én maci lennék

Sokszor eltűnődöm milyen is lenne az,
Ha maci lennék hozzád oda bújva.
Állandóan ölelhetnél engem ha fájna a szíved.
Vigasztalnálak igaz szerelemmel.

De jó lenne maci lenni és mindig veled menni,
Titkos helyekre.
S ha megosztanád velem minden érzésed,
Legnagyobb titoktartód én lennék, tudom.

Ha én maci lennék mindig megölelhetnél.
És sosem fogyna el szívedből a szeretet.
Selymes bundám elnyelné minden fájó könnyed.
Ha én macid lennék neked.
2013. október 2.

Csendes szerelem

Kezedben kezem olyan mint egy kötelék.
Mintha össze fonódna a szerelem.
Kék szemedben csillagok ragyognak szelíden.
De szeretem ezeket a csillagokat!

Megyünk csendben az élet útjain.
És elfeledjük a könnyeket.
Mosoly és ölelés kedvesen.
Még mindig szeretlek!

Csendes szerelem olyan, mint egy szép regény.
Szenvedély és csupa fény.
Ha majd egyszer őszbe fordul életünk,
Boldogan gondolunk vissza majd.

Csendes szerelem simogató pillanat.
Szikrázó fényben elalélva.
Csókba foglalt végtelen,
Szeretni így érdemes!!!
2013. október 2.

Virág és a virágok

Réten szaladgálni de csoda jó,
Mindenütt sok sok tarka szárnyú pillangó.
Kiskutya és nagy mackó,
És manók meg koboldok.

Virágot gyűjtök apunak,szeretettel,
Hogy örüljön,mert nagyon szeretem!
Pipacsot tulipánt vadvirágot rengeteget,
Nekiadom melléje a kis szívemet.

Szedek rózsát és minden szépet,
Csokorba szedem neki az egész rétet.
S ha este jön az álommanó,
Jó éjt puszit kapni de jó!

Az én apukám szeret engem,
A virágja csak én lettem!
Ezért szedek sok virágot,
Hogy ő sose sírjon!
2013. október 4

Virág szép mosolya

Nyolcévesen az ember még azt hiszi,
Léteznek a tündérek.
Van gonosz mostoha és a hét törpe.
És még hinni tud a szép mesékben.

Nyolc évesen még nem fáj szinte semmi.
Csak anyuka hiányzik és a jó éjt puszi.
De egy nagy lány már megérti,
Hogy az angyalok miért vannak.

Kislányom, kedves Virág!
Megint írók neked levelet.
Hogy elmondhassam, még mindig szeretlek!
És hogy nem telik úgy el egy nap se kedvesem,
Hogy ne jusson eszembe végtelen kedvességed!

Hogy a mosolyod még mindig bearanyozza az életem,
Hogy amikor felébredek neked köszönök jó reggelt.
Hogy amikor a szomorúság leterítené a szívemet,
Arra gondolok még mindig nagyon szeretlek!

Tudom, sok sok év elszaladt már felettem.
De a szívemben még mindig itt létezel.
S ha néha még is sírnék, ó kedvesem,
Ezek már nem bánat könnyek, hidd el ezt!

Amikor nagyon hiányzol mosolyod jut eszembe,
Ami mindig gyógyítgatta sajgó szívemet.
Emlékszel,mikor az anyu elment?
Te voltál, aki a mindent jelentette!

Ó, én már nem sírók ha rád emlékezem.
A lelkem látogatóba mindig hozzád elmegy.
S mikor el kell hogy engedjem a kis kezed,
Tudom, holnap megint itt leszel!!
2013. október 4.

Ajándékba kérem

Csendes őszi délután andalogni veled jó.
Kézen fogva velünk ballag az idő.
Kis padon ülve álmodozva ünnepel a remény.
És minden olyan szép!

Sápadt fényben pillangók szállnak.
Tündöklő napsugárban fürdeni de szép!
Tűnődve mindig azt remélni,
Hogy ez így megmarad!

Ajándékba kérem a szíved,
Egy egész életre.
Ajándékba kérem mellé a lelked,
Add akkor is ha nem is kérem!

Ajándékba kérem szemed minden sugarát.
Hogy többé el ne tévedjek.
Ajándékba kérem minden fényed,
Hogy végre én is élhessek!!!!
2013. október 4.

Megkérlek ma téged

Sokáig azon tűnődtem, vajon mi hiányzik nekem?
És hirtelen ráeszméltem, hogy te,de egészen!
Nélküled üresek lennének mindennapjaim.
Nélküled a szivárvány is csak halovány!

Aztán gondoltam egy merészet, és tengerparton csodát tettem.
Rózsa szirmokból szívet festetem az aranyló homokba.
És téged elvittelek oda kedves,
Térdre ereszkedve kezemben gyűrűvel megkérlek ma téged!

Megkérlek ma téged, mondd, leszel e a feleségem?
Leszel e az, aki bárhova kísér engem?
Aki, elfogad amilyen vagyok,
Aki erős lesz ha én nem az vagyok?

Megkérlek ma téged, lángoló szerelemmel,
Hogy maradék életed oszd meg én velem!
S ha egyszer utunk vége lesz,
Elmondhassuk, de szép is volt ez az élet!!!!!
2013. október 4. 

Most ne mondj semmit

A reggel lágy fényei köszöntenek minket.
Ahogy kinyitod a szemed, mosoly suhan át a szíveden.
Gőzölgő kávéval, lágy süteménnyel,
Kívánok jó reggelt neked!

Selymes bőrödön szánkózik a napsugár.
Szelíd mosolyodban ott van végtelen.
Most ne mondj semmit kedves,
A szavak most nem kellenek!

Most ne mondj semmit, hagy csodáljalak.
Ilyen szépet nem mindig kap az ember!
Kék szemed tükrében megfürdik a lelkem,
Úgy szeretlek!

Most ne mondj semmit, sodródjunk az idő óceánján!
Ölelj át s lelkünk össze fonódik csendesen.
Ha kicsit most összeszorul a szép szíved,
Ez nem más, mint a szerelem!!!
2013. október 3.

Fohász a szerelemhez

Harmattal mosdatnálak,
Hogy tiszta legyen a lelked.
Napsugárral törölnélek szárazra,
Hogy üde legyél már.

Kósza szellő pirosra csókolná az arcodat.
Szelíd szerelem szőne neked nyoszolyát.
Feküdnénk egymás mellett szív repesve,
S a szenvedély ontaná ránk a sugarát.

Szívedben csendes tűz lobog.
A szerelem rakott fészket benne,
Oszd meg velem ezt a fészket,
Oly sokáig éltünk egyedül már!

Ó, én immár el se eresztelek,
Te kék szemű!
Nekem adott a végtelen.
Szívünkben ünnepel a szerelem!

Kérlek téged szerelem, hagyd, hogy boldogok legyünk!
Elég könny és fájdalom kísért már minket.
Ragyogjon lángoló fényed és ne aludjon ki a láng!
A boldogság ideje itt van már!

Kérlek téged szerelem, ne engedd el a kezünk!
Lelkünk fényre szomjazik nagyon!
Hagyd hogy süssön ránk a nap, és hagyd meg a hold fényét!
Kérlek, az érzés sose múljon el!

Kérlek téged szerelem, emeld fel a szívünket!
Látnia kell a magas égnek a bíbor lelkünket!
Annyi kóborlás után végre megleltelek!
Ó, szerelem, nem mehetsz el!!!
2013. október 3.

Eszembe jut

Ha mostanában rád gondolok már nem fáj úgy a hiányod.
Ha látom arcod végtelenül boldog vagyok.
Tudom,emlék vagy ma már.
Még is jó emlékezni rád!

Ha becsukom a szemem látom az arcod.
Piros rózsa rajta tündököl.
Ha kinyújtom feléd a két kezem,
Olyan mintha itt lennél kedvesem!

Eszembe jutnak a gyönyörű órák,
A séták a ligetben.
A méz ízű csókjaid még mindig számon égnek,
De jó volt minden ölelésed!

Eszembe jutnak a kószálások a szigeten,
Ahol sok sok lámpa vigyázta lépteinket.
Ahol gesztenyét szedtünk kedvesen,
Ahol félve fogtam meg először a kétkezed!

Eszembe jutnak azok a csodás éjszakák,
Amikor beszélgettünk szüntelen.
Amikor szenvedély lobogót ifjú szívünkben,
S velünk karöltve járt a szerelem!

Eszembe jut egy kedves arc és kék szemek,
Selymes szőke haj és a két kezed.
Eszembe jut gyermekünk boldogságunk gyümölcse,
S a szívem megtelik csupa fénnyel!
2013. október 3.

Délutáni napsütésben

A park fái őszi pompában tündökölnek,
Aranyló fényben hozzád megyek.
Szívem csendesen zakatol,
Hiányzol nekem nagyon!

Majd ha hozzád megérkezem,
Válladon elpihen fejem szelíden.
Ó, nem mondunk semmit se,
Most nem kellenek ide a szavak!

A délutáni napsütésben veled lenni jó.
Csillámló tótükrében büszke hattyú úszik tova,
S én hozzád bújok kedvesem.
Szép veled ez a szerelem!

A délutáni napsütésben sétálni jó veled.
Mint két kisdiák velünk jön a szerelem.
Halk sóhaj és lángoló csókok,
A lemenő nappal nem hamvad el ez a láng!
2013. október 3.

Ölelj meg,kérlek

Most kicsit beborult ez a szép világ.
Fogd meg a kezem, kérlek!
Ne mondjunk semmit, most csak a csend kell,
A szívünk kicsit elrévedezett.Itt állunk a néma csendben.
Márvány kőbe bele vésett apró élet.
És még sem sírók azt hiszem.
Pedig most fáj egy picit a lelkem.

Ölelj meg, kérlek, hogy érezzem fontos vagyok!
Hogy az élet azért szép és jó.
Ölelj meg, kérlek,szelíd szerelemmel!
Szükségem van a közelségedre.

Ölelj meg,kérlek, csak álljunk itt a csendben!
Szívem mindjárt megint jobban lesz.
Most nem kell mondani semmit,
Csak azt szeretném, ha ez a perc így maradna nekünk!

Ölelj meg,kérlek, és a nap megint simogat.
Halkan dúdol a szél egy szép emléket.
Istenem, mennyire szerettem vele az életet!
És most nem kellenek a könnyek!

Őszi szélben, napsütésben, szép megint az emlék.
Egy kicsi lány és csoda szép volt!
Szívem azért egy percre sírva fakadt,
S hullatott érte gyémánt könnyeket.

Ölelj meg, kérlek, és utána vidám leszek.
Régi fényem megint dédelget.
Nem fáj már ez a pillanat.
Csak most az kell, hogy megölelj engem!!!!
2013. október 4

Szeretlek

Csendben kószálók selymes réteken.
Virágot gyűjtök neked kedvesem.
Piros rózsát egy csokorba,
Hogy mind neked adhassam.

Fekszem ölelő zöld pázsiton,
Kémlelem a kék eget.
Szívembe bele véstem szívedet,
Többé nem eresztelek!

Nekem adott a bolondos sors,
Ami néha becsapott engemet.
Azt hittem,hogy felettem,
Sosem kék az ég nekem.

Ó, persze, most már elhiszem,
Rám is vigyáznak az égiek.
Kezem kezedbe teszem le,
Mi már sosem válunk el!

Szeretlek! Mily rövid ez a szó és még is mi mindent jelent.
Égen táncoló bárányfelhő, szelíd érzelem.
Csupa mosoly és ölelés a kósza szélben.
Csókok mely szívünkre égnek.

Szeretlek! Parányi szó a mindenségben.
Elhozza a bársony bőrű reggelt.
Kávé illat félszeg mosoly és csupa szeretet.
Ki nem mondott félszavak meg meg simogatnak!

Szeretlek! Benne rejlik a végtelen.
A nyár simogató fényeivel szelíden.
Az ősz rozsdás falevelei és gesztenye illat,
A tél zimankós fuvallataival!

Szeretlek! Féltés el nem múló vihara,
Hogy az egész napod szép legyen!
S mikor este végre haza érkezel,
Megölelhessen a két kezem!

Parányi szó és még is milyen súlya van.
Ezt a terhet szívesen cipelem!
Mert nem egyedül bolyongok a végtelenben
Csillag vagy én nekem!!!!
2013. szeptember 30.

Te vagy nekem

Nem ismerlek még olyan régen.
De szeretlek nagyon!
A barátság nekünk csak fényt hozott.
És ezt megköszönni tartozom!

Barna hajadon táncot jár fény.
Mint egy tündér oly kedves a lényed.
Hogy is mondhatnám el szavakkal,
Mit is érzek irántad?

Te vagy nekem a napsütés egy borongós napon.
Te vagy a biztonság ha félek az úton.
Te vagy a józanság, ha én buta vagyok,
S egyengeted szürke kis életem!

Te vagy nekem az ünnep,
Csillag a kéklő égen!
Te vagy nekem a holnap,
Tegnapom már mind el dobtam!

Te vagy nekem a kósza szél,
Mely vezet rögös utakon.
Bátortalan lépteim biztosan vezeted,
Mint egy járni tanuló kisgyermeket!

Mind ez te vagy nekem, és még ennél több is!
Fényben fürdő angyallány.
A barátságod legszebb ajándékom,
Mi valaha az élet adhatót!!!!
2013. október 3.

Úgy múlik el

Csend van. csak a szél sóhaját hallom.
Még mindig nem alszom én.
Ülök a félhomályban és a szívem énekel.
Egy bús, szép melódiát csendesen.

Nem tudom most éppen mit is álmodsz,
Csak a múltba révedek.
Csendes éjszakai csöndbe bele süpped a lelkem.
Még mindig ugyan úgy szeretlek!

Gyertyát gyújtok, hogy lássalak téged.
Hogy órákon át csodáljam a lényed.
Hogy aprócska csókkal borítsam arcod,
Amit az ég oly kegyesen nekem adott.

Úgy múlik el az életünk,hogy keressük a boldogságot.
S amikor megtaláljuk, kergetjük a délibábot.
És nem tudjuk elhinni azt hiszem,
Hogy ez már színtiszta szerelem....

Úgy múlik el minden napunk, hogy szeretni de szép!
S még is aggódunk, hátha elfújja a szél!
De akkor ez nem igazi varázslat,
Ha hagyjuk, hogy elmenjen ez is a nyárral....
2013. szeptember 29.

Üljünk ketten

Látod, megjött az este, ezernyi csillag fénnyel.
Fejed vállamra hajtva hallgatjuk a csendet.
Szikrázó csillagfénnyel a szemedben.
S benne ragyog a szerelem.

Üljünk ketten kedves itt a sötétben.
Ó, most ne mondjunk semmit majd,
Szívünk helyettünk paroláz,
És csókban egyesül a szánk.

Üljünk ketten, mint két fénysugár.
Azt hogy nekem adott az ég megköszönöm.
Imát suttogok hálásat és szelídet,
Mást már szeretni se tudnék, hidd el!
2013. szeptember 30.

A mi szerelmünk

Mióta ismerlek a lelkem szárnyal szüntelen.
Elmondhatatlanul rossz lenne már nélküled!
Amikor átölelek szelíden,
A fény is velünk ünnepel.

A mi szerelmünk olyan,mint egy szép regény.
Csupa csók és szenvedély.
Hűs patak vizében fürdőző nyári fény,
Zöld erdőben megbújó cikázó napsütés.

A mi szerelmünk senki nem veheti el!
Ha kell mindentől megvédelek!
Szívemmel védem meg a szívedet.
Lelkünkben az élet így lesz végtelen.

A mi szerelmünk mint a szivárvány.
Soha el nem múló ragyogás.
Felhők felett csupa kék,
A mi szerelmünk örökké él!!!
2013. október 6.

Elmegyek

Nem bíróm már elviselni,hogy nem szeretsz!
Hogy bármit teszek, te csak kinevetsz!
Neked adtam legszebb éveimet, szép múltamat.
S te ezt mind csak úgy eldobtad!

Nem viszek mindent el, ó én nem ilyen vagyok!
Ami szép volt, azt mind neked hagyom.
A csókokat az öleléseket szelíden,
Mind itt hagyom,hogy rám emlékezhess!

Ó, nem haragszom semmiért, ne gondold!
Néha azért majd én is rád gondolok.
S ha kicsordul a szívemből a bánat,
Megköszönöm a kósza szélnek, hogy elviszi minden könnyem...

Elmegyek, hogy neked könnyebb legyen.
Elmegyek, hogy ne lássam a könnyed.
Elmegyek,mert szívemet széttépi a szenvedés,
Elmegyek,mert így élni oly nehéz.

Elmegyek,hogy sokkal boldogabb lehess.
Elmegyek, hogy végre én is élhessek.
Elmegyek oda ahol mindig tiszta a szerelem,
Ahol senki se csalja meg a szívemet.

Előttem a poros országút és szívem minden kincsem.
Remélem, egyszer megint boldog leszek!
Elmegyek ezen az őszi délután,
Hogy egyszer rám találjon a boldogság....
2013. október 6.

Te vagy az álmom

Amikor rád gondolok szívem hevesebben dobog.
És a lelkem mennybe szál.
Amikor hozzád megyek, velem dalol száz kis madár.
Te vagy nekem a boldogság!

Te vagy az álmom, a szelíd szerelem.
A fény és az árnyékom is egyben.
Te vagy a kimondhatatlan vágy,
Ami a szívemet égeti porrá.

Te agy az álmom éjjel és nappal,
Te vagy a fénylő csillagok halmaza.
Te vagy a ki nem mondott kívánság,
Amit az ember csak egyszer kíván.

Te vagy az álmom amíg csak élek.
Amíg a lelkem egy picit is érez.
Te vagy a lángolás hideg télen.
Te vagy a szivárvány fenn az égen.

Mind ez te vagy nekem,mióta ismerlek én.
A szerelem nélküled semmit nem ér.
Bársony bőrű hajnal és csupa fény.
Te vagy nekem a beteljesülés....
2013. október 5.

Szomorú angyal

Pilleszárnyán mikor jön az este,
Egy kicsi lány magányosan sírdogál.
Hullik a könnye,mint a zápor,
És a szíve jaj de fáj!

Hófehér ruhácskáját tépázza a zord szél,
Lelkében is vihar kavarog.
Elmondhatatlanul fáj kicsi szíve,
Panaszkodni még se fog.

Angyal szárnya sebzetten beteríti vékony testét.
Próbálja óvni mindentől.
Magánya még se enyhül semmit se,
Szomorú angyal miért fáj most minden szavad?

Szomorú angyal, te se tudsz mindenkit megmenteni.
Bárhogy is szeretnéd.
Könnyed tisztára mossa kedvesen,
Itt a földön mindenki vétkét.

Szomorú angyal, emeld fel az arcodat,
Hogy tűzzön rá a fény!
Mert az, akit ma elvesztettél,
Egyszer úgy is vissza tér!
2013,. október 6.

Szeretetmaci vagyok

Sokszor láttalak már, mosolyod elvarázsolta a szívemet.
Kedves nevetésed gyöngyként szívemre peregtek.
Ha néha nagyon egyedül voltam, te magadhoz öleltél csendesen.
És akkor már a nap is sütöttöt nekem!

Arra gondoltam, vajon mivel lepjelek meg,
Mit is adjak,hogy engem el ne feledj.
Gondoltam egy nagyon merészet,
Brum, az ajándékod majd én leszek!

Szeretetmaci vagyok, aki azért született,
Hogy bearanyozza az életed.
Aki csak azt szeretné tőled kedves,
Szeress míg tart ez az élet!!!!

Szeretetmaci vagyok és oly szerény,
Nem kérek kincset meg palotát tőled,
Csak annyit szeretnék, hogy boldog legyél velem.
S ha eljő az este jó éjt puszival köszönj el!

Szeretetmaci vagyok, aki téged úgy szeret!
És szereti, ha dédelgeted!
Elmondod minden titkodat én nekem,
És megígérem,senkinek nem mondom el!!!!
2013. október 6.

Néha kell

Néha kell, hogy szeressen valaki,
Hogy elhitesse veled, szép vagy.
Néha kell egy bátorító ölelés,
Amikor nagyon egyedül vagy.

Néha kell, hogy elhiggyed,
Szép ez az élet.
S mikor már feladnád,
Felemeljen a fénybe.

Néha kell, hogy bízz benne,
Te is fontos vagy nagyon!
Hogy ifjú életed nem egy borzalom,
Hanem csupa alkalom!

Néha kell, hogy oda bújhass ha magányod végtelen.
És ha szavak nem is kellenek, akkor is ért téged.
S ha veszni látod körülötted a világot,
Ő általa a jövőt még is meglátod.

Néha kell egy szenvedélyes szerelem,
Amiben a szíved mindig elrévedez!
Néha kellenek a buta szavak,
A szavak amik megnyugtatnak!

És kell az is,hogy érezd, te meg ő és senki más!
Hogy csak érted van ez a nagy világ!
S ha néha elfelejtenél boldognak lenni,
Néha nagyon kell, hogy bátor tudj lenni!!!!!
2013. október 6.

Jó estét

Megint elment ez a nap is, és az este elhozta ezüstös sugarát.
Gyere, kedves, sétáljunk míg az éjszaka ránk nem talál!
Kezemben pihen kezed kedvesem, és minden olyan szép!
Az esti fények a szigeten minket kísér.

Jó estét ősz, jó estét mindenség!
Akit szeretünk az mindig oly szép!
Ölelésben elhamvad a pillanat,
Ó de jó,hogy megtaláltalak!

Jó estét remény, te csoda jó tünemény!
Csillagok fényében megfürdik a boldogság.
Kedves kószálás a csendben te veled,
Olyan ez, mint a szerelem!
2013. október 6.

Arcomra hullik az őszi eső

Már két óra is elmúlott, hogy veled voltam.
Ó,de furcsa nélküled!
Virágot veszek neked nagy csokorral,
És hozzád vissza térek.

Lépteimet meggyorsítom, hogy minél előbb veled legyek.
Mert valahogy nélküled semmi vagyok!
Rossz amikor tőled távol töltöm az időmet,
Mert mindig hiányzol nekem!

Arcomra hull az őszi eső, de ez most jó nagyon!
Hűsítő eső permetez áztatja minden gondom.
Ó semmi se változtatja meg amit most érzek,
Szeretlek, szeretlek téged!

Arcomra hull az őszi eső és minden olyan szép!
Mintha még nyár volna, mintha itt lennél!
De nemsokára nálad leszek kedvesem,
Hiába hull az eső, ez nem érdekel engem!

Arcomra hull az őszi eső és áztatja a szívemet.
Milyen boldogság, hogy téged szeretlek!
Elmondani nem is tudom miért érzem ezt,
A szerelem simogatja a szívemet!

Arcomra hull az őszi eső és csak arra gondolok,
Hogy nélküled élni már nem tudok.
Amikor nekem adott az élet,
Az eső elmosta minden kósza kétségem.

Te vagy az,akit úgy vártam,
Akiért mindent megtennék!
Aki ajándékba szívét adta,
S csak közben hull, hull az eső....
2013. október

Elhozott nekem a nyár

Magányos estéimnek vége lett,
Amikor téged megismertelek.
Jöttél,mint egy szép álom,
Ó, ez az álom,ugye sose lesz vége?

Sokáig azt hittem, emlékeim rabja lettem.
Hiába kerestem nem találtam a kiutat.
Szívem gúzsba kötve vergődött éveken át,
S egy szép nyári nap te még is rám találtál!

Úgy jöttél mint egy álom, ami vissza vissza jár.
És megvigasztal amikor hullt a könnyem.
Mint egy pillangó beröppentél a szívembe,
És onnan soha többé nem eresztelek el!

Elhozott nekem a nyár,minden pompáddal együtt.
Nekem adott,mint egy kincset, amit csak férfi kaphatott.
Lágy szellő simogatta az arcunkat szelíden,
Ezt a pillanatot sosem feledjük el jól tudom!

Elhozott nekem a nyár, szivárvány volt minden kincsed.
Pőre szíved kitártad nekem kedves.
Ennél többet én sose kerestem!
Maradj meg nekem mindig ilyennek!

Tudom,egyszer időnk lejár, mint szemek a homokórán.
És ha sok év múlva vissza gondolunk erre a napra,
Fájni sose fog az emlék,
Mert veled boldog voltam, s te boldog voltál tudom én.....
2013. október 7.

Mert te vagy nekem

Amióta ismerlek sokkal szebb az élet.
A csillagok is másképpen kísérnek engem.
Amióta velem vagy tisztább a lelkem,
Érzem,megint szeret az élet!

Amióta kimondtad, szeretsz nagyon, s jó barátod vagyok,
A napjaim olyanok,mint a boldogság.
Csupa fény és csupa ragyogás.
És a könny hirtelen odébb állt!

Amióta lelkem szárnyaid alá vetted,biztonságban él a szívem.
Mert tudja, csak szólni kell és te mindenáron megvéded!
Nem hagyod elkóborolni soha sem,
Ha kell észhez téríted szelíden!

Amióta aggódsz értem könnyebb minden álmom.
Mert tudom te vigyázol reám.
Mit is kezdenék szürke kis életemmel,
Ha te nem volnál?

Öledbe hajtom fejemet, mint kis medvebocs aki nagyon fél,
Hogy a nagy világban elveszik nélküled.
És boldog végtelen szeretettel,
Mert te vagy nekem!!!!!!

Mert te vagy nekem, köszönni ó hogy is tudnám?
Minden kincsem néhány versike és a szeretet,
Ó, mást sajnos adni nem tudok hidd el,
De végtelen nagyon szeretlek!!!!!

Mert te vagy nekem a legszebb kincs amit az élet adhatott!
A barátság,mint egy puha takaró.
Átöleli kettőnk szívét szelíden,
Fel emellek,fel a fénybe!!!
2013. október 7.

Őszi vágy

Csendes őszi séták veled, közben fogni a kezed,
De jó is ez nekem!
Érezni minden rezdülésed, lélegzésed.
Veled kell ez az élet!

Bíborfényű naplementében csendes a szerelem.
Csókok mézízében tobzódik a lelkem,
Ölelésed,mint egy puha takaró,
Ölelj meg, mert megfagyok!

Szeretlek te kék szemű, te gyönyörű csoda lány!
Te,aki rám találtál!
Végtelen vágyakozás ég a lelkemben.
Veled kell amit úgy hívunk: élet!

Csendes őszi séták a ligetben,
Fogni a kezed egy életre.
Amikor ragyog a fény,
Szívünkben él a remény.

Te kék szemű, minden vágyam a tiéd.
Azt szeretném ha mindig itt lennél.
Fejed vállamra hajtanád,
S nem fájna, hogy a nyár messze jár....
2013. október 8.

Rómeó

Szép Veronában volt egy ifjú pár,
Történetét ismerte a nagy világ.
Immár az az esett régen esett,
De ma is van még Rómeó bőven!

Mai Rómeó olyan mit bármelyik fiatal,
Csak szép arca rabul tartja rémesen.
Mert azt hiszi magáról,jaj, istenem,
Hogy a világ érte született!

Azt hiszi, hogy minden lány kegyét lesi,
Hogy lábainál hever a fél világ.
Mert arca cukormázból van és nem valódi,
És szívében tombol a becsvágy!

Ó, Rómeó te nem is tudod,mi az az igazi boldogság!
Ha nem volnál íj öntelt, észre vennéd a csodát!
A szépség olyan,mint a szivárvány,
Kisüt a nap és odébb áll!

Ó, bizony a szépség mulandó,
Szállj magadba Rómeó!
Lásd meg az egyszerűben is a csodást,
S meglátod, szép ez a világ!

Nem minden a külcsín, az csupán a látszat.
Érezni szívvel érez az ember.
Buta hivalkodás ami téged jellemez,
Magányra ítél meglásd!

Rómeó, ha egyszer nagyon magadra maradsz, jusson eszedbe,
Az élet nem egy esztelen verseny!
Nem becsvágy és csupa fénytelen hazugság!
Hanem szelíd ölelés és aggódás a kedvesért!

Rómeó, egyszer nagyon bánni fogod,hogy elengedted a lehetőséget.
Ami csak egyszer adatik meg életedben.
Lehet, hogy ő egyszerű teremtés és szegény,
De Rómeó a szíve minden kincsnél többet ér!!!!!!
2013. október 8.

Indiánnyár

Belopódzott a szigetre az ősz.
Simogató sugaraival ránk köszön a napsugár.
Csendes harmóniában az elköszönő nyár.
Sétálunk a zizegő avaron te meg én.

Nézd, lassan elalszik a természet!
Magára ölti tarka ruháját a rét a park,
Hulló levelek bágyadt napsütésben,
A válladra hullanak.

Egy kis nyárutó,így a tél küszöbén.
Cirógató lágy szellő minket elkísér.
Halk sóhajával búcsúzik az indiánnyár.
Jó éjszakát kedvesem, int és már is tovább áll!

Még egy kis melengető napsugár.
Itt a szigeten.
Csendes őszi séta teveled kedves.
S a szerelem velünk ünnepel!
2013. október 8.

Úgy szeretlek

Megtaláltalak téged hosszú vándorlásaim után.
Úgy jöttél mint az égen a szivárvány.
Két szemedben bizakodott a fény,
Hogy rád találtam,tudom örültél!

Mielőtt hozzád érkeztem,
Csak egy vándor voltam a végtelenben.
Pillangók és madarak kísérték léptem,
És a szél csak nekem énekelt.

Aztán egy szép nyári délután beléd botlottam,
És azonnal tudtam,te egy angyal vagy.
Téged küldött a kéklő ég,
Hogy engem boldoggá tegyél!

Úgy szeretlek, igaz szerelemmel,
Mint kis virág a harmatot!
Úgy szeretlek remegő szívvel,
Elengedni kezed már nem fogom!

Úgy szeretlek,mint hűs esti szél,
Ami szelíden borzolja a fákat!
Úgy szeretlek, mint a csillagok,
Amik szüntelenül ragyognak!

Úgy szeretlek, mint a napsugár,
Mely beteríti a földet!
Úgy szeretlek ahogy még soha senkit se!
Mindig igaz szerelemmel!!!!
2013. október 3.

Te vagy

Bíborba öltözött az ég mióta ismerlek.
A sötétség elkerül engem.
Elhoztad a fényeket sebes lelkembe,
S mind elűzted minden kétségemet.

Te vagy nekem a minden kezdete.
A napsütés a szürke égen.
Te vagy a lágy szellő mely simogat engem.
Te vagy a zöldellő rét és a csupa virág.

Te vagy a megnyugvás viharos életemben.
Te vagy az álmodás.
Ha becsukom a szemem velem itt vagy,
Te vagy nekem a bizakodó holnap!

Te vagy,akit úgy vártam,
Kedves ölelés és minden szeretet.
Barátom lettél és immár barátod lettem!
Veled szép ez az élet!!!!
2013. október 4

Szüreti szerelem

Szőlőt szedtünk te meg én.
És közben csókot csentünk kedvesen.
Titkosat és mézeset,
Jaj,de jó a szerelem!

Végtelennek tűnő szőlő ültetvény,
Badacsonyi szép regény.
Amikor becsukom a szememet,
Érzem,mintha semmi se múlott volna el.

De szép volt az a nap, ragyogott a fény.
Nektárt csepegtetett szívembe a pillanat.
Szüreteltünk és gyűltek a szőlő fürtök,
És szívünkben az élmények.

Szeretlek kicsi csuprocskám tele édes musttal,
Csepegtess mézízű szerelmet a szívembe!
Ha rád nézek úgy zakatol a szívem,
Én ennyire szeretlek!!!!
2013. október 8.

Bohócballada

Gyermekkorában csodálta őt.
A piros orrát, kóchaját.
Csetlő botló járását és a könnyeit,
Amin oly jót nevetett.

Tetszett neki a cirkusz oly nagyon,
Egyszer csak velük megszökött.
Bohóc lett belőle és bejárta a világot,
Évekig tartott az öröm.

Aztán rohanni kezdtek az évek szélsebesen.
S ő megöregedett.
Megfakult kóc haja és piros orra.
Már senkinek se kellett

.Emlékeiben még sokáig élt egy kisfiú,
Aki szerette a cirkuszt nagyon.
Aki jót nevetett amikor a bohóc hasra esett.
És sírt mert trombitáját elvették.

Most már jól tudja, néha igazak a könnyek.
Néha az ember megbotlik, de ezen senki se nevet.
Hogy ha otthon nem is nagyon jó lenni,
De azért a szeretet az fontos nagyon!

Öreg bohóc már nem nevet senki rajta.
Kóc haját, piros orrát nem teszi fel többé.
Sminkje mögött magányos a lelke nagyon.
Az élet elszaladt vele.

Öreg bohóc halkan sétál a fénytelen porondon.
Az ő élete itt zajlott.
Csak azt sajnálta de nagyon,
Hogy otthon senki se tudja ő vajon hol is van most....

Zöld erdő mélyén apró házacskában,
Egy magában éldegél.
Őzek, szarvasok a barátai.
Vissza emlékezik a szép időkre olykor.

Volt egy bohóc orra piros haja kóc.
És ma már nem emlékszik rá senki.
Mosolyt varázsolt gyermek arcokra kedvesen.
Öreg lett nem maradt senkije.

Volt egy bohóc egykor tűzött rá a fény.
Szerették az emberek.
Nevettek ha elesett.
De felkelni nem segített senki se.

Erdő mélyén apró ház,
Benne lakik a szeretet.
Öreg bohóc éldegél magában,
Mindenkitől elfeledve.....
2013. október 9.

A kötéltáncos lány ás a késdobáló

Évek óta a vándorcirkusz járta a világot.
Hogy minden este elvarázsolják a publikumot.
Kötéltáncos lány csoda szép volt,
A magasban de szépen táncolt

!A közönség csodálta őt nagyon,
Minden este virággal halmozta el.
S lent a porondon a késdobáló szíve érte lángolt.
S egyszer csak gondolt egy merészet, és a lányt megkérte:

Mondd, leszel e a párom, míg a világ világ marad?
Leszel e társam, ki szeret és dédelget?
Meglásd, tenyeremen hordozlak téged!

A lány meghatódva mondott igent,
Kék szemében ragyogtak a csillagok.
Szerelmüket megpecsételve,
Kilenc hónap múlva kis fiút ajándékozott.

Kis göndör hajú szőkeséget a szerelem zálogát,
Mind ketten ó de nagyon imádták!
Együtt óvták minden apró rezdülését kedvesen,
S idővel együtt is léptek fel.

A késdobáló és a kötéltáncos lány boldogok voltak nagyon.
A csillogás és a pompa bearanyozta életük.
Míg egy szép nyári estén a lány a kötélről leesett,
És odalett a gyönyörű szerelem!

Azóta a késdobáló nem dobál késeket,
Kisfiát nevelgeti csendesen.
És a kötéltáncos lányra gondol minden percben,
A lányra, aki egy este angyal lett.

Évek múltak el hosszú évek,
És a késdobáló megint szerelmes lett.
Kötéltáncoslány aki oly szép,mint a másik volt valaha,
Szívébe újra vissza hozta a tavaszt.

Immár hárman lépnek a porondra, apa, fia és új arája.
Minden este virággal halmozta el őket a nagyérdemű,
És a fény újra ünnepelt.
De azt sose feledi el, akit úgy szeretet!!!!!
2013. október 10.

A balerina és az árvák

Volt egyszer egy lány, szőke volt és nagyon szép.
Törékeny teste,mint egy hattyúé, kecses volt nagyon.
Arról álmodott,hogy egyszer ő is balerina lesz egy szép napon.

Tanult szorgalmasan és pénzt gyűjtött,
Hogy iskolába mehessen,
Gyerekekre vigyázott és utcát sepregetett.
S egy nap a városba elment.

Jelentkezett egy fénylően szép iskolában,
Hogy táncolni tanulhasson ő.
A szigorú tantestület fantáziát látott benne.
S tanulónak felvették.

Évekig tanult a lányka,míg balerinává érett.
Amikor színpadra lépett,
A világ csak őrá figyelt.
Mozgása kecses volt és olyan szép,
A siker magasra emelte.

De a lányka sose feledte el,honnan is érkezett.
Árva gyerekeknek puha fészket épitetett.
S mikor eljöttek az ünnepek,
Ő minden évben meglepte a kicsiket.

Táncolt nekik,mint egy tündér lány.
Enyhítette magányukat sok szeretettel.
Ajándékba szívét is nekik adta,
Hogy ők sose szomorkodjanak.

Sok sok helyen járt a nagyvilágban,
De sehol se volt olyan jó,mint az árvák között.
A fénylő csillogásban is csak az élete,
Hogy a gyerekek mindig várják nagyon.

Egy szép napon reá köszöntött a szerelem.
Gyönyörű szíve szárnyra kelt.
És egy szép decemberi reggelen,
Új életet adott.

Arany szőke fürtös hajacska és pisze orrocska,
Kicsi édes leányka.
A balerina boldogságát semmi se árnyékolta.
S a gyerekek is mind megmaradtak a szívében.

A balerina ma már nem táncol, tanítja a kislányát.
S az árvaházban a sok kis gyereket.
Boldogsága töretlen ma is,
És örül az életnek.
2013. október 10.

A Velencei gondolás legény

Egy szép nyári reggelen Velencében esett meg.
Egy szomorú lány nézte a vizet.
Szemében szomorkásan csillogott a fény,
Szívében dúlt a keserűség.

Angelo a gondolás legény hosszú percekig nézte őt.
S arra gondolt, hogy hogyan szólítsa meg őt.
A gondolatot tett követte, egy szál virággal a lányhoz lépett.
S halkan köszöntötte őt:

"Kedves lány látom bánatos a szíved,
E szál virággal kívánok jó reggelt neked!
Engedd meg, hogy hajómon elvigyelek az édenbe,
A sóhajok hídja alatt valljak neked szerelmet!"

A lány szívét elöntötte a forróság,
Mosolyogva fogadtad el a virágot.
A gondolába bele ülve hallgatta,
A fiú hogy dalol:

"Lehozom néked a csillagokat mind a földre,
Palástnak szívedre a fényt.
Mosolyt arcodra minden ragyogót,
És csupa szerelmes ölelést."

Egész nap hajókáztak,míg az este le nem szált.
Együtt nézték a csillagokat sokáig,
S egymás kezét fogva rájuk talált a szerelem.
A boldogság ünnepelt velük karba öltve.

A hold és a rengeteg csillag rájuk mosolygott.
A lány már nem szomorkodott.
Angelo gyengéd volt vele és kedves,
S a szerelem szívében újra fontos lett.
2013. október 10.

Vadászat a bajor erdőben

Főúri nemesek űzik a megriadt vadat.
Bajorország sűrű erdejében.
Hogy legyen lakoma fejedelmi pazarlás.
Űzik a vadat árkon bokron át.

A sűrű bajor erdőben hangos a horda.
Őz,vaddisznó,szarvas,mind menekülnek.
Álnok alattomos fegyverek dörrennek,
S a vad már is elhull szűkölve.

Nemes urak hajtsák a vadat kíméletlenül.
Puskák torkolattüze villan,
S egy egy élet kihuny kegyetlenül.
S a prédára éhesen kutyák prüszkölnek.

Ó, te sűrű bajor erdő, miért nem véded vadjaid?
Miért engeded galád hordák garázdálkodásait?
Passzióból gyilkoló álnok emberek,
Hol van belőletek az állat iránti tisztelet?

Elült a tivornyázó lárma,
Árván maradt állatok siratják az elhunytakat.
Reszketve bújnak el vackaikba, hogy
Ne bántsa őket senki se.

A bajor erdőben csend van megint gyászos csend.
Csak a szél sírdogál.
Panaszos sóhaját magával viszi az utolsó napsugár
Jó éjszakát! Jó éjszakát!
2013. október 10.

Útitársam

Bebarangoljuk ketten Europát.
Megcsodáljuk a sok csodát.
Vízesést, patakot, völgyet.
Megmászunk szédítő hegyeket.

Medvét lesünk, őzet, szelíd erdőszéleken.
Bejárjuk Itáliát és a kéklő tengert.
Az Alpokban havasi gyopárt simogatunk,
S a völgyekben csörgedező ereket.

Párizsban a Szajna parton sétálunk,mint a szerelmesek.
Olaszországban Velencében gondolázunk kedves.
A barátság olyan,mint egy bársony takaró,
Mit tőled kaptam, köszönöm,hogy velem tartasz!

Bécsben fiákeren utazunk és megnézzük a Prátert.
Svájcban csokit veszek neked.
A hűvös Svédországban szánnal repülünk.
S Bajorországban majd virslit eszünk.

Tirolban jódlitól hangos a szelíd lankás vidék.
Horvátországban az Adria minket vár!
Erdélyben megsimogat minket a haza szeretet.
Székely lány virágot ad neked!

Itthon meg a Balaton hív a simogató víztükör.
Kecses vitorláson ünnepel a szeretet.
S ha ettől a nagy utazástól elfáradtál kedves,
Megpihenni várnak a hazai hegyek!
2013. október 11

Ősz a Szajna parton 

Ezüstös sugarával beköszöntött az ősz.
A Szajna part díszbe öltözött.
Rozsdás színekben pompáznak a fák.
Szerelmesek andalognak csendesen.

Festőművész tájat fest,mese szépet.
Megörökíti a megfoghatatlant,
Ecsetje alatt életre kell a Szajna.
A szivárvány színű pirkadat.

A fiú és a lány csodálja a képet,
Megvennék szívesen.
A festő mosolyogva mond nemet.
A kép egy kicsi lányé lesz.

Egy kicsi lányé, aki törékeny és oly árva.
Aki szép és kedves nagyon.
Ezért nem adhatja a képet.
Sajnálja nagyon.

De róluk is fest egy képet,
És az ára csupán egy mosoly.
A fiatalok boldogan ülnek modellt nagyon.
S a szívükben a hála ünnepel.

A kép hamar kész lett és csoda szép!
A festő mosolyogva int búcsút,
Pedig ma még nem is evett szegény.
De lelkében ragyog a fény!
2013. október 11

Ölelj meg

Néha kell,hogy megöleljelek,
Amikor nagyon egyedül vagyok.
Néha kell,hogy érezzem,
Ahogy a szíved dobog.

Néha csak arra vágyom de nagyon,
Hogy átkaroljon két ölelő karod.
És ne is mondjunk semmit se,
Csak ölelj, ölelj engemet!

Néha csak arra vágyom tőled,
Hogy szó nélkül megöleld a szívem.
Hogy simogatásoddal azt mondd el nekem,
Nálad jobban senkit se szeretek!

Néha kell,hogy megöleljelek,
Hogy szavak nélkül is nagyon szeresselek.
S ha néha el kell mennem,
Tudjam, érdemes ide vissza térnem.

Ölelj meg, semmi mást nem szeretnék!
Érezzem azt,hogy a szíved az enyém!
Bíborban fürdő naplementében,
Két karjaid közt biztonságban van a szívem.

Ölelj meg, mintha mindennap az utolsó lenne!
Csókkal köszönöm meg kedvességed édes.
Elhamvadó naplementében nézem a két szemed.
Ölelj meg őszinte szerelemmel engem!
2013. október 12.

Medve sors

Zord Kárpátokban egykor élt egy barnamedve.
Békésen önfeledten.
Napjai azzal teltek, hogy élelmet keresgetett.
Napsütésben sütkérezett és gondja nem volt semmi se.

Aztán egy borús őszi reggel, szegény csapdába esett.
Emberek megkötözték és egy cirkuszba elvitték.
Orrába láncot fűztek és táncra kényszerítették.
S napjai már nem teltek oly szépen.

Hosszú évek múltak közben,
S a medve valahogy megszerette az embereket.
Orrából a lánc kikerült és ennek ő nagyon örült.
S hálából táncra perdült.

Ahol megfordult, elfelejtettek sírni a gyerekek.
A bánat hirtelen semmivé lett.
Mosoly és szeretet és csupa méz.
Az élete jobb lett,mint valaha.

Sok sok évig élt így a barna medve,
És csak már néha vágyott haza.
Kárpátok zord hegyei még néha vissza hívják,
De szíve már a cirkuszért dobog.

Amikor öreg lett,
Már nem lépett fel többé.
Élete utána is jó lett nagyon,
Mert befogadta őt egy állatkert.
Ahol mindig megcsodálják a gyerekek.
2013. október 12.

Bécsi fiákeres

Élt egyszer a szép Bécsben egy fiákeres,
Aki nap mint nap járta a Prátert.
És sok érdekes emberrel találkozott.
Szerelmes ifjú párok és csalódott Donhuánok.

Egyszer megesett vele,
Hogy kocsijára egy lányka kéredzkedett.
Csapzott volt és oly árva.
A fiákeres nagyon megszánta őt.

Sokáig kocsikáztak egy szót se szólva.
Nem mondott semmit és nem is kérdett,
Érezte, a lánynak most arra van szüksége,
Hogy csend legyen simogató csend.

Órákig ballagtak a lovak,
A gyönyörű őszi napsütésben.
S egyszer csak a lány arra kérte álljanak meg.
Kis erszényéből pénzt vett lő s feléje nyújtotta.
A fiákeres rá mosolygott és nem fogadta el.
Mindössze csak egy mosolyt kért cserébe.

Azóta sok év múlott el.
De a fiákeres nem feledte el a szomorú lányt.
Abban reménykedett, hogy talán,
Egyszer vissza tér.Ha vissza térne az a lány.
Többé nem engedné el őt.
Megvigasztalná s kezét megkérné.
Mert azon az őszi napon a szíve rabságba esett.

Szerelem mily szép is tudsz lenni!
Felemeled a szomorú szíveket.
S talán egyszer a boldogság is ünnepel,
Egy fiákeres szívében!
2013. október 12.

Egy este a Moulin Rouge - ban

Színes forgatag,csoda szép lányok.
Este tizenegy után cikáznak a fények.
Kánkánt táncoló kacér lányok,
A férfinép mind elbűvölve néz.

Csupa izgalom, csupa rejtelem.
Fülledt éjszakai hangulat.
Vérpezsdítő zeneszó, és buja erotika.
Az éjszaka sejteti titkait.

Bársony piros függöny amikor felgördül.
A lélegzett szinte elakad.
Gyönyörű lányok lepik el a színpadot.
S rájuk tűz a fény.

Hajnalig áll a bál, folyik a pezsgő,mint a víz.
Gazdag urak szórakoznak egészen hajnalig.
Fülledt,búja műsor, felpezsdíti a vérüket.
Mindent a szemnek, a kéznek semmit se!

Pirkadatkor kihunynak a fények.
A színpad árva marad.
A Moulin Rougie pihenni tér.
De este vár megint téged, el ne késs!!!
2013. október 11

Jódli énekes pásztor fiú

Őszi reggel ragyog a fény hali hó,hali hó.
Egy fiú nyájat legeltet hali hó,hali hó.
Míg a birkák legelésznek csendben,
A fiú énekelget:"

Szép Tirol,te gyönyörűséges szülőhazám!
Jódli szótól hangos e vidék.
Énekelek amíg csak ragyog a fény.
Hilárió, hilárió!!Szép Tirol, én sosem hagylak el,
Tájaidat jól ismerem én.
Kék szemű babám ölelem minden este,
S az élet így olyan jó
Hilárió, hilárió!!"

A jódli hangját visszhangozzák a délceg tiroli hegyek.
A boldogság megfogható.
A fiú mindig csak énekel,
S szívéből sose fogy el a zeneszó.
2013. október 10.

Anyukám
/ búcsúzóul Juli anyukájának /

Elmentél bús,őszi hajnalon.
S elvitted minden boldogságom.
Szívem nagyon fáj érted,
Szeretlek anyukám!

Még nem hiszem el,hogy hirtelen véget ért az életed!
Bénult lelkem még nem érti meg.
Pőre lelkemben kusza minden gondolat,
Miért mentél el drága anyukám?

Csak ömlik a könnyem,mint kis patak az erdő szélén.
És elfutni úgy szeretnék!
Hogy végtelen fájdalmam senki se lássa,
Csak a tiszta kék ég.

Összegyűrődött lelkem egyfolytában azt kérdezi,
Miért, ó miért? Nem értem!
Anyu, miért engedted el a két kezem?
Miért nem szerethetsz többé már engem?

Sápadt őszi fényben ballagok,
Kezemben csak egy szál virág.
Szívemben marcangoló fájdalom,
Már nem vigyázhatsz én rám!

Lehajtom a fejem és hull a könnyem.
Most elbúcsúzom tőled kedves.
Azt tudnod kell míg élek,
A szívemben mindig itt leszel vélem!
2013. október 13.

Mosoly

Néha kell, hogy rád mosolyogjak,
Hogy érezzed mennyire szeretlek!
Néha kell, hogy megmutassam,
Mi is rejlik a szívemben.

Egy aprócska mozdulat, ami kiül arcomra.
S elmondja mit is érzek.
Ebben a rohanó mindenségben kell egy pillanat,
Amikor megállunk és ünnepel a mosoly.

Kell,hogy tudjunk mosolyogni,
Hogy ne csak keserűség legyen!
Kell,hogy más is érezze, hogy milyen szép az élet!
S hogy benne nem csak a bánat fészkel.

Ha rosszul indul a nap, vagy ha rossz hírt kapsz,
Elfojtod minden érzésed.
Ne tedd, soha ne színlelj!
Egy mosoly simogatja a lelked.

Ha megbántott az akit úgy szeretsz.
Ne uralkodjon el lelkedben a keserűség!
Néha tesz olyat az ember mit megbán,
De hidd el, a mosoly akkor is többet ér!

Egy aprócska mosolyban benne van a szivárvány.
Benne van a végtelen szeretet.
Ha mégy az utcán, mosolyogj,
Mert ezzel másoknak örömet szerethetsz!

Repülőtéren érkező csupa idegen,
Őrül ha szeretet fogadja haza érve.
És ha véletlen úgy alakítja,
Még a szerelem is rád találhat.

Csak egy apró mozdulat és semmibe nem kerül.
És meglásd minden más lesz.
Ha fáj a szíved és a lelked,
A mosoly olyan mintha te magad volnál,hidd el!
2013. október 13. 

Szeretetsüti neked

Tudom,most fáj a szép szíved.
Tudom bánat honol benne, végtelen.
Azon törtük a fejünket, Ági meg én,
Hogy bánatod mivel is enyhíthetnénk.

Gondoltunk egy merészet hirtelen,
Almás pitét sütöttünk neked!
Almát hámoztunk serényen,
És reszeltem csak is érted.

Hogy legalább pici öröm legyen csoda szép lelkedben!
Egy két óra és kész is lett.
Ínycsiklandó szeretet rétes.
Hogy megsimogassa a szíved.

Szeretet süti sütöttünk,
Hogy ne legyél olyan szomorú.
Hogy elmondjuk, milyen nagyon szeretünk!
S ha kinyújtod, megfoghasd a két kezünk!

Szeretet sütötte e sütiket,
El nem múló őszinte szeretet.
Ami megölel és dédelget,
Drága Julika, nekünk ilyen sokat jelentesz!!!!
2013. október 14.

Az álmok birodalmában

Néha jó elbujdosni ebből a világból,
Kicsit rózsaszínű ködbe burkolni a szívet.
Néha elfeledni mind azt amit felejteni kell.
Az álmok mindig segítenek.

Az álmok birodalmában nincsen hétköznap.
Csak csupa ünnep és szeretet.
Kéklő ég és szép emlékek.
S meg meg újuló szerelem.

Gyere el velem álom országba,
Jól fogdmeg a két kezem!
El ne erezd egy percre se,
De örülök,hogy te vagy nekem!

Rózsaszínű felhők és szivárvány.
Kedves pillantás és ez jó nagyon!
Az álmok sose hazudnak,
Bár Vissza se térnénk onnan!

Az álmok birodalma téged is vár.
Csak hidd el, hogy megtörténhet!
S ha reggel vissza térsz ide a földre, sose bánd,
Mert ha akarod az állom mindig megtalál!
2013. október 14.

Pénz, csillogás, Monte Carlo

Csupa pompa csupa fény, ez Monte Carlo.
Kecses jachtok, nagy hajók, ez Monte Carlo.
Kaszinók és csilingelő szerencse,
Dámák és hercegek.

Itt este kezdődik az élet,
Pénz,csillogás és cikázó fények.
Bárók és királyok és sok szerencse vadász.
Pénz,csillogás, Monte Carlo és semmi más.

Zseton csörren rulett forog és csupa remény.
Elvakult buja érzelem.
Pénz sóvár hercegek és egyéb urak,
Monte Carló kaszinói rabja.

Van ki még gazdagabban távozik elégedetten,
De van, aki még a reményét is elvesztette.
Kéklő vízen himbálózó csoda hajók,
Pénz,csillogás, Monte Carlo
2013. október 13. 

Ünnepre várva

Már december kopogtat,
Zúzmara ül az ágakon.
Közeleg az ünnep,
Puha szárnyakon.

Jól dugd el a meglepetést,
Amit a legkedvesebbnek szánsz!
Ha el jő az idő, ragyogjon, mint a szivárvány!
S a szív majd úgy muzsikál!

Ünnepre várva, kivirul a nagyvilág.
Díszítsd fel a szíved és a fát!
Puha hótakaró lepi el a tájat,
Halk sóhaj száll az éjjen át.

Ünnepre várva, kalács illat száll,
Csilingelő gyermekdal és vidám kacagás.
Talpunk alatt ropog a friss hó, fut a szán.
Bor és fagyöngy és ezer jó kívánság.
2013. december 23

Ünnepre várva

Még néhány óra és díszbe öltözik a világ.
Karácsonyfák pompás fényben fürdenek.
Kalács illat és szép percek,
Elvarázsolják mind a szíveket.

Ünnepre várva, csupa izgalommal,
Mámorító pillanatok következnek.
Ó, látni a kedves örömét milyen jó lesz!
Ajándékok és elmélázó szerelem.

Ünnepre várva, fagyöngy alatt csókolózni veled.
S ezerszer megköszönni a sorsnak, hogy adott téged.
Csillagszóró fényében elsuttogni, hogy szeretlek!
Az ünnep így lesz szép veled kedves!
2013. december 23.

Holnap karácsony lesz

Hó borítja be a tájat, minden csupa jég.
A sétányon nem jár senki, csak a szél.
Itt állok az ablak előtt, s nézem a havat.
Gondolataim messze járnak,
Mindig veled vannak.

Rád gondolok, aki olyan kedves voltál nekem!
Aki fényt hozott szürke életembe,
S simogatott, ha nagyon féltem!
Ölelő karjaidban mindig jó volt nekem.
És most itt állok és nem vagy velem!
Havat hord a zord szél, didereg a december.
Istenem, holnap karácsony lesz!

Holnap karácsony lesz kalács illat,
És csupa szeretett.
Gyerekek áhítattal csodálják a fát,
Énekelnek csupa szép éneket.
Holnap karácsony lesz.

Csengettyű cseng csendesen.
Csillagszóró apró fényében,
A könnycseppek mind elvesznek.
Ilyenkor még az angyalok is énekelnek.

Vigasztalják a magányos szíveket.
Holnap karácsony lesz.
Sírni, ó már miért nem tudok?
Miért nem fáj, hogy szíved már nem dobog?

Nézem majd, ahogy a sok gyertya úgy ragyog.
S a szívem mélyén csak rád gondolok.
Holnap karácsony lesz.
Arcod szívemben még mindig mosolyog.
Ha becsukom a szemem,
Olyankor úgy érzem, még mindig itt vagy valahol!
2012. december 23.

Csillagszóró

Holnap megint karácsony van,
Ünnepel a szeretet.
Csak az én szívem szomorú,
Mert sajnos nem vagy itt velem!

Boldogtalan most a szívem,
Érted sír, kit úgy szerettem!
Mindenhol kereslek szüntelen,
De sehol nem lellek!

Csillagszóró apró fényében,
Látom két szép szemed.
Csillagszóró szikráiban,
Meg dobban kicsi szíved.

Csillagszóró, mutasd meg,
Kicsi lányom tündér arcát!
Csillagszóró, kérlek téged,
Mutass utat az égbe fel!

Csillagszóró, miért nem felelsz?
Miért hagyod, hogy szívem megszakadjon?
Miért nem lehetek végtelenül boldog?
Csillagszóró, erre felelj én nekem!

Csillagszóró apró fénye,
Egyszer csak semmivé lesz.
Ugyan úgy, ahogy kicsi lányom szép szíve.
Eltűnik messze a végtelenbe.
2012. december 17.

Ha veled vagyok

Karácsony közeleg puha szárnyakon.
Ünnepel a szeretet.
Csillagszóró apró szikráiban,
Te is itt vagy velem.

Karácsony estéjén sajog a szívem.
Messze jársz a fellegekben.
De ha becsukom a két szemem,
Olyan, mintha itt lennél mellettem.

Ha veled vagyok, mindent elfelejtek.
Az elsuhanó hosszú éveket.
Csak az jár a fejemben,
Hogy mennyire szerettelek!
Ha veled vagyok, nem fáj úgy a szívem.

Megfogom a tűnő perceket,
Hogy soha el ne mehess.
Így szép nekem veled minden ünnep!
2012. december 22.

Karácsony

Hogy elterveztem, ma sírni nem fogok.
Szívemben ma minden boldog lesz.
Szép fenyőfa hirdeti az ünnepet.
És ma te is itt leszel.

Angyal szárnyad megöleli szívemet.
Mosolyogva suttogod: "Szeretlek!"
Átölelsz, mint ahogy régen.
De várom megint ezt a percet!

Karácsony szép napja elérkezett.
Most sírni nem szabad.
Ha kicsit fáj is, hogy nem örök ez a pillanat,
De nekem te mindig megmaradsz.

Karácsony hírét elhozták az angyalok.
Szikrázó csillagszóró apró fényében,
Meglátni szép arcod, oly megható lesz.
Még mindig nagyon szeretlek!

Azt kívánom most minden szívnek,
Hogy erre a percre mindig emlékezzen!
Karácsony immár megérkezett,
S az ünnep szép legyen mindenkinek!
2013. december 24

Még mindig szeretlek nagyon

Szép naphoz érkezett a naptár.
December huszonnégy a te napod.
Születésnapod van ma kicsi angyalom.
Még mindig szeretlek nagyon!

Gyertyalángban táncol kicsi lelked.
Énekelnek az angyalok.
Boldog születésnapot kívánok szeretettel!
Még mindig szeretlek nagyon!

Csillagszóró szikráiban látom kedves mosolyod.
Kicsi csengő csilingelésében hallom nevetésed.
Boldog karácsonyt kívánok neked kedves!
Még mindig szeretlek nagyon!

Ó, most már nem fáj olyan nagyon, hogy el kellett menned.
Most már mosolyogva tudok gondolni a múltra.
Most már elmerem hinni én is, hogy velem itt vagy.
Még mindig szeretlek nagyon!
Még mindig szeretlek nagyon kicsi Virágom.

A szívemben velem itt élsz.
Boldog szülinapot kívánok!
S látod, újra ragyog a fény!
2013. december 24.

Az ünnep estéjén

Eljött a karácsony, idén nem hozott havat.
Ragyogó napsütésben megérkezett.
A szívekben még is ünnepel a szeretet.
A karácsonyfa mindenütt díszeleg.

Szívembe bele markol hiányod.
Arcod a távolból feldereng.
Hogy merre vagy, még sem tudom.
Pedig sóhajod még mindig hallom.

Az ünnep estéjén most sírni nem szabad.
Emlékezni oly jó én nekem!
Szívemben dobog a szíved,
Az ünnep estéjén a csillagok ragyognak.
Mert elmentél messzire tőlem,
Azért nem feledlek el!
2013. december 24. 

Tündérként élek tovább a szívedben

Amikor karjaid közt aprócska életem véget ért,
Kicsi lelkem magával vitte minden könnyed.
Simogató fuvallattal a mennyországba mentem el.
Tündérként élek tovább a szívedben.

Amikor lázas testem elgyötörten karjaid közt megpihent,
Tudtam, itt a mi közös utunk még se lett vége.
Kék szememben kihunytak a fények,
Tündérként élek tovább a szívedben.

Amikor zord januári délelőtt búcsút vettél tőlem.
Én már akkor tudtam, nem hagylak el téged.
Kicsi testem magába zárta a bús emlékezet.
Tündérként élek tovább a szívedben.

Amikor gondolsz rám, én mindig itt leszek.
Amikor úgy érzed már semmi nem szép,
Gondolj majd a szép napokra!
Tündérként élek tovább a szívedben.

Amikor sírni van kedved, sírj nyugodtan.
Lelked szárnyalni fog utána szabadon.
Amikor gondolsz rám, nyomban itt leszek.
Tündérként élek tovább a szívedben.

De sose gondold azt drága apukám, hogy csak úgy itt hagytalak!
Sose gondold azt, hogy cserbenhagytalak!
Én mindig része leszek az életednek kedves.
Tündérként élek tovább a szívedben.
2013. december 24

Ajándék tőlem

Elérkezett az ünnep és ragyognak a fények.
Díszbe öltözött a szürkeség.
Azért jöttem, hogy felköszöntselek kedves olvasóm!
Szép karácsonyt kívánok!

Írtam idén is sok féle verset.
Volt, ami könnyezett és nevetett.
Volt, ami szerelmes volt és szenvedett.
Legyen szép az ünneped!

Szerettem volna, ha kicsit boldog lennél.
Ebben a rohanó világban nálam kicsit megpihenjél.
Szerettem volna szeretetet adni ismeretlenül neked.
Hogy kicsit örüljön a szíved.

Ajándékot mindig jó adni és kapni.
Én adni jobban szeretek.
Látni, érezni, hogy örülnek nekem.
Legyen boldog az ünneped!
2014. december 24.

Hóangyal

Megint eljöttél hozzám kedves hóangyal.
Nagyon örülök neked!
Szívembe elhoztad az ünnepet.
Köszönöm, hogy még mindig élek!

Nagyon vártalak hó angyal.
Mindig téged lestelek.
Karácsony szent napjára aztán meg is érkeztél.
És hozzám beköszöntél.

Hóangyal én nem panaszkodom.
Az életem végre révbe ért.
Elmúlt ez az év is csendesen.
És ragyog az ég.

Hóangyal azért kicsit szomorú vagyok.
Mert vannak, akik nem lehetnek itt velem.
A mennyországban ünnepelnek.
De a szívemben itt vannak velem.
2014. december 24.

Karácsony van megint

Karácsony van megint és te is újra itt vagy.
Szelíd mosollyal átölelsz.
Szőke hajfürtjeid simogatják az arcomat.
Csicseregve mesélsz az elmúlt szép időkről.

Azt mondod, hiányoztam, ezzel így vagyok én is.
Azt mondod, most sírni nem szabad.
Mert karácsony van, és ezt tudja minden angyal.
Ó, én csak könnyezem kedves.

Karácsony van megint és újra itt vagy!
Ülünk a félhomályban és boldogok vagyunk.
Nem gondolunk arra sem, hogy ez a perc is véget ér.
Mert a perc ünnepel!
2014. december 25.

Szeretetfényt hoztam a szívedbe

Eljött a karácsony, nagyon szeretem!
S a barátom lettél ebben a nem túl vidám évben!
Elhoztad nekem a fényt, s a szeretetet.
Szívünk szövetséget kötött egy életre!

Már nem akarok sírni, bár még néha jönnek a könnyek.
De a kék égre azért már jönnek fényességek.
A bánatot már felváltotta a szerelem.
S a szívembe beköltözött a végtelen.

Szeretetfényt hoztam a szívedbe, hogy mindig boldog lehess!
Szeretetfényt hoztam a szívedbe, karácsonykor még ha távol is vagyunk,
A meghitt gondolat lebontja a távolságokat.
S szívünk együtt dobban!!!!!

Szeretetfényt hoztam a szívedbe, mert nagyon szeretlek!
A barátságod épp olyan fontos,mint a szerelem!
Egy hű barátot is úgy lehet szeretni, mintha szerelem égetne,
Csak ez soha nem múlik el!!!!
2013. december 25.

Szívem érted énekel

Karácsony van pompás ünnep!
A fenyőfán ezer fény cikázz.
Csillagszóró ezüstös szikráiban,
Ünnepel a boldogság.

Feldereng kedves arcod,
És megannyi csodás pillanat.
Átölelem a fényeket szelíden.
Olyankor mintha itt lennél velem.

Szívem érted énekel ezen a szép napon.
Felidézem az elmúlt éveket.
S csak a szívem énekel.
Szívem énekel egy régi dallamot.

Hogy a boldogság jó nagyon!
Hogy a remény mindig itt ragyog!
Hogy van miért élni e földön,
Mert az emlék örök!
2013. december 25.

Karácsony veletek

Ilyen boldog régen nem voltam, mint amilyen most vagyok.
Látni a mosolyotok jó nagyon.
Látni azt, hogy örültök a szépnek.
És ez olyan jól esik a szívemnek!

Karácsony veletek, ennél szebbet nem is remélhettem.
Átölelni benneteket, akit, úgy de úgy szeretek!
Mosolyotokban megfürdik a lelkem.
Köszönöm ezt a sok szépet!

Karácsony veletek és már nem is félek.
Egyedül bolyongtam sokáig én.
De megfogtátok kezem,
És kivezettetek a fényre.

Karácsony veletek, ez a szép ajándék.
Mert a szeretetnél semmi se fontosabb.
Lehet élni a szép múltban, de nem érdemes,
Mert csupán egyszer él az ember.
2014. december 26.

Karácsonyi hangulat

Nézd a fenyőt, pompás díszruhába öltözött!
Csillagszórók ontják szikráikat.
Mindenütt szép ajándékok és csupa szeretet.
Istenem, de jó is az, hogy élek!

Karácsonyi hangulat járja át a szívünket.
Aprócska elmorzsolt könnycseppek.
És kedves mosoly jelzi az ünnepet.
Boldog karácsonyt mindenkinek!

Karácsonyi hangulat és bejgli illat.
Az ablakon zúzmara.
Halkan duruzsoló tűz a kályhában.
Az ünnep immár itt van.

Karácsonyi hangulat amerre csak nézek.
Gyermek kacaj száll az égbe fel.
Forralt bór és fagyöngy és szerelem.
Boldog ünnepet kedvesem!
2014. december 26.

Szeretetet hoztam nektek

Karácsony van, csodás ünnep.
Azért jöttem, hogy szívetek boldog legyen.
Hoztam boldogságot és meleg fényeket.
Szeretetet hoztam nektek.

Duruzsoló kandallóban pattogó tűzet.
Mosolyt apró gyermek szívekbe.
Simogatást, szelíd ölelést,
Szeretetet hoztam nektek én.

Az ünnep fényét hoztam el nektek.
Hogy magányos senki ne legyen.
Szelíd, kedves szavakat, hogy meghallgassam azt, ki egyedül van ma.
Szeretetet hoztam nektek.

Szeretetet hoztam nektek és csupa szépet.
Hogy három napra elmúljon minden gyűlölet.
Hogy megbocsájtani tudjatok egymásnak,
S együtt ünnepeljetek.
2013. december 26.

Ünnep legyen minden szívben

Megint elmúlt egy év, s megannyi küzdelem.
Sápadt arcról lepergő fáradt könnyek.
Díszbe öltözik most minden lélek.
De jó is, hogy még élek!

Ünnep legyen minden szívben,
Sok szép fényű csillag!
Ünnep legyen minden szívben,
S soha ne fájjon a holnap!

Ünnep legyen minden szívben,
Most tegyük félre a mélabút!
Ünnep legyen minden szívben,
S akkor felragyog a csillagunk!
2013. december 26.

Tudod mi a boldogság?

Tudod mi a boldogság?
Nyári szélben futni veled önfeledt.
Zizegő avaron hemperegni, mint a gyerekek.
Hóesésben kézen fogva sétálni kedvesen.

Tudod mi a boldogság?
Látni, felnőni a gyermekem.
Örülni, minden apró örömének.
Megölelni, amikor szükséges.

Tudd mi a boldogság?
Örülni a szépnek.
Sose bánkódni azon, ami elment.
Menni előre önfeledten, látod, nekem ez a boldogság!Igaz barátra találni a nagy rohanásban.
Akire mindig számíthat az ember.
Akivel jóban-rosszban evezni lehet az élet viharos tengerén.
És tudni azt, hogy nem hagyja elveszni a reményt.

Nekem ez a boldogság.
Nem tündérmese, csak a valóság.
Boldogan tudni azt,
Hogy nem volt hiába, hogy itt voltam.
2014. december 27.

Marseille szeretlek

Ó de szép nyár végén a tenger part!
Azúrkék ég és csupa szerelem.
Kezed fogva andalogni de jó kedvesem!
Marseille kikötője köszönt bennünket.

Csoda szép sétány a parton és sok sok tenger járó hajó.
Halászok akik minden hajnalban kivetik hálójuk.
Hogy estére megrakodva, gazdagon térjenek haza.
A parton lágyan fúj a szél, itt van az ősz újra.

De mintha itt megállt volna az idő.
Mintha örökké nyár volna.
A távolban sirályok énekelnek
Marseille szeretlek!

Kora reggel sétálni a kikötőben veled,
Halszagú párás reggel.
Rakodó munkások kurjongatása,
S a közeli kávézó csábító illata,
Marseille szeretlek!

Lopva váltott csók, mielőtt útra kelek.
Kis francia lány,isten veled!
Szép volt ez a párnap veled kedves!
Ó, Marseille szeretlek!
2013. október 13

Gesztenye

Már hűvös szél jár a fák közt, didereg minden ami él.
Lassan elbúcsúzik az ősz, lassan itt a tél.
Beléd karolva sétálunk csendesen.
A sarkon egy nénike gesztenyét árul, jó meleget.

Kis zacskóba meglapuló szelíd gesztenyék.
Melengetik a kezünket.
Zord sivító szél szemtelenül megkerget.
De minket melegít a szerelem és a forró gesztenye.

Egy kis gesztenye, fanyar íze ajkamon.
A csók sokkal édesebb, ott a sarkon.
Elmondom neked kedvesem,
Szelíd vagy,mint a gesztenye.

Mosolyod simogatja szívemet.
Gesztenye illatával tele a lelkem.
Egy adag csak húsz forint és kedves mosolyod.
A nénike boldogságot hozott.

Gesztenyével melengetem a kezedet.
S te öleléssel jutalmazol engem.
Szerelmünk mint a meleg gesztenye.
Szeretlek őszinte szerelemmel!
2013. október 14.

A bizalom ára

Amikor elkezdődik egy kapcsolat és még nem szerelem.
Akkor már elindul valami,mélyen a szívben.
Az egymás iránt érzett felelősség, a szelíd féltés.
Mind semmit se ér bizalom nélkül.

Amikor nem vagy vele, nem az emészt,
Vajon épp most kihez ér?
Vajon másképp öleli őt meg?
És ezernyi kérdés,mit sem ér bizalom nélkül!

Amikor már szeretsz és viszont szeretnek.
Néha féltékenység lesz úrrá szíveden.
De ha önzetlenül szeretsz,
A bizalom mindent elemészt.

Mert tudd meg, bizalom nélkül semmi se jó.
Mert ez a legnagyobb szó.
Földi kincsek mellette eltörpülnek,
Mert valakiben bízni a legnagyobb kincsed!

A bizalomnak mindig ára van, kimondhatatlan.
Kölcsönös tisztelet a mindennapokban.
Kimondatlan láthatatlan szövetség.
Ha nem bízol, hát elvesztél!A bizalom olyan,mint egy kincs,
Mint egy hű esküvés.
Mint simogató magasztos érzés,
Az élet nélküle elképzelhetetlen!

Minden ezen alapul, a szerelem a barátság.
Elárulni olyan,mintha elárulnád a hazád!
Ne vedd félvállról az adott szó súlyát,
Mert a végén rádöbbensz te is,
Bizalom nélkül élni úgy se tudnál!
2013. október 16.

El menni messze

Néha össze csapnak feletted a hullámok.
És azt hiszed, össze dől a világ.
Néha azt se tudod ki ért meg,
És nincs egy jó barát.

Néha dühös vagy a mindennapjaidra.
Ez csak kamasz lázadás.
Tizenhárom éves fejjel azt hiszed,
Rád senki se kíváncsi talán.

El menni messze néha jó lenne,
Kiszakadni a hétköznapokból.
Semmivel se törődni a világon.
Csak futni lenne jó.

El menni messze aputól anyutól,
Hogy fellélegezhessél.
Hogy kicsit azt érezd, már nem vagy kisgyerek.
Csak tiéd az idő és a tér.

Elmenni messze dacból mit se ér.
Kamasz lázadás és lila köd.
De este hazatérni mindennél többet ér.
Apu és anyu megölel szeretettel!

Néha elmenni messze,neked is kell a szabadság.
De amikor elmúlik a szívedből ez a lázadás.
Kitisztul az ég és a világ.
S újra kamasz lehetsz kicsi lány.
2013. október 16

Lelkem húrjain

Gyakran dalra fakad a lelkem mikor rád gondolok.
Muzsika szál fel az égbe.
Mióta szeretlek téged, zene van a lelkemben.
Vidám édes zene.

Mindent odaadnék neked, amit csak szeretnél.
Szívdobbanást és mézízű csókokat.
Lelkem húrjain csendül a melódia.
Szeretlek, szeretlek, szeretlek!

Lelkem húrjain pendül minden mosolyod.
Elmondhatatlanul sokat jelent ez nekem!
Selymes hajad illata megszédíti a szívemet.
Ez a dal csak neked szól édes!

Lelkem húrjain csilingel nevetésed.
Bájos mosolyod minden kincsem.
Szimfóniát költ neked a szél,
Ígérd meg,hogy mindig velem leszel!

Lelkem húrjain nászindulót dúdol a pillanat.
Jó lenne ha te is hallanád!
Hajtsd lelkemre a fejed,
Hogy rád találjon a boldogság!
2013. október 16.

Gyere át velem a szivárvány alatt

Ismerlek már jó fél éve, az életem része lettél.
A szívem egyik legszebb szobája immár a tiéd.
Ahova mindig beragyog a fény, s boldogság honol.
Ahol ha meglátogatlak, jó lenni nagyon!

Arra nincsenek szavak,leírhatatlan mit is jelentesz nekem.
Barát, kishúgom és szívem lakója,
Testvérem, legjobb barátom és még mi minden.
Erre nincsenek szavak azt hiszem.

Amikor veled vagyok rohannak a percek.
S mindig gazdagodik a lelkem.
19 éves létedre oly bölcs vagy,
Arra nincsenek is szavak!

Néha nem szégyen beismerni azt is,
Hogy nálam okosabb vagy.
Hogy az élet szereteted velem szárnyal.
Hogy vissza adtad nekem mind azt, amit a sors elvett.

Gyere át velem a szivárvány alatt,
Kéz a kézben mosolyogva!
Ha néha elfogy az erőm, kérlek támogass engem!
Ha elesem, kérlek segíts fel!

Gyere át velem a szivárvány alatt,
És ránk talál a fény!
Gyere át velem a szivárvány alatt,
Látod, az élet megint szép!

Ha átmennénk a szivárvány alatt te meg én,
Szívünkben szorosabb lenne a szeretet.
Ha bele temetnénk arcunk a kósza szélbe,
Minden olyan szép lenne!

Gyere át a szivárvány alatt, a barátság ünnepel!
Mosolyogva fogjuk kezünk és talán soha nem engedjük el!
Ha átmegyünk a szivárvány alatt még jobban össze fonódik szívünk.
A barátság olyan mint a szivárvány,
A szívünkben örökké tündököl!
2013. október 17

Marseille szeretlek

Ó de szép nyár végén a tenger part!
Azúrkék ég és csupa szerelem.
Kezed fogva andalogni de jó kedvesem!
Marseille kikötője köszönt bennünket.

Csoda szép sétány a parton és sok sok tenger járó hajó.
Halászok akik minden hajnalban kivetik hálójuk.
Hogy estére megrakodva, gazdagon térjenek haza.
A parton lágyan fúj a szél, itt van az ősz újra.

De mintha itt megállt volna az idő.
Mintha örökké nyár volna.
A távolban sirályok énekelnek
Marseille szeretlek!

Kora reggel sétálni a kikötőben veled,
Halszagú párás reggel.
Rakodó munkások kurjongatása,
S a közeli kávézó csábító illata,
Marseille szeretlek!

Lopva váltott csók, mielőtt útra kelek.
Kis francia lány,isten veled!
Szép volt ez a párnap veled kedves!
Ó, Marseille szeretlek!
2013. október 13

Neked adnám a világot

Már nem is számolom a perceket,
Hogy mikor ismertelek meg.
Olyan természetes, hogy velem vagy.
Hogy szeretsz engem.

Kezed fogni olyan jó mint lágy szellő,
Amikor megsimogatom az olyan jó.
Szavakkal elmondani nem is lehet,
Hogy mit is jelentesz nekem.

Neked adnám a világot, gyémánt nyakéknek.
Hogy ékesítse az egész életed.
Hogy ne érezd azt sose,
Téged senki se szeret.

Neked adnám a világot, ismerd meg a szépet.
Tengerek és óceánok és havas csúcsok,
Hűs vizű patakok és végtelen mezőségek.
Ez mind a tied lehet kedves.

Neked adnám a világot, csak egyedül ne légy.
Mert a világ szerethető szép költemény.
Lágy szellő, szép ívű hegyek.
A világ, hidd el, érted született!
2013. október 17.

Szerelem a hó alatt

Zord téli tájban megbújik egy iglu,
Benne él egy lány s egy fiú.
Odakint tombol a hóvihar,bent pedig a szerelem.
Boldogságukat semmi se ronthatja el.

Meglátni és megszeretni,
Elég volt egy pillanat.
Úgy jött a lány,mint zord télben a tavasz.
S szívük rögtön lángra lobbant.

Lehet farkasordító hideg és hó fergeteg.
A szívükben sose lesz tél.
Melegség árad a lelkükben szelíden.
Elveszni nem engedik szerelmüket.

Fagyos tájban megbújik egy kicsi iglu.
Benne ünnepel a szerelem.
Mintha mindennap angyalok énekelnének,
Mintha mindig karácsony lenne.
2013. október 17

Tengeri halászok

Zord tengeren hánykolódik egy bárka.
Halászok hálóikat kivetették.
Háborgó tengertől kérik a jussukat.
Hogy szerényen,de élni tudjanak.

Mindennap küzdenek a tengerrel,
Mely sokszor fenyegető és szívtelen.
Nem adja kincseit oly könnyen.
S néha otthon sírnak a gyerekek.

De muszáj tengerre szállni,
Mert az élet kegyetlen.
Ahhoz hogy szép legyen,
Nap mint nap küzdeni kell!

Halászok ti edzett emberek,
Sose adjátok fel a küzdelmet!
S ha néha kegyes a tenger,
Egy imát rebegjetek!

Kéklő égen bárány felhők.
Ez a kép is néha kell.
Hogy az ember sose adja fel!
Mert küzdeni tiszta szívvel csak így lehet!
2013, október 13.

Szemed tükrében

Most könnyes a szemed és szomorú vagy,
Gyere ülj mellém és hajtsd a vállamra fejed.
Jó lenne ha elmondanád minden bánatod.
Látod, én itt vagyok neked.

Amikor megismertelek a szemed úgy csillogott.
Kék bogarában ragyogott a fény.
Huncut csillogása szívemig hatolt.
Akkor szerettelek meg azt hiszem.

Szemed tükrében látom a lelkem.
Kristálytiszta tó tükrére hasonlítható.
Simogató fénye megölel engem,
Ezt szeretem nagyon!

Szemed tükrében azt látom,
Hogy szép minden napom.
Hogy a sok elfecsérelt évem,
Mind eldobhatom.

Szemed tükrében látom a jövőm,
Lesz két szép gyermekünk.
Egy kicsi lány és egy édes kisfiú.
S nagyon boldogok leszünk!

Szemed tükrében elveszni jó.
Érezni,hogy értékes vagyok.
Hogy az élet olyan mint egy bársony takaró.
Amit az élettől kaptam, ez volt a legjobb.

Szemed tükrében elveszni jó,
Olyan ez,mint a varázslat.
Ha nem lennél itt velem,
A szívem nem is lenne...

Szemed tükrében ragyog a jövő,
Egy kép itt a szívemben.
Szerelem és csupa fény,
A szemed minden fénye csak az enyém!

Ha nem ragyogna szemed fénye,
Szívem árva lenne nagyon.
Lelkem tovább is sötétben tapogatózna,
És soha többé nem tűzne le rám a fény...

De tudom,nem mégy már el,
Mindent leküzdünk te meg én.
Ha most nem is süt a nap, hidd el,
A szemed fényében otthonra leltem!
2013. október 14

Egy japán gésa szerelme

Messze messze a távoli japánban,
Élt egyszer egy szép gésa.
Kiszolgálta az urakat alázattal,
S neki csak az álmok maradtak.

Arról álmodott minden nap,
Hogy egyszer rá talál a valódi boldogság.
S talán ő is egyszer szívből szerethet.
És egyszer megint szabad lesz.

Egy szép napon egy ifjú tértbe hozzá.
Kedves volt és nagyon gyengéd.
A lány szívét megdobogtatta a szenvedély.
S minden nap várta, hát ha vissza tér.

Sokszor találkoztak, s a szerelem elvarázsolta őt.
Reménykedve hitte, egyszer ő is elmehet.
De egy napon a fiú nem jött többé.
Hiába várta őt. 

A lány hallotta a fiú háborúba ment el.
Szamuráj lett, hű katona.
S életét adta a Shogunért.
A lány szíve megszakadt, s követte az égbe.

Két rózsafa összeölelkezett a temetőben.
A gésa és a fiú örök szerelme.
Ma is tart odafenn az égben,
Mert ők immár örökre egymásé lettek.
2013. október 15

A hastáncosnő balladája

Volt egyszer réges-régen,
Egy lány a török pasa háremében.
Negyedik feleség lett.
És nem volt ő boldog.

Elrabolták otthonról vad martalócok.
Nagy tengeren hurcolták a pasa színe elé.
Váltság díjul,hogy faluja élhessen.
Rabságában csak a tánc mentette meg.

Szép volt a lány,nagyon szép.
A pasa rögtön belé szeretett.
S negyediknek őt is feleségül vette.
S a lány minden este táncával elbűvölte.

Táncolt a lány minden este,
Hogy feledtesse bánatát.
Mert jól tudta, innen nem menekülhet úgy se.
S régi kedvese reá sose találhat már.

A pasa elhalmozta minden jóval,
Mit szem és száj megkíván.
A lány mégse volt boldog igazán.
Csak a tánc hozott némi vigasztalást.

Táncolj te lány, míg tart a világ!
Míg a pasa örömét leli te benned.
Mert ha egyszer a táncod nem kell,
Az életednek is vége!

Táncolt a lány minden este,
Elbűvölte a pasát.
Jól tudta,ha elfogynak a szép éjszakák,
Az élete se tart már soká.

Táncolt a lány ezeregy szép éjszakán.
S közben mondott szép meséket.
S a pasa elégedetten hallgatta őt,
A lány minden mozdulatát értette már.

Ezeregy csodás éjjel, talán nem ér véget soha sem.
A lány bele törődve táncolt el szép meséket.
És már azért se fájt a szép szíve,
Hogy haza soha többé nem térhet!
2013. október 18.

A maharadzsa lánya

Szép Zulejka boldogan élt a fényes palotában.
A maharadzsa szeme fénye volt ő.
Kislányként sokat tanult már az élettől.
S ez bölcsé tette nagyon.

Érdekelte minden ami szép.
A virágok a park s az óceán.
Gyakran kószált a naplementében,
Míg a csillagfényes este rá nem talált.

Boldog volt Zulejka, szerette mindenki nagyon.
Benne a kevélységnek nyoma se volt.
A szolgálok egymás között angyalként emlegették.
Mert a lelke olyan volt.mint a szél.

Egy napon reá talált a szerelem.
Úgy jött,mint valami varázslat.
Meglátni és megszeretni elég volt egy pillanat.
S Zulejka szíve rabságba esett.

A herceg szép volt és nagyon gazdag.
Száz hajója járta az óceánt.
Fényes palotába vitte el a lányt.
S elhalmozta sok sok kinccsel.

Zulejka egy idő után még is boldogtalan lett.
Mert hiányzott neki az otthon melege.
A park a fák a virágok s a testvérek.
S egyre boldogtalanabb lett.

A herceg nem tudta elviselni szerelme bánatát.
Haza vitte hát a lányt.
Azóta Zulejka megint boldog és vidám.
A herceg vele költözött, s boldogan élnek,
Nem minden a kincs és a pompa,
Az otthon melege mindennél többet ér!!!!!
2013. október 18

Aranymosók Alaszkában

Vadregényes Alaszkába beköszöntött az ősz.
Rozsdás leveleivel búcsúzott a nyár.
Aranymosók százai a patakok medrét mossák.
A kincs reményében, hátha rájuk talál a boldogság.

Aranymosók űzitek a szerencséteket.
Hátha egy apró kövecske megváltoztat mindent.
Valósággá változtatja a ki nem mondott álmokat,
S a dédelgetett szerencséteket.Aranymosók 

Alaszka vadregényes tájain,
Megannyi szerencse vadász.
Reménykedés és csalódás.
Veletek együtt jár.

De hamarosan haza kerget bennetek a zord tél.
Ami mindent eltakar majd.
Lábatoknak még nyoma sem marad.
De ne adjátok fel, jön még a tavasz!

Aranymosók Alaszkában reménnyel telt életek.
Talán egyszer nektek sem kell üres kézzel haza mennetek.
Talán egyszer majd rátok mosolyog a várva várt pillanat.
És boldogság kötözik lelketekbe.
2013. október 19 

Az én apukám

Minden reggel mikor felébredek.
Be mászok apu mellé egy kis ölelésért.
Morogva ébredezik,mint egy medve.
De ahogy meglát elszáll minden rossz kedve.

Fülébe elcsacsogom,milyen nagyon is szeretem!
Nózimat orrához dörzsölöm kedvesen,
Jól indul nekünk ez a reggel!
Kis madarak énekelnek.

Szeretem mikor megölel,
Mikor azt mondja szelíden:
"Kis tücsök, te vagy a szemem fénye!"
És ez úgy de úgy megsimogatja a kicsi szívem!

Aztán menni kell mosakodni, amit úgy nem szeretek!
És öltözni,mert reggeli után oviba kell mennem,
És az apu a dolgozóba megy el!
Hogy nekem legyen szép ruhám és mit ennem.

Megmossuk a hajam,hogy szép legyen.
Aztán megszárítjuk serényen.
Csikizi a nyakam a meleg fuvallat és nevetek.
És az se baj,ha az apu fésülésközben meghúzza.

Reggeli után kabátot húzok,mert már ősz van és hideg.
Apu kezét fogva megyünk az utcán.
A sok néni megcsodál engem,
Jaj de édes kislány!

Amikor az oviban elválunk, sokáig nézem őt,
Ahogy távolodik az utcán.
Jaj de sokára lesz délután öt óra!
Hiányozni fogsz apukám!

Az én apukám mindenkinél jobban szeret!
Óv a széltől és megvéd engem.
Mindig mosolyog még akkor is,
Amikor rossz fát teszek a tűzre.

Az én apukám a legaranyosabb, akit csak ismerek.
Sose mondja én nekem:
"Jaj, szívem most nem érek rá!"
És mindig magasra fel emel!

Az én apukám olyan,mint a napsugár.
Kedves és nagyon jó.
Ha beteg vagyok aggódik,
Amíg meg nem gyógyulok!
2013. október 20.

Mondd, mit érne az élet szerelem nélkül

Mintha már ezer éve ismernélek,
Oly természetes,hogy veled vagyok.
Válodon elmélázni úgy szeretek!
Mondd, mit érne az élet szerelem nélkül?

Amikor megfogom a kezed a szívem bele remeg.

Amikor látom a szemed, tükrében lubickol a lelkem.
Amikor kicsit mérges vagy, dúdolok halkan.
Mondd, mit érne az élet szerelem nélkül?

Amikor tőled messze sodor a szél.
Jaj,az úgy fáj én nekem!
Mintha kiakarnák szakítani a szívem.
Mondd, mit érne az élet szerelem nélkül?

Amikor ünnep közeleg, virágot veszek,
Hogy kifejezzem mit is érzek.
S ha látom tündér mosolyodat,ami olyan szép!
Mondd, mit érne az élet szerelem nélkül?

Amikor fátyolos a szép szemed, mert mások megbántottak,
Az nekem is fáj nagyon.
Amikor csak ölelésre vágysz a csendben,
Mondd, mit érne az élet szerelem nélkül?

Lehet, hogy sokat vártunk egymásra,
Lehet,hogy a mi boldogságunk másnak semmit nem jelent.
De azt tudom kedvesem,
Ez az élet nem érne semmit ha nem lenne szerelem!!!
2013. október 20.

Prémvadászok

Zord jeges szél zúdítja rá haragját,
A prémvadászok hadára.
Nem törődve semmivel,mindennel dacolva,
Vadásznak a vadra.

Prémvadászok, kegyetlen hordák,
Ezüstrókára és rókára vadásznak.
Üldözik az állatot csapdába csalva.
Hogy bundájuktól meglegyenek fosztva.

Prémvadászok, zord téllel dacolva,
Keresik bizonytalan kenyerük.
Nehéz terepen hajtja őket az indulat.
Élni valahogy csak kell!

Prémvadászok, lobogó tűzkörül pihennek.
S azért fohászkodnak minden este,
Hogy holnap legyen miért ébredni,
A zord vadon kincsét meglelni.

Prémvadászok élete nem könnyű.
Csupa küzdelem.
Nem azért küzdenek,hogy csak öljenek,
A prémvadászok sose félnek.

A prémvadászok dacolnak hóval jéggel,
S a zsákmány reményében.
Egyszer a vadászat véget ér,
Mert a prémvadász is csak ember és hazatér...
2013. október 20

Összetartozunk

Feléd sodort a szél és többé el se megyek.
Többé nem engedem el a kezed.
Talán örökre veled maradok, ha neked is így jó.
A szerelem szívünkbe fészket rakott.

Összetartozunk,mint borsó és a héja.
Mint a fény és az árnyék.
Mint a víz és a part,
Összetartozunk, az élet így akarta.

Összetartozunk jóban rosszban.
S kezünk mint egy híd összeköti életünk.
Lángoló szenvedély perzseli a szívünk.
Így még a bánat se zavarhat.

Összetartozunk,mint az ég és a csillagok.
Nézd,a legfényesebb nekünk ragyog!
Mint a hűs harmat ami ott csillog a leveleken,
A szerelem megrészegíti józan eszünk.

Össze tartozunk,mint az ég és a szivárvány.
Eső cseppek vagyunk eső után.
Egymás karjában elhamvad minden napunk,
Amit mindig felvált a boldogság.

Összetartozunk te meg én.
Az út még csak most kezdődik nekünk.
Kéz a kézben meglásd,
Legyőzünk mindent ami utunkba áll!
2013. október 20

Nem is tudom

Ma szép volt, ragyogott az őszi nap.
Megölelt minket.
Sétáltunk rozsdás elszunnyadt avaron.
Hárman megölelve egymást, de jó volt!

Simogató napsugár cirógatta arcunkat.
Szövetséget kötöttünk mi hárman.
Szeretet és megbecsülés lesz utunk társa.
Míg az alkony szívünket meg nem látja.

Boldogság honolt a Mecsek szép erdejében.
Ahol néha egy egy mókus szaladt el előttünk.
S ahol mi megfogadtuk, sokáig együtt maradunk!
Mert az élet így nagyszerű!

Nem is tudom mikor éreztem ehhez foghatót,
Mikor volt a szívem ilyen boldog.
Akkor mikor még te is éltél kék szemű,
Akkor is szép volt az élet nagyon!

Nem is tudom mikor ragyogott utoljára így a napsugár,
Akkor amikor Virág velem bandukolt a réten át!
Akkor is ilyen szép volt és ezt feledni sose fogom!
Mert emlékezni Gigi szerint is jó!

Nem is tudom miért szárnyal most a lelkem,
Megrészegülve itt az őszben.
Lepke szárnyon elsuhanó pillanat,
Az emlék sokszor megfoghatatlan....

Nem is tudom miért vagyok ilyen boldog,
Talán mert a szívem megtelt fénnyel!
Megölelni az egész világot,
Istenem,milyen szép is lenne!

Nem is tudom meddig tart ez a pillanat,
Remélem száz évig és még tovább!
Megtölteni minden magányos lelket szeretettel,
Szerintem én erre születtem!!!!
2013, október 20.

A fény felé fordítom arcomat

Ülök a vízparton és csak susog a szél.
Nézem a rohanó vizet s rád gondolok.
Amikor nem vagy velem mindig azt várom,
Hogy hozzád megérkezzem.
A susogó széllel elküldöm neked ezt a dalt.
Hogy felvidítsa szívedet.
Amikor nem vagyok veled,
Emlékezhess rám.

A fény felé fordítom arcomat.
Hogy lemossa minden könnyem.
Hogy szép legyek megint neked.
S ne is lásd, ha fáj a szívem.

A fény felé fordítom arcomat.
És megint szép a nagyvilág.
Amikor hozzád visznek lábaim,
Ragyog a szivárvány.

Ülök a vízparton és nézem a rohanó vizet.
Az esti szél megsimogatja szívemet.
Ha nem lennél velem,
A szívem, jaj de félne!
2013

A világ tetején

Néha jó elbujdosni a világ elöl,
Amikor már mindenből elég.
Amikor a szív néha magányra vágyik,
Akkor elmegyünk te meg én.

A világ tetején kitárjuk a karunk,
És magunkhoz öleljük a fényt.
Boldogság lesz úrrá a szívünkön,
Mert itt csak te vagy és én.Itt senki se akar rosszat,
Csak ragyog a fény.
Amerre elnézünk madár dalol,
És minden olyan szép!

A világ tetején csak szivárvány honol.
És a felhők is elfáradnak mire ide érnek.
De már ugye nincs szomorúság a szívedben?
Mert mostantól csak szép lesz az élet!
2013. október 21.